Ugye nem valószínű, hogy Péter hitvallása,- ami a Máté evangéliumban közvetlenül megelőzi Jézus kinyilatkoztatását önmagáról, mint a szenvedésre váró Messiásról,- indította volna el Jézusban a gondolatot - ki is ő valójában? A küldetés pedig végleges és visszavonhatatlan. Nem azért, mert nem lehetne másképpen, emberileg elfogadhatóbb, kevésbé megbotránkoztató módon, hanem azért, mert Isten azt akarja.

Ahogyan a tanítvány a kereszt véres történetének ismeretében tekint vissza a jövendölésre, valamiképpen egy-egy életfordulóról vagy az élet végső fordulójából az ember maga mondja a krisztusi szavakat és mondatokat. A tények retrográd ismerete tudóssá és biblikussá tesz mindannyiunkat, akik kezében sokszor holt tőke a szentírás ismerete, olvasata. A szeretet lehetőségei pedig vagy tettre váltódnak vagy sem. Ellentétek, párhuzamok és ellentétek ismét, szónoki kérdések Jézus tanításában. A szófordulatok megjegyzésén, a szájhagyomány kötött szórendjén nevelkedett elmék legjobb mnemotechnikai gyakorlatai, a sokszor gyakorolt módok a biztosítékok, hogy az írásbeliség előtt se vesszen el egy vessző, egy jota. Nem arra van gondod, hanem arra...Aki követni akar, az...Megmentve elveszíteni és elveszítve megmenteni... Megszerzi, de kárt vall.. Mit is adhat ...- a kérdésben a válasz: nem ellentételezhető: ma úgy mondanánk, költői kérdés.
Eljön ugyanis... Magyarázat mindenre, hogy mit miért csinálunk. Mert istenek nem lehetünk a szeretet mindentől független és mindentől függő tökéletességében, legalább isteniek szeretnénk lenni, hogy magáénak valljon. Mert megmondta akkor is és igaza volt, mert megmondta később... és mi lesz velünk tettek, az irgalmas szamaritánus szemlélete nélkül?