|
Nem egy, hanem egész avagy rulett a Mennyek Országa körül
Nem egy, hanem egész avagy rulett a
Mennyek Országa körül
Az evangélium világa
1999.09.19.
Mt 20.1-16.„A mennyek országa hasonlít a gazdához, aki
kora reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon szőlejébe. Miután napi
egy dénárban megegyezett a munkásokkal, kiküldte őket a szőlőbe. A
harmadik óra körül megint kiment, s látta, hogy mások is ácsorognak
ott tétlenül a piacon. Megszólította őket: Menjetek ki ti is a
szőlőmbe, és majd megadom, ami jár nektek. Azok ki is mentek. A
hatodik és kilencedik órában újra kiment, s ugyanígy tett. Amikor a
tizenegyedik óra tájban is kiment, megint talált ott ácsorgókat.  Megkérdezte tőlük: Mit
ácsorogtok itt egész nap tétlenül? Nem fogadott fel minket senki -
felelték. Menjetek ki ti is a szőlőmbe - mondta nekik. Amikor
beesteledett, így szólt a szőlősgazda vincellérjéhez: Hívd össze a
munkásokat, és add ki bérüket, kezdve az utolsókon az elsőkig. Jöttek
tehát, akik a tizenegyedik óra tájban álltak munkába, és fejenként egy
dénárt kaptak. Amikor az elsők jöttek, azt hitték, hogy ők majd többet
kapnak, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. Amikor átvették,
zúgolódni kezdtek a gazda ellen. Ezek az utolsók csak egy órát
dolgoztak - mondták -, s ugyanúgy bántál velük, mint velünk, akik
viseltük a nap terhét és hevét.
Barátom - felelte egyiküknek -, nem követek el veled szemben
igazságtalanságot. Nem egy dénárban egyeztél meg velem? Fogd, ami a
tied és menj! Én az utolsónak is annyit szánok, mint neked. Vagy nem
tehetem a sajátommal azt, amit akarok? Rossz szemmel nézed, hogy jó
vagyok? Így lesznek az utolsók elsők, az elsők meg utolsók.”
Mint minden hasonlat, ez is sántít. A szóhasználat ezért nem
"pontosan olyan", hanem "hasonlít". Ha szó szerint vennénk a bér
mértékét, talán a kedvünk is elmenne, talán még többen lennének a
kivárók, talán nem is lenne igazságos a mi Atyánk. Igaz, hogy Jézus
nem is igazságról, hanem jóságról beszél. Más kategória!
A jóság mértéke szerint ugyanis nem egy jár, hanem az egész. A
megalkudott bér a hely a Mennyek Országában, egyenlőképpen, a
teljesség és a végtelen örökkévalóság boldogsága. Csupa olyan
tartalom, amit szinte lehetetlen megközelíteni...
Talán mégis. Az a vicc jut az eszembe, amikor a kifigurázandó alak
(rendszerenként más) terülj-terülj asztalkát vagy ki nem ürülő boros-
vagy söröskancsót kér a jóságos tündértől-aranyhaltól-csodatevőtől és
amikor megkapja, második kívánságként még egy ugyanilyent kér. Jót
derülünk rajta és megalapozottnak látjuk a butaság kigúnyolását.
Amikor hitünk szerint megkapnánk a teljesség asztalát, akkor pedig
irigyen nézzük a még meg sem kapott, csak igért asztalkát a másik
előtt. Más szemében a szálkát...
A piactér pedig ott van ma is - piactér az egész világ, mondhatjuk,
a klasszikus szavait alkalmazva - és bizonyos-, tartalmuktól nem
független- időszakokban (pl.betegség, öregség, megpróbáltatás,
rendszerváltozás) sokan összegyűlnek, hogy "munkát keressenek". Az Úr
pedig rendszeresen, naponta többször, kimegy és MEGSZÓLÍTJA ŐKET.
Megegyezik velük, egyénileg, a másik tudta nélkül.
Erről az jut az eszembe, amikor a nyugaton szokásos egyéni
megegyezést valaki, kiszakadt hazánkfia, aki a kommunista kollektív
semmihez szokott, meg akarta kerülni, hamar a főnök előtt találta
magát, aki kifejtette: az, hogy neki mennyit ér valakinek a munkája,
az csak kettőjükre tartozik, ha kiváncsiskodik, hamar az utcán találja
magát.
Az, hogy valaki mikor kerül a piacra, nagyon különböző és az
életkor előrehaladtával egyre nagyobb lutri. A kivárás kockázata egyre
nagyobb, a "munkanap" vége egyre közelebb. Nem, nem csak azért, hogy
kijön-e még az Úr, hanem méginkább azért, hogy felismerjük-e
megkérgesedett, megkeményedett szívünkkel a nagy forgatagban?
- DI -
1999. szeptember 16., csütörtök 00:00
|
