Grafika: D. Hoffer E.
Lk 1.26-38 A hatodik hónapban az Isten elküldte Gábor
angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki egy Dávid
házából való férfinak, Józsefnek volt a jegyese, és Máriának hívták.
Az angyal belépett hozzá és megszólította: „Üdvözlégy, kegyelemmel
teljes! Veled van az Úr! Áldottabb vagy minden asszonynál.” E szavak
hallatára Mária zavarba jött, és gondolkozni kezdett rajta, miféle
köszöntés ez. Az angyal ezt mondta neki: „Ne félj, Mária! Kegyelmet
találtál Istennél. Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod
elnevezni. Nagy lesz ő és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úr
Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, és uralkodni fog Jákob
házán örökké, s országának nem lesz vége.” Mária megkérdezte az
angyalt: „Hogyan válik ez valóra, amikor férfit nem ismerek?” Az
angyal ezt válaszolta és mondta neki: „A Szentlélek száll rád, s a
Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendő Szentet is
az Isten Fiának fogják hívni. Íme, rokonod, Erzsébet is fogant
öregségében, s már a hatodik hónapban van, noha meddőnek mondták, mert
Istennél semmi sem lehetetlen.” Mária így válaszolt: „Íme, az Úr
szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint.” Erre az angyal
eltávozott.
Járt-e nálad
Gábriel, ebben az angyalszárny-suhogós advent-végi időben. S ha most
nem, korábban volt-e házad küszöbén? Betöltötte-e kőlapos konyhád,
sötét szobád és magányos bensőd minden zugát a különböző "-centók"
palettáiról ismert fény, mely előtt - még festmény formájában is -
legyökerezik a láb?
II. János Pál mondta idén, Szeplőtelen Fogantatás napján, hogy a
"kegyelemmel teljes", ami Máriánál kiindulási állapot, nálunk csak
elérendő, kitűzött cél lehet. Hátha nem is ezt kérdezte az angyal!
Talán valami mást, valami hasonlóan egzisztenciába markolót,
kellemetlent, alapos megfontolásra késztetőt.
A negyedik adventi vasárnap jó hírében hallunk Isten céljairól,
melyhez eszközöket keres. Szeretetéhez, kegyelméhez hű embert és
ezernyi mást, ami terveihez szükséges.
Az angyal előtted áll, megkerülni nem lehet, akár a neked jutó
feladatot, és ő nem az a Radnóti-féle védő, mögötted álló, szárnyas
alak. Mit tegyünk, ha megjelenik az égi küldönc? Kérdezzük és
feleljünk neki! Jó lenne valami frappánsat mondani, valami mutatósat,
hogy lássa, nem akárkivel van dolga! A minta azonban itt van előttünk:
nem túl mutatós, angyal nélkül botorságnak is tűnhet.
Van azonban még egy apróság: mártózzunk meg a fényben, memorizáljuk
a helyzetet, csípjük meg magunkat, mert ahogyan a jó-hír részlet is
végződik: az angyal eltávozik, s lehet, hogy hosszú ideig ismét csak a
karácsonyi csillagok halvány sugara pásztázza az egyenetlen, fagyott
göröngyöket az úton.
- DI -
1999. december 16., csütörtök 00:00
