Karácsony vigíliája. A titkok éjszakája. Azon kívül, hogy elolvassuk, elmondjuk Jézus születésének történetét, a szokásokat követve megajándékozzuk egymást, másra szinte nem is gondolunk.
Pedig nagyon töredékes az az év, amelynek szeretete csak ebben merül ki, és töredékes az az ismeret, mely a jó hírből csak ezt a pár sort ismeri. A szenteste egy alkalom a millió közül, hogy szeretetünket kifejezzük, karácsony csak egy pillanat az örökkévelóságból, ahogyan Isten szeretete árad a Földre.
Karácsony nagyon szép, de öröme nem egyszerűen az, hogy egy gyermekkel többen lettünk. Az is, mint egy lehetőség. Igazi tartalma az, hogy Isten terve megvalósul. Karácsony egy nagyon hangos és egyértelmű válasz kérdésünkre, Isten szeretetének módjára: nem vesz ki a világból, hanem éppen belerak abba. Mindennel együtt, ami ezzel jár. Valljuk meg, emberileg nagyon furcsa felelet ez: egy gyönyörű, örök és szerető gyermeket szenvedésre, halálra szántan már egyszerűen csak emberré is tenni. Már konfliktusokkal indul és később sem lesz egyszerűbb a történet. Megérteni aligha lehet, de magyarázatként elfogadni, mint példát, mint követhető (az örökkévalóságig követhető) magatartást, talán igen.

Isten terve megvalósul ma is, holnap is. Ma esztétikailag - milyen emberi, antropomorf fogalmakkal is "dolgozunk"! - "mutatós" körülmények - fény, csillogás, betlehem - között, de holnap és holnapután is ez történik, csak kevésbé idilli feltételekkel határolva. Ma az ég a földre leszáll, ma titkokról lebben a takaró lepel, ma talán könnyebb imádkozni is. Minden ünnep alkalom. Használjuk ki!
"Dicsőség a magasságban Istennek és a Földön békesség a jóakaratú embereknek!"

címlap

zóna

archívum