Valamikor az ünnep fogalmához hozzátartozott annak megszentelése is. Ez elméletben valamiféle elkülönítést, tudatos kiemelést jelentett a többi nap közül és a nap felajánlását Istennek. Tartalmazta ez a felajánlás azt a felismerést, hogy a köznapokon másfelé tér a figyelem és akarva-nem akarva másképpen él az ember. Magába foglalta a szándékot, a szabad időt arra is kell fordítani, hogy tudatosítsuk magunkban a világban elfoglalt helyünket. Az ünnep integrálja az anyagit az egészbe, a teremtettet az ő Teremtőjébe.

Egy pillanatig sem állítom, hogy ez az elv a gyakorlatban mindig és mindenütt érvényesült volna! Csak azt szerettem volna felvázolni, hogy ha az ünnep gyakorlata nem is, de az elvi vázlata létezett. Az elvek eltűnésével pedig ma már jórészt érthetetlen és éppen ezért megjegyezhetetlen is, hogy egy szerda miért ünnep.("Maszek" felmérés alapján - betegeim közt.) Még jó, ha nem botránykő, amikor valaki azzal ünnepel, hogy porrá lesz, hogy egyszer - és aránylag rövid és főleg kiszámíthatatlan időn belül - vége lesz a földi típusú ünnepeknek, a pót és pót-pót ünnepeknek.( Ennél a "Casus bibendinél" szánalmasabb üzleti fogás kevés van a reklám világában.)

Azt csak mellesleg merem megjegyezni, hogy aki az egész évet farsanggá kívánja tenni különböző és kitalált nevek alatt, az könnyen abba a helyzetbe jut, mint a római lakomák vendégei - lúdtollal könnyít magán. Ha pedig nincs különbség, akkor még világi értelemben sincs ünnep.

Hamvazószerda ünnep fogalma klasszikus és jól körülírt. Az e napot ünneplők azt ünneplik, hogy esendők és ideiglenesek itt a Földön, és ettől elválaszthatatlanul azt is, hogy a még élő formában létező hamuhoz, hozzánk fordul az Isten. A világ egységében, az anyag és transcendens teljességében szemlélve a létezést, azt ünnepli, hogy aTeremtő jóvoltából, amíg az anyag visszatér a szervetlen világba, létezik az ember bármely állapotában elidegeníthetetlen örök része. Az ember, Isten által lehetőséget kapott, önmagát ünnepli. Igen, sajátos eszközökkel. Igen, tudatosan létrehozva azokat a csendes időszakokat, amikor a lehetőségekhez képest teljes együttlétre készül fel Teremtőjével. Mert az ünnep mindig közösséget is jelent, de nem mindegy, hogy kivel!