Mikor a nép - szerencsére az esti szentmise és gyónás miatt időben - feljön a víztől, kisül a botrány. A szülők, szerencsére hamarosan szálláshelyükre mennek, de így is megsejthetik, mi történt a fiúk között. Imre hirtelenjében úgy szereli le a fiúk mérgét, hogy mindkét srácot fél napi sátororzéssel bünteti. A keserű nyom azonban még sokáig fáj és csak Karcsi bácsi visszatérte után lehet némileg eltüntetni...

Az ebéd tehát ünnepi, még a tegnapihoz viszonyítva is; rántott leves, palacsinta, dinnye és csoki. És még valami; a két Pisti és persze Rózsi néni jóvoltából a születésnapi meglepetés, de ezt már Pista szavaival írom ide;
-Imrének születésnapjára Istvánnal almáspitét csináltattunk, mert azt szereti a legjobban.
(Igen, mindezt ilyen természetesen és egyszerűen. Jól van, srácok. Ezeknek az apró figyelmességeknek lesz köszönhető, hogy nemcsak élményhalmaz marad ez a tábor a szívetekben, hanem csodaszép, meleg érzések tömege is. Így kell ezt!)
Délután újra fürdés. Nagyszerű az idő, csak a magasban jönnek-mennek a pufi felhők, idelent fény és árnyék váltogatják egymást. A srácok önfeledten fürdenek. A Kósi-szülők fejcsóválva látják szilaj vízi-csatáikat, fogócskáikat, buktatásaikat. Alig győzik csillapítani őket, amit a fiúk félre alig érthető oldalpillantással nyugtáznak…

A templom, ami közel van így is és másképpen is

És most a napfény szintén Pistától: este mindenki áldozott. Felemelő érzés, ha fiatal fiúk együtt áldoznak. Itt is túlságosan szűk-szavú a napló. Amikor Karcsi bácsi megérkezik, a fonyódi esperes bács, aki pedig igazán nem nevezhető valami érzelgős papnak, majdnem könnyes meghatottsággal emlékezik erre az estére. Az esti misén a szép számmal áldozó falusiak végén egyszer csak elővonul valahonnan a templom hátsó szögletéből tizenegy srác. Kivétel nélkül odatérdelnek az áldoztató rácshoz, el is foglalják egész hosszában. A falusiak szája tátva marad. A ministráns-gyerek majd leejti a csengőt. Ilyent még nem láttak Fonyódon. Egy-két nyaraló még csak áldozgat, főleg lányok, asszonyok, de fiúk és ilyen katonás, stramm együttes! Ez igen! Kósi mamát is megfogja a látvány és megsejt valamit abból a szellemből, amiben ezek a fiúk a két hét alatt élnek. Kicsordulnak a könnyei… Pedig ez nekünk olyan természetes….

A nap befejezése Pista szerint: Este irtó hangulatos tábortűz volt. Sokat énekeltünk.
Dönci többet árul el: Vacsora után tábortüzet gyújtottunk. A tűzmester Röfi volt. A tűzrakás ma nem nagyon sikerült neki. Énekeltünk, viccelődtünk. A végén már mindenki akkorákat ásított, hogy féltünk egymástól….(Bár a népnek túlnyomó többsége botfülű, mégis megy az ének. Az ismert szép nótákat vesszük sorra, majd Imre a "Zöldre van a.." dallamára tréfás szöveget tanít meg. Percek alatt megtanulja a nép és van már mivel várni Karcsi bácsit.)