1960. Aug.6.

Egy kis éjjeli kaland Pista naplójából. - Röfinek rémálmai vannak. Ő a tábortűz előkészítője. A péntek esti gyengén sikerült, bizonyára abból fakadt nyomasztó álma. Álmában gerendákat cipel a vállán a tűzhöz, rengeteget kínlódik, nyög, szuszog, úgy cipeli a nehéz terhet. Hosszú küszködés után végre magához tér és rádöbben, hogy Kósi lábát szorongatja és cipeli a vállán. Mikor felébred, verejtékcseppek gyöngyöznek a homlokán, de megkönnyebbülve dobja le magáról nehéz terhét.

Dönci így kezdi a napot. - Ma ismét Karcsi bácsi nélkül ébredtünk, szokatlan és nagyon hiányzik mindenkinek. De azért igyekszünk a napirendet betartani…(Ezért kellett olyan keményen beindítani a népet! Imre nem gondolhat mindenre, pláne nem lehet ott mindenütt. Mint a naplók mondják, ezen a napon egész délelőtt bevásárolni volt, persze holnapra is. Hogyha csak egyszer is elmarad valamelyik napirendi pont, nagyon nehéz lesz újra visszahozni. De nem marad el semmi. Pista külön is megjegyzi, hogy a torna jól ment. Pedig aki csinálta, már tudhatja, milyen nehéz az első nekiindulás. A napirend általában a szokott: szentmise, rendcsinálás, reggeli, fürdés. Ebédre gulyáslevest készít Rózsi néni. Imre megjegyzi, hogy rengeteg kenyér fogyott el ma…)

Pistának is van élménye: - Jól élünk. Egy jó néni reggelenként megjelenik egy szatyor körtével és rettentően könyörög, fogadjuk el a hozományt. Mi persze örömmel vállalkozunk a körte elfogyasztására. (A jó néni nevét nem tudjuk, mégis mindegyikünk szívébe zárta már kedves arcát… - )

(Kanonok úr véleménye szerint ez a tegnap esti áldozás külső hatása. A jólelkű nénit annyira meghatotta az áldozó fiúk látványa, hogy a terjedelmes kertjében lepotyogott érett körtét hajlandó minden reggel korán összeszedni egy cekkerbe és misére jövet beadja a sátorba. Szinte hihetetlen, itt, ahol annyi a nyaraló, hogy igazán megunhatták ezt a fajtát, olyan hatása van egy rendes gárdának, hogy önként felajánlják nekünk a gyümölcsöt, ami méregdrága a piacon, hiszen a nyaralók megfizetnek és megesznek mindent. És hogy csak a Jóistentől vár jutalmazást, megmutatja a jó néni azzal, hogy kanonok úrnak sem mutatkozik be, így a nevét sem tudjuk meg…A későbbiekben látjuk csak meg, milyen komoly segítséget jelent ez a reggeli gyümölcsös csomag az ellátásban! Elhatároztatik, hogy a többi koszttól eltérően mindig, mindenki ehet. Tehát a gyümölcs kivétel a napi három étkezés szabálya alól. Bizonyára ennek a nagyvonalú rendelkezésnek köszönhető, hogy a hihetetlen strapa, a szándékos fogyasztó-kúrák, birkózások, labdajátékok, fürdések ellenére senki sem hajlandó észrevehetően fogyni…)

Persze Pufit meg egyáltalán fogyasztani?

Mindkét napló közös mondata: - Ma sokat pröciztünk. (A mai nap témája tehát a pröci. Ezt a játékot Röfi hozta még a vasút-kapáló huligánok közül. Minden bizonnyal a vadnyugati késelő mesterek találták ki, mert valóban ördöngős késelő-tudományt tételez fel. Az eddigi napokon is megpróbálkozott már Röfi a népszerűsítésével, de nem sok sikerrel. Mára azonban járvány lett a pröci. Minden zsebkés, békanyúzó bicsak előkerül, sőt a nagy lelkesedésben Vargánya, akinek nincs bicskája, még a kenyérvágó kést is be akarja avatni, szerencsére Imre időben elmarja tőle. Hamarosan mindenki tisztában van az elmélettel, de a gyakorlat nehezen megy. Soha nem hallott szakkifejezések hangzanak az alvilági nyelv zsargonja tobzódik a réten és a parton egyaránt. Imre nem bánja a dolgot, bár könnyen lehet sérülés is a vége, legalábbis a kezdő időszakban. Mikor azonban hiába küldi a postára, boltba, vízért a pajtásokat, a pröci valósággal megsüketíti a srácokat, elfutja a szent harag, és estefelé kijelenti, hogy a sok engedetlenségért, rendetlenségért ma nem lesz tábortűz. A fiúk ártatlan képpel néznek rá, de hiába, ami egyszer kimondatott, azt nem lehet visszaszívni. Akkor aztán bánatában pröcizik a nép. Persze Röfi a mester, de Pötyi, Ketya, K.Pisti is hamar belejönnek. Aki veszít, a szabályok szerint "simában" részesül és ezzel a szokással, hangtalan megegyezéssel, a tábori büntetőeszközök közé bevezetődik a "sima". Lehet, hogy a zsebpénzek feltűnő fogyatkozása is oka ennek, elvégre mégiscsak inkább elviseli az ember a csattogó kis tenyerek barátságtalan simogatását az alfelén, mint a pénztárca soványodását…Pláne akkor, amikor megengedtetik, hogy a boldogtalan áldozat az ítélet-végrehajtás idejére kölcsönkérje Pufi bőrnadrágját. Hiszen ebben jóformán a szenvedő alany élvezi, amint a fenekelők sajgó tenyérrel távoznak az ítélet helyéről…)

- Más, nagyobb esemény nem volt. Este elég korán lefeküdtünk…