Amíg Karcsi bácsi távol van IV.
Amíg Karcsi bácsi távol van
IV.
Két hét csoda
(20.rész)
1960. Aug.6.
Egy kis éjjeli kaland Pista naplójából. - Röfinek rémálmai vannak.
Ő a tábortűz előkészítője. A péntek esti gyengén sikerült, bizonyára
abból fakadt nyomasztó álma. Álmában gerendákat cipel a vállán a
tűzhöz, rengeteget kínlódik, nyög, szuszog, úgy cipeli a nehéz terhet.
Hosszú küszködés után végre magához tér és rádöbben, hogy Kósi lábát
szorongatja és cipeli a vállán. Mikor felébred, verejtékcseppek
gyöngyöznek a homlokán, de megkönnyebbülve dobja le magáról nehéz
terhét.
Dönci így kezdi a napot. - Ma ismét Karcsi bácsi nélkül ébredtünk,
szokatlan és nagyon hiányzik mindenkinek. De azért igyekszünk a
napirendet betartani…(Ezért kellett olyan keményen beindítani a népet!
Imre nem gondolhat mindenre, pláne nem lehet ott mindenütt. Mint a
naplók mondják, ezen a napon egész délelőtt bevásárolni volt, persze
holnapra is. Hogyha csak egyszer is elmarad valamelyik napirendi pont,
nagyon nehéz lesz újra visszahozni. De nem marad el semmi. Pista
külön is megjegyzi, hogy a torna jól ment. Pedig aki csinálta, már
tudhatja, milyen nehéz az első nekiindulás. A napirend általában a
szokott: szentmise, rendcsinálás, reggeli, fürdés. Ebédre gulyáslevest
készít Rózsi néni. Imre megjegyzi, hogy rengeteg kenyér fogyott el
ma…)
Pistának is van élménye: - Jól élünk. Egy jó néni reggelenként
megjelenik egy szatyor körtével és rettentően könyörög, fogadjuk el a
hozományt. Mi persze örömmel vállalkozunk a körte elfogyasztására. (A
jó néni nevét nem tudjuk, mégis mindegyikünk szívébe zárta már kedves
arcát… - )
(Kanonok úr véleménye szerint ez a tegnap esti áldozás külső
hatása. A jólelkű nénit annyira meghatotta az áldozó fiúk látványa,
hogy a terjedelmes kertjében lepotyogott érett körtét hajlandó minden
reggel korán összeszedni egy cekkerbe és misére jövet beadja a
sátorba. Szinte hihetetlen, itt, ahol annyi a nyaraló, hogy igazán
megunhatták ezt a fajtát, olyan hatása van egy rendes gárdának, hogy
önként felajánlják nekünk a gyümölcsöt, ami méregdrága a piacon,
hiszen a nyaralók megfizetnek és megesznek mindent. És hogy csak a
Jóistentől vár jutalmazást, megmutatja a jó néni azzal, hogy kanonok
úrnak sem mutatkozik be, így a nevét sem tudjuk meg…A későbbiekben
látjuk csak meg, milyen komoly segítséget jelent ez a reggeli
gyümölcsös csomag az ellátásban! Elhatároztatik, hogy a többi koszttól
eltérően mindig, mindenki ehet. Tehát a gyümölcs kivétel a napi három
étkezés szabálya alól. Bizonyára ennek a nagyvonalú rendelkezésnek
köszönhető, hogy a hihetetlen strapa, a szándékos fogyasztó-kúrák,
birkózások, labdajátékok, fürdések ellenére senki sem hajlandó
észrevehetően fogyni…)
Persze Pufit meg
egyáltalán fogyasztani?
Mindkét napló közös mondata: - Ma sokat pröciztünk. (A mai nap
témája tehát a pröci. Ezt a játékot Röfi hozta még a vasút-kapáló
huligánok közül. Minden bizonnyal a vadnyugati késelő mesterek
találták ki, mert valóban ördöngős késelő-tudományt tételez fel. Az
eddigi napokon is megpróbálkozott már Röfi a népszerűsítésével, de
nem sok sikerrel. Mára azonban járvány lett a pröci. Minden zsebkés,
békanyúzó bicsak előkerül, sőt a nagy lelkesedésben Vargánya, akinek
nincs bicskája, még a kenyérvágó kést is be akarja avatni, szerencsére
Imre időben elmarja tőle. Hamarosan mindenki tisztában van az
elmélettel, de a gyakorlat nehezen megy. Soha nem hallott
szakkifejezések hangzanak az alvilági nyelv zsargonja tobzódik a réten
és a parton egyaránt. Imre nem bánja a dolgot, bár könnyen lehet
sérülés is a vége, legalábbis a kezdő időszakban. Mikor azonban hiába
küldi a postára, boltba, vízért a pajtásokat, a pröci valósággal
megsüketíti a srácokat, elfutja a szent harag, és estefelé kijelenti,
hogy a sok engedetlenségért, rendetlenségért ma nem lesz tábortűz. A
fiúk ártatlan képpel néznek rá, de hiába, ami egyszer kimondatott, azt
nem lehet visszaszívni. Akkor aztán bánatában pröcizik a nép. Persze
Röfi a mester, de Pötyi, Ketya, K.Pisti is hamar belejönnek. Aki
veszít, a szabályok szerint "simában" részesül és ezzel a szokással,
hangtalan megegyezéssel, a tábori büntetőeszközök közé bevezetődik a
"sima". Lehet, hogy a zsebpénzek feltűnő fogyatkozása is oka ennek,
elvégre mégiscsak inkább elviseli az ember a csattogó kis tenyerek
barátságtalan simogatását az alfelén, mint a pénztárca
soványodását…Pláne akkor, amikor megengedtetik, hogy a boldogtalan
áldozat az ítélet-végrehajtás idejére kölcsönkérje Pufi bőrnadrágját.
Hiszen ebben jóformán a szenvedő alany élvezi, amint a fenekelők sajgó
tenyérrel távoznak az ítélet helyéről…)
- Más, nagyobb esemény nem volt. Este elég korán
lefeküdtünk…
(Kép- és
szöveggondozás) -DI-
1999. január 24., vasárnap 00:00
|