1960. Aug.7. Vasárnap

-Reggel későn keltünk, mert ma vasárnap van. Ünnepi ruhába öltöztünk fel és szentmisére mentünk. Utána reggelizés, sátorrend következett. -
A vasárnap a nyaralóknál általában a teljes heverés és züllés ideje. A fiúk azonban nem kóstoltak bele a rendetlen napba. Ma is van torna és reggeli mosakodás a néptelen Balatonban. Pedig már fél kolenc van. Majd ünneplőbe öltözik a nép! Imre úgy emlékezik vissza erre a napra, hogy ma lehetett először észrevenni a fiúkon, haza is gondolnak. Hiába, az ünneplő ruha, az anyu által kivasalt ing megpillantása eszébe juttatja mindenkinek: mi lehet otthon? Mit csinál a többi ministráns? - Karcsi bácsi otthon nagy örömmel állapítja meg, hogy az otthon maradtak tudják pótolni a hiányzókat. És talán még nagyobb örömmel veszi, hogy milyen nagy szeretettel érdeklődnek a balatoniak viselt dolgai felől. Karcsi bácsi néhány élményt mesél el az első napokból. Szájtátva hallgatja a nép a pince mélyén. Tama Pisti még az állomásra is kikíséri Karcsi bácsit, hogy tovább hallhasson a barátairól. Pusker Miki, ez a régi, stramm ministráns éppen ma utazik barátaihoz szintén Fonyódra: Karcsi bácsihoz csatlakozik és együtt élvezik az egész úton szakadó esőt. Borzongva gondolnak rá, mi lehet a Balaton partján? - Nos, a Balaton partján egész nap remek az idő. Tízórai, majd a sátor előtti téren érdekes beszélgetés a program. A misére csődülő falusiak most már megbámulnak minket, de a bámulatban már tisztelet is mutatkozik: semmi szemtelenkedés, semmi zavar. A fiúknak tekintélye lett a faluban...

Pista írja a koszthelyzetről: Délben (!) töltött paprika volt az ebéd. Azt elfelejtettem, hogy reggel tej helyett szódavizet ittunk. Utána cukrászsüteményt kapott mindenki. EGY ÉDES ANNÁT IS KAPOTT MINDENKI! Három nap minden ebéd után dinnyét ettünk... ( A helyzet tehát az, hogy már nyalánkságokra is futja a pénzből. Nem oktalan költekezés ez, hanem lélektanilag is nagyon megalapozott ünneplés. Nem smucigoskodunk, hanem megadjuk magunknak, amit lehet. A jó ebéd aztán el is tünteti az otthon körül bujkáló gondolatfelhőket. Délután kissé fülledt, de meleg, napos az idő. Ebéd után néhányan litániára is bemennek. Mások kissé szundítanak. Utána remek fürdés következik. Többen várják Karcsi bácsit délutánra, mert valóban említette, hogy esetleg motoron jön és ez idő tájt érkezik. Karcsi bácsiék azonban Mikivel még Nagykanizsa felé vonatoznak és huncut szemmel terveket szőnek. Miki fényképezőgépén örökvaku van. Elhatározzák, hogyha lesz őrség, akkor azt fényképezik le villanófénnyel, ha meg nem, akkor a sátorba fognak villanófénnyel belőni... Aztán még jónéhány trükkről folyik a suttogás... Az ÉDES ANNA feliratú csokival kapcsolatban hangzik el a tábor egyik legszellemesebb vicce: amikor mindenki kap egyet, valaki megjegyzi: na Röfi, neked most már két Édes Annád van. Röfi elpirul, de nem tiltakozik, mindenesetre a kéznél levő példányt megeszi.

-Este elmentünk fagyizni. Útközben gondolkoztunk, hogy elmenjünk-e moziba, de aztán megeredt az eső és így nem lett belőle semmi sem - írja Dönci. (Megint kitűnő lélektani ötlet. A falusiak előtt a banda nagyképűen játssza a városit: nem baj, ma a fiúknak kell az illúzió! Csak sajnálni lehet, hogy a mozi-ügy nem sikerült. Hétköznap nem is gondolunk ilyesmire, de ma nagyon jól jött volna! A vihar azonban a sátorba kergeti a népet. Újra nincsen tábortűz, de ez igazán gondviselésszerű. Annyi az kódorgó, egy napos nyaraló itt, hogy igazán alig lehet mozdulni tőlük. A "tábortüzet" akaratlanul is kihallgathatta volna valaki. Jobb ilyenkor eltűnni! A nép a sátorban gyertyafénynél megteszi a lefekvési előkészületeket, majd Imre előveszi a Fulgur-t. Koszter atya könyve már kedves ismerőse a fiúknak. Hőseiben önmagukat álmodják meg még strammabb, rendesebb formában. A könyv helyszínei a Károlymagaslat, a Béka-tó és a Soproni Kollégium mind ismertek, nem csoda, ha újra meg újra megkérdezik akisebbek: Imre, ez mind igaz? Nem lehet szebb altatót elképzelni ennél...)

Az a bizonyos desszert

Közben éjfél lesz. Egy órája elállt az eső, csupa szikrázó csillag az ég. A sátorban csak szuszogás hallik. Bár a sátor melletti szakadék alatt van közvetlenül a sínpár, már annyira megszoktuk a vonat zakatolását, hogy az őrült dübörgésre senki sem ébred fel. Első éjjel bizony az éberebbek meg tudták volna számolni, hány vonat ment el. (Dönci pontos ember: ő megszámolta egy álló napon át. Negyvenkettő vonat ment el alattunk. Éjjel is minden órában legalább egy. Most azonban már elzakatolt a vonat és a templom felé vezető közelítő ösvényen két sötét alak lopakodik: Karcsi bácsi és Miki a legkisebb zajt sem ütve közelítik meg a tábort. Mikit persze meghívta Karcsi bácsi éjjeli szállásra is, hiszen hol a csudába keresné éjszaka a barátait? A szélső bokrok közül kikémlelünk: sehol semmi mozgás. A hold ott bujkál a tépett felhőrongyok között. Amikor éppen sötét a terep, gyors szerelés, az örökvaku hozzászereltetik a fényképezőgéphez. Sajnos, egészen nem stimmel minden, mert kézzel kell összeérinteni a két drótot, s ugyanakkor kattintani is a gépet. Hangtalanul suhan a két árnyék a sátorhoz. Őrség nincsen és a ponyva alól egyenletes szuszogás hallatszik csupán. Karcsi bácsi csendesen kitapogatja a sátorfűzést, majd annyi lyukat bont benne, hogy a gép beférjen az örökvakuval együtt. Miki bedugja a masinát, aztán kinyitja a lencsét: olyan sötét van benn, nyugodtan teheti. Aztán egy kis szöszmötölés a drótokkal, majd éles villanás, csettegés és kész. A biztonság kedvéért még egy lámpát szerelnek be. Imre közben a sátorban a villanásra felébred. Később sem nyilatkozik arról, hogy mire gondolt a hirtelen fény láttán. Egy perc múlva ugyanolyan csendesen megtörténik a második villanás és csettenés is. Imrében van annyi humorérzék, hogy nem rontja el a viccet, nem riasztja a népet. Viszont - Karcsi bácsi nagy meglepetésére, ak8i még nem tudja, hogy a plébánia és a sátor között megszilárdultak a diplomáciai kapcsolatok, - szóval viszont aplébánia felől sziszegő, dühös asszonyi hang hallatszik: "Mit csinálnak ott? Miért nem hagyják aludni azokat a gyerekeket?!" - Szerencsére közben előbújik a Hold és nem nehéz megismerni Rózsi nénit, aki még fenn van és Mikiék settenkedését észrevéve kanonok urat is riasztja már. Karcsi bácsi nem akar hangosan beszélni, meg aztán annyira meghatja Rózsi néni éber anyafarkashoz hasonló szeretete, hogy csak ujját emeli a szájához, jelezve, hogy most már jobb lenne csendben lenni... Rózsi néni még egy darabig toporog, közelebb jönni szerencsére nem mer, így nem riasztja fel a sátrat. Viszont a második villanásra már csak a hétalvók nem ébredtek fel. Amikor Mikiék a harmadik lámpát is beszerelik, hogy egészen fix legyen a dolog, a sátorból már halk suttogás hallatszik. Amikor Miki harmadszor is bedugja a gépet és a vakut, Röfi későbbi állítása szerint majdnem hozzávágja a készlethez a cipőjét. Imre ekkor már könyököl és jől látja, hogy Karcsi bácsi nem egyedül érkezett. A harmadik villanás után Röfi már ki meri dugni a fejét a nyíláson, amire Rózsi néni is megnyugszik, megérti, hogy bizonyára ismerősők érkeztek a fiúkhoz. Rövid suttogás csak, aztán Miki és Karcsi bácsi kissé összehengergetik az alvó népet, hogy helyet csináljanak maguknak. Az álmukban kissé megzavart fiúk gyorsan elalszanak és Mikinek is szemmel láthattólag ill. füllel hallhatólag megfelel az új hely: néhány fordulat után békésen szunyál. A sátrat nem őrzi más, csak az éber holdvilág...