1960. Aug.8. hétfő

-Jó néhányan vannak, persza, akik az éjszakai incidensről csak akkor értesülnek, amikor reggel hétkor az óra csörgésére Karcsi bácsi kiáltja be a jó reggelt.. A viszontlátás örömei persze nem zavarják a napirendet. Öröm ide, öröm oda, bizony kirámoltatik a nép a pokrócok alól, aztán usgyé!.
Miki, aki csöppet sem tetszeleg a vendég kellemes szerepében, a többiekkel ugrik és tornázik. A torna ma különösen hosszú. A második hét már nem az alapozás, hanem - ahogy a focisták mondanák - a formában tartás ideje. A futást a szétszórt strandi fák között csináljuk, mégpedig csavarmenetben és a sok kerülgetés, cselezés vége jó néhány horzsolás, amit a barátságtalan dörgölődzések okoztak a fákkal. Sebaj, az a fő, hogy jól megizzadjon a nép. Ez nem is nehéz dolog, mert a nap ragyogóan süt, kellemesen meleg és csodálatosan tiszta a levegő a tegnap esti vihar után. És a reggeli Balaton látványa talán még soha nem volt olyan megkapó, mint ma reggel...

Öltözködés után, reggeli ima előtt a rendbehozott külsejű gyerekek kellemes ajándékot kapnak: Karcsi bácsi majdnem mindegyiknek hozott hazulról levelet. A tüskéktől, kagylóktól, birkózástól összehorzsolt kis kezek örömmel kapnak a hazai levél után, aztán mindegyik félrebujik a magáéval és a sátor mögött, a bokrok tövében olvassa mindegyik a magáét. Most, a szentmise és a nap igazi megkezdése előtt mndegyik fiú még belekapcsolódhat az otthoni levegőbe. Majd a reggeli ima és szentmise aztán újra visszahozza őket és a napot már nem fogja zavarni az otthon üzenete. Vannak néhányan azért, akik nem kaptak levelet. Őket maga köré szedi Karcsi bácsi és részletesen, szemléltetően elmondja a mamával, testvérrel történt találkozását és az üzeneteket. Milyen szerencse, hogy a soproni meleg ellenére nem sajnálta Karcsi bá, hogy minden családhoz elmenjen, ahonnan nem érdeklődtek külön a gyerek után! Röfi és Vargánya így kap üzenetet és szemmel láthatóan kell is! Hiszen a többiek a levél két-háromszori elolvasása után féltő gonddal dugják a hátizsákok, bőröndök mélyébe a hazai papírt. Hadd lássák a "levelesek", hogy hogy azért gondoltak őrájuk is otthon, csak éppen nem értek rá írni!... És napközben majd, amikor Karcsi bácsi és Imre észreveszik, hogy ebédszünetben, fürdés szünetében a kis kezek ott kotorásztak a hátizsák mélyén és újra meg újra olvassák, megtapogatják anyu levelét.- Ki vehetné zokon tőlük, hogy eltekintenek a szigorú napirendtől és nem förmednek rá a lemaradókra?... A kis Pálkövi nem tudja magában tartani az örömét és megmutatja Karcsi bácsinak is, milyen szép levelet írt neki az édesanyja. Valóban nagyon szép levél, az édesanyai gondoskodás, aggódás és szeretet megható megnyilvánulása. Ilyen levelet valóban csak az édesanyák tudnak írni... Szentmise után a nép összedugja a fejét Mikivel és nagyon huncut, tréfát sejtető szemmel fogadják Karcsi bácsit, aki később jön ki a templomból. Aztán szinte valamennyien mondják, hogy Miki valamiféle új jóga-trükköt akar bemutatni: mellkasával egyszuszra kinyom akármilyen nehéz embert. Karcsi bácsi először értetlenül néz, majd nyugodtan bemegy a sátorba és kezd napi-ruhába öltözni. A nép azonban nem enged, addig kapacitálják, Miki olyan ártatlan képpel végzi már a bemelegítő gyakorlatokat, hogy külsőre megadó képpel ő is beleegyezik a kísérletbe. Azt persze nem látják a gyerekek, hogy belülről milyen tomboló kacagás rázza, hiszen Miki a trükköt tegnap a vonaton neki már elsütötte. Nekivetközik tehát és egyetlen klott-nadrágban és trikóban ráfekszik Miki mellkasára és mint aki mit sem sejt, csendesen élvezi, amint Miki harsányan számol a kisérlet kezdetéig: Egy,...kettő,...három! Aztán az apró tenyerek nekiszabadultan, féktelen huncutsággal csapnak le oda, ahol nem fészkel az agy. Karcsi bácsi jajgat is, mintha szörnyen kinlódna a szorító kezek béklyója alatt, majd egyetlen mozdulattal lerázza magáról a sikerült tréfán majd szétpukkadó népséget. Megállapítja, hogy életében még így nem ugratták be és csak nagynehezen sikerül olyan savanyú képet vágnia, hogy a harsányan kacagó nép ne sejtsen semmit...

...

A jóga-trükköt napközban még háromszor sütik el különféle variációkban. Karcsi bácsi a vidámító hatáson kívül nagy örömmel konstatálja, hogy Miki kitűnően illeszkedik be a kisebbek közé és ha arról lenne szó, szívesen benne lennénk, hogy köztünk maradjon. Erről beszélget Imrével is, aki az otthoni hírekről érdeklődik. Beszámol a négy tábori nap eseményeiről, majd nagy megkönnyebbüléssel osztja meg újra a felelősséget.-

Reggelire újra tej van. A nép nem únja meg, sőt a tegnapi szódavizes reggeli után egyenesen követeli a "szopást". Szerencsére ma nem kell kosztról gondoskodni, mert még tegnapról maradt töltött paprika. Ehhez még májkrémes kenyér társul és persze dinnye. A dinnyeosztás az ebédnek külön szenzációja. A legdinnyeéhesebb nép-rész odatömörül Imre mellé, aki egy vajdlinggal az ölében szeli, belezi és osztja a népnek. Szinte hihetetlen, milyen mennyiséget el tudnak tüntetni ezek a kis gyomrok! Szerencsére nem kell félnünk, Imre a koszthelyzetről nagyon bíztató jelentést adott...