Ebédszünetben egy véletlen ötlet révén megszületik egy újabb hiszti. Pálkövi éppen K.Pisti mellett szundikál és Pisti csak úgy elkezdi tetoválni Pálkövi karját és pár perc múlva mindkét vézna karján ott ékeskedik és éktelenkedik békés egymás mellett élésben a vadnyugati cowboy és az indián törzsfőnök, egy nyugdíjas majom-kisasszony és két átnyilazott, sötétkék "vércseppekkel" ékesített szív. A népnek megtetszik az ötlet és jutányos áron K.Pisti és Miki futószalagon elkezdi gyártani a tetoválási alakzatokat. Egyik kézen rémesebb formulák vannak, mint a másikon. Fellelhetők itt: tollkoszorús indián, lófej, csatahajó tépett vitorlákkal és persze népies feliratok számlálatlanul. Ketya karján ott ékeskedik az "Ibi-Ketya" felirat, Röfién a "Bufallo Bill","Zsuzsi-Röfi" és még néhány. Pufi karja igazán elég széles terepet ád a szerzői fantáziának, így rákerül egy Miki Mouse, két agyonnyilazott, sötét vértől csepegő szív, alatta "Marika-Pufi" és a "Miki Mouse" felirat, ami természetesen húgocskájára vonatkozik. Amikor a rövid pihenés után a ragyogó napsütésben végre leindulunk a vízhez, már majdnem mindegyik fiú karja úgy néz ki, mint valami világháborús freskónyom. A parton persze már ott nyüzsögnek az úttörő lányok. Igen nagy sikere van a fiúk trükkjének, csak azt sajnálják, hogy minden vízbe szállás után halványodik a rajz és Karcsi bácsi megtiltja a restaurálási munkálatokat. Így inkább napoznak és e napon kezdődik az a veretlenségi sorozat is, amit a Karcsi bácsi-Röfi lábtenisz csapat ér el egészen a nyaralás végéig. Bármilyen változatban állnak ki ellenük a többiek, a csapat verhetetlennek mutatkozik…

A verhetetlenek...

A napozásra kiterített pokrócokon, mint valami fekvő Laokoon csoport, úgy hevernek egymás hegyén hátán a vízből éppen kiszálló fiúk. Minden kéz úgy van kinyújtva, hogy minél előnyösebben lássék rajta a művészi tetoválás. A helybéli jámbor lakosok enyhe borzongással nézik a kék eres kezek összevissza halmazát.

Délután kanonok úr megkéri a vezetőket, hogy egy estére hadd vegyenek részt a tábortűzünkön a plébánián lakó rokon-gyerekek. Két kislány és egy fiú a páciens. Nincs kifogás ellene, bár minden nap nem fogadnánk el őket. A fiúkat fölvillanyozza az újdonság: nagy lelkesedéssel gyűjtik az esti beszélgetés előtt a fát. Karcsi bácsi egy kis kerülővel a környező diófákon felfedezi az újabb lehetőségeket a faszedésre. Nosza, a tüskéktől megtépett társaság ráveti magát a diófákra. Először csak alulról tördelik a bőségesen nyúló száraz ágakat, de amikor kifogy az elérhető készlet, megindul a fára mászás és igen nagy mennyiségű fa gyűlik össze. Röfi szakszerű máglyát rak, alája bőségesen papírt is, nehogy csúffá menjen a vendégek előtt.