De a sátorban sem lesz csend! Még csak most kezdődik az eset részletes elemzése. Egyszerre megnyílnak a félelemtől lelakatolt szájak és mindenki tud valamit. Röfi képzeletben már az ötkilós réz boxerrel csapkod a merénylők között, Ketya sajnálja, hogy nem csíphette el valamelyiket, a bennmaradtak pedig elmondják, hogy mit csináltak azalatt benn és mit csináltak volna kinn. Csak most tudjuk meg, hogy ők nem azért nem jöttek ám ki, mert féltek. Dehogy! Sőt, ők azonnal rájöttek, hogy a legveszélyesebb éppen a sátor és inkább itt maradtak, hogyha netán megtámadná az ismeretlen a sátrat, hát méltó fogadtatásban részesüljön! Így jövünk rá, hogy éppen a legbátrabb emberek maradtak helyben. Még szerencse, hogy így történt! Drávai Pisti elmondja, hogy ők csendesen lapultak a pokrócok alatt, ő azonban megunta a félelmetes csendet és kidugta a fejét a sátorból. Csak annyit látott, hogy két sötét alak rohan el előtte, a két őr pedig kétségbeesve menekül fel a dombon. Erre ő visszakapta a fejét, nehogy leharapják…Persze van sok nevetés is, mert mindenki tud valami murisat . Imre majd felfordul a sarokban, akkorát nevet a fiúk nagyotmondásain. Odakint a két őr szinte a sátorhoz lapulva hallgatózik. Dehogy mernének messzebbre menni!…

Bátrak és még bátrabbak...

Szerencsére hamarosan egy óra. Miki és Dönci bejönnek és átadnák a helyüket a következő párnak, Pálkövinek és Vargányának. A két nagyszájú apróság azonban egyszerre nagyon csöndes lesz. A nép nagyokat derülve és egy kis kárörömmel eltelve is addig hajszolja őket, ameddig ki nem mennek és dideregve, fogvacogva el nem indulnak körútjukra. A körút azonban nem sokáig tart, egyszerre csak széthúzódik a sátornyílás és egy hang nyöszörög be: "Még valaki jöjjön ki!"…Végülis a nagy nevetés végén Imre megkönyörül a kicsiken és kimegy velük. Odabenn pedig még vagy negyed óráig megy a beszéd, végülis nem a téma szegénysége, hanem a fáradtság lassan elnyomja a népet és újra elcsendesül a sátor. Karcsi bácsi is elalszik. Odateszi maga mellé a híres zseblempát is a szemüveg és az ébresztőóra mellé. Imre odakünn egy darabig a templomot kerüli a reszkető kicsinyekkel. Bizony nagyon csöndesek Vargányáék még így, kísérettel is. Odaülnek aztán a téren a padra. Egy ízben valami mozgolódást észlelnek a sátor körül. Odavilágítanak a lámpával, de messziről nem látnak semmit. Odamenni feleslegesnek tartják, pedig, ha sejtenék, hogy mi történik, bizonyára odarohannának. Mert amikor aztán a 2 órakor a következő őrséget ébresztik, fölébred rá Karcsi bácsi is és ösztönösen odapillant, ahol a piros lámpát hagyta. A lámpa nincsen a helyén! Megkérdezi Imrét:"Te vitted el a lámpát?" A sátor felébred a kérdezősködésre: senki nem tud a lámpáról. Karcsi bácsi felfordítja a fekhelyét, minden zugot megnéz, a lámpa sehol! Kezd hátborzongató lenni az ügy. Kicsoda lehet az, aki befűzött sátoron keresztül benyúl a sátorba és pontosan kiemeli a saját zseblámpáját, aztán nyomtalanul eltűnik vele? Vagy talán az őrök játszanak össze vele? Imréék felháborodva tiltakoznak a gyanúsítgatás ellen. A fiúk izgatottan tárgyalják az esetet. Mert azért mégis rengeteg a titok. Kocsis Pisti és Pufi a következő őrség-pár. Fogvicsorgató elszántsággal mennek ki. Bárki jöjjön is erre, irgalmatlanul elintézik. A többiek lemondóan legyintenek: majd bolond lesz megint idejönni, amikor így kitolt velünk. Már csak az hiányzott, hogy valamelyikünket élve elvigye és azt se vegyük észre! Zúgó méhkas a sátor egész éjjel. Minden rezzenésre felriadnak a fiúk. Aki alszik, az is hánykolódik, láthatóan nehéz álmai vannak.

Közben Pistiék odakinn valóban nem észlelnek semmit. Most már elcsendesül minden. Legalábbis kinn. Odabenn még arra is felriadnak, amikor utolsó őrségpárként Karcsi bácsit és Drávai Pistit ébresztik. Pisti is eléggé citerázik és amikor másodszor kerülik meg a templomot, Pisti csöndesen javasolja, hogy talán ne kerüljük a templomot, mert nagyon elfáradunk… Ezért inkább a harangláb állványára könyökölnek, ahol az ember mégiscsak védve van két oldalról. Innen élvezik a pirkadásban ragyogó Balatont. A pazar látványt Pisti csak mérsékelten élvezi, mert az egyik szeme állandóan a bokrokon van. Fél 5 után már olyan világos van, hogy nincs értelme a további őrködésnek. Csak most veszik észre, hogy az előző pár negyed órával előbb ébresztette őket. Végre aztán kivilágosodik. Eltűnnek e titokzatos árnyak, a fiúk alusznak, mint a tej. Pedig ma egy órával korábban kel, aki szentmisére akar jönni, hiszen csak egy szentmise lesz, Karcsi bácsi mondja hétkor a hivatalos misét az elutazott hazai papok helyett. És hiába volt a fárasztó éjszakai kaland, a fiúk legnagyobb része önkéntesen is fölkel. A friss hajnali szélben, de már napsütésben futunk le a Balatonhoz mosakodni. Persze a téma biztosítva van. Most frissen felébredve még élénkebb az éjjeli élmény. Van is sok nevetés, ugratás. Titokzatos éjjeli látogatónk alaposan fölkavarta a fiúk kedélyét. A reggeli szentmise a hivatalos mise, a falusiak is jelen vannak. Újra meghatva látják napi áldozóinkat és a példásan imádkozó fiúkat. Mise után Rózsi néni tudja meg először az éjszakai kalandot, ő meséli az ébredező Ricsi bácsinak és a vendégeknek. Fél óra múlva már a falusi szentasszonyok is tudnak mindent és a falut is elárasztja az éjjeli kaland híre. A fiúk úgy járnak a faluban, mint az éjszakai csata hősei, akik megfutamították a titokzatos ellenséget. Azt persze elfelejtik elregélni, hogy mennyire csúffá tett bennünket az ipse.

Mise után Imrével a két Pisti halért megy. Halárus barátunk betartotta a szavát és valóban szerzett olyan mennyiségűt, hogy mindenki bőségesen belakhat ma halpecsenyéből. A pikkelyezést is magunk végezzük, de csak a beavatottak, különben esetleg nem lesz étvágyunk az ebédhez. A többiek addig krumplit hámoznak - utoljára.