Közben Imréék is fölérkeznek az állomásról. 3/4 11 van és fél tizenkettőkor legkésőbb indulnunk kell. A legvérmesebbek javasolják még, hogy a vicc kedvéért fürödjünk még egyet a Balatonban, de amikor eszükbe jut, hogy úgy kellene beszökni, belátják, hogy kissé bonyolult lenne a dolog. Helyette inkább gyors ebédelés következik. Gyors és nagyon alapos. Kolbász, kenyér, gyümölcs, csoki és még valami, amire igazán nem számítottunk, csak Imre és Rózsi néni tudott róla: 2-2 cső főtt kukorica. Ez a búcsúeledel. Elég stílusos, jegyzi meg Imre.

Míg Imre borotválkozik elképzelhetetlen gyorsasággal, közben a legapróbbak ádáz csatakiáltásokkal és szörnyű rohangálással búcsúznak még egyszer az ismert helyektől. Ricsi bácsi izzadó feje fölött lengő zsebkendővel integet, a káplán úr vidám "Viszontlátásra" kiáltással búcsúzik a srácoktól, aztán egy sokatmondó , lassú körülnézés, egy sóhajtás, majd megragadjuk a csomagokat. Néhány összeverődött falusi, igazgatóék és az ismerősök integetnek és igen lassan, mintha nehezére esne minden lépés, Imre elindul a menet élén. Karcsi bácsi marad utolsónak. Mégegyszer körülnéz: nem maradt itt semmi. Ha elhalkul a lármánk, a fonyódi templomtéren semmi sem emlékeztet arra, hogy fél órával ezelőtt 13 soproni fiú otthona volt a füves térség. Ragyog a nap, integetnek a zsbkendők, Rózsi néni újra megjelenik, de most már az utcaaajtóban és két kézzel integet. Pálkövi és Vargánya harsány üvöltéssel kaptatnak fel a dombon, Karcsi bácsi is elindul, csak a hangja száll visszafelé: "Viszontlátásra!"

Csak az első lépések nehezek. Hiszen csak oldalt kell fordítani a fejünket és alattunk csodás kékségben ott ragyog még a Balaton, még ugyanazon az ösvényen megyünk, amelyen a titokzatos éjjeli látogatót üldöztük. Még minden lépést és fűszálat ismerünk, annyit kalandoztunk errefelé. Kedves ismerős a kikötő és a móló is, az állomáson a gombában vidáman integet az ismerős kiszolgáló kisasszony. Nincs hát semmiféle szomorkás hangulat. Sőt: elől már nóta csendül, vidáman megy a kanyargós menet az árnyas ösvényen. A hajóállomáson is rendben megy minden. A fiúk előre mennek a hajóhoz helyet foglalni. Karcsi bácsi Röfivel megváltja a jegyeket. Ez az utolsó kiadásunk és pont ebben a pillanatban fogy ki a pénz Imre eddig kimeríthetetlen erszényéből. Ezt tehát jól kiszámítottuk. Kitűnő előrelátásra és szervezésre vall, hogy ilyen remekül, pontosan kijöttünk a gubával.

Most végre elcsíptük az Ifjú Gárdát. Nincs is sok utas és a nép elegánsan elhelyezkedik a hajó orrában. Csak Röfi megy hátra kicsit sirályokat nézni és alighogy elindul a hajó, jelenti is ám, hogy más megismerkedett a kormányossal és hajmeresztő hajós-kalandokban részesül. Jót derülünk rajta és mivel nagyon kényelmesen vagyunk, azonnal megcímzünk és megírunk egy köszönő képeslapot a hajóról a fonyódi kanonok úrnak. Bizonyára örül neki, bár az ingadozó hajón az aláírások elég mérsékelten sikerülnek. A hajóállomáson nagyot derültek a fiúk, hogy a jelzőkosár állandóan vihart jelzett, pedig tiszta kék az ég és alig hullámzik a víz. Amikor azonban átérünk Badacsonyba és az állomáson vonatra várakozunk, egyszerre elmegy a nép nevető kedve. Bár csak tíz percig kell várnunk, de hirtelen olyan felhő ke4rekedik elő valahonnan, hogy a vonatra várakozó és a sümegi búcsúra utazó nénikék rémülten hányják magukra a keresztet. Befut a vonat és a felhő is, pontosan egy időben. Ebből, mármint a felhőből kifolyólag olyan friss üdítőt kapunk az alatt a fél perc alatt, amíg felszállunk, hogy csak no. Méghozzá a sok leszálló és a nehézkesen mozgó nagybőröndös bácsik és nénik jóvoltából pillanatok alatt csurom vizesek leszünk. Megállapítjuk, hogy elég nedvesen búcsúzik tőlünk a Balaton.

Mihelyt a vonatba jutunk, eláll a zápor is. Erről a kis frissítőről ugyan szívesen lemondtunk volna, de a nép kedvét nem vette el. Mind az ablaknál szorongunk, ami a nagy utas tömeg miatt elég bajos, pláne azoknak, akiken közben átgázolunk. Szerencsére hamar leszállnak szegény felebarátaink, de nem búcsúznak tőlünk olyan szívélyesen, mint a fonyódiak… Egy ideig a Balatont nézzük, amint lassan távolodik és mind keskenyebb csík kéklik belőle a nádasok közül. Aztán egy váratlan kanyar, még egy búcsúintés és volt Balaton, nincs Balaton…Bizony elcsendesült a nép. A fiúk szívében ebben a percben biztosan újra összegyűlt minden szép emlék, minden derűs-bájos balatoni élmény. A vonat azonban nem törődik az élményekkel és prüszkölve, rondán füstölve zötyög tovább. A nép most a másik oldal ablakaihoz tódul: itt még ismerősünk látható, a Balaton. Hiszen állandóan ott láttuk magunkkal szemben a fonyódi partról Éppen robbantanak a hegy oldalában. Először látjuk a füstfelhőt, aztán halljuk a hangot. Pufi beugrik és elhiszi, hogy ez azért van, mert a szemünk előbbre van, mint a fülünk. Van nagy derülés. Ez a nevetés aztán fel is oldja a hangulatot. Tapolcáig nem lehet savanyú képet látni a fiúk között.

Tapolcán viszont lehet. Mert alig ér be a vonatunk, a mögöttünk kullogó esőfelhő is beér és esik megint, mintha öntenék. Az a szerencse, hogy a másik vágányon már ott a vonatunk. De mennyi benne a nép! Tele öregasszonnyal a kocsi. Nem nehéz eltalálni, hogy ők is Sümegre mennek a Szűzanyához. Először elég bökős pillantásokkal méregetnek bennünket, de amikor látják, hogy elég klerikális beállítottságúak vagyunk, kibékülnek a jelenlétünkkel.

A jó búcsús nénik a sümegi állomásig a szórakoztatásunkról is gondoskodnak. Valószínűleg úgy vélik, hogy ránk fér egy kis lelki okítás, ezért igyekeznek szóba keveredni a gyerekekkel. Mivel tisztának látszik a levegő, Karcsi bácsi int a fiúknak, hogy óvatosan, de beszélhetnek. Azt persze nem kottyantja ki senki, hogy mik vagyunk, de a diplomáciai kapcsolatok felvétele után a fiúknak úgysincs nagyon lehetőségük a megszólalásra, mert a nénik bőséges lére eresztett búcsúi történetekkel traktálják őket. Az elég nagy szájú énekvezető néni kissé gyanakodva veszi észre, hogy Karcsi bácsi elég nagy jártasságot mutat a Mária-ünnepek körül, de a piros melegítős, nyaka köré vetett felsőrészes "tanító bácsiból" nem nézi ki a káplánt. Mindenesetre legalább nem kell izgulnunk és amikor a nénik leszállnak, egy egész üres kupét hagynak ránk Ukk-ig .