375 éves a Soproni Katolikus Konvent

Vasárnap, október 15-én 10 órakor kezdődött Dr. Pápai Lajos győri megyéspüspök ünnepi szentmiséje, melyen concelebrált (vele együtt misézett) Karl Josef Rauber, Magyarország apostoli nunciusa és Dr. Rédly Elemér városplébános.
Pápai Lajos püspök úr - a konvent évfordulóját a millennium méltó ünnepei közé sorolva -, homíliájában (szentbeszédében) arról a tényről beszélt, melyet minden korban kifejezett a gondolat: az ember számára csak a hitben fogadható el, hogy Isten Fia a Kinyilatkoztatás teljességeként, beteljesítőjeként a földre jött. Ez ugyanolyan probléma volt a kortársak számára, mint ahogy napjaink istenkeresői és a kételkedők is ezt tapasztalják meg.
A főleg francia nyelvterületről idézett szerzők (filozófusok és konvertiták), magyar, vallásos költőktől és az Újszövetségből vett idézetek magyarázataival beszélt arról, hogy mennyire feladata ma a magyar társadalomnak a jó hír "előélése" azok számára, akik nem idézetekben, hanem a gyakorlatban keresik az élő Istent a mai világban.

Dr. Medgyesi László ügyvéd, konventelnök

A szentmise befejezése után a Soproni Katolikus Konvent Ünnepi Közgyűlése következett. Dr. Dívós Lajos ismertette dióhéjban a Konvent történetét, majd az új, a Konvent történetét taglaló könyv szerkesztője, Dr. Kovács József László mondott rövid és lelkesítő beszédet, főleg a könyvből idézve történeteket, s utalva a Konvent címerére, melyen a Szent Jakab Kápolna kapucímere analógiájára az élet fáját ostromló, de azon erőt nem vevő sárkányok láthatók.
Ezek után Zügn Tamás tiszteletes, evangélikus lelkész úr emelkedett szólásra, és a békés együttélés példájaként említette az újkori konventek, ill. a Katolikus Konvent és az evangélikus egyházközség együttműködését.

Agapéval, szeretetvendégséggel zárult az ünnepség, melyet a Szent Orsolya iskola aulájában tartottak meg.
Két apróságra szeretné felhívni a figyelmet a cikk írója: akik hozzájutnak A Soproni Katolikus Konvent története című könyvhöz, sok mindent megtudnak és még több mindent megsejthetnek a Konvent sorsáról. A testi nyomorúságban felhasznált civil szakértelem szükségének felismeréséről és a "katolikus ökumené"-ről beszélek, amikor a plébániák nyilvánvalóan most is nagyon különböző bevételeit egyesítve, az egyházi adó beszedését vállalva, a Konvent döntött a nagyobb beruházások finanszírozhatósága mellett vagy ellen - püspöki képviselő, klerikus jelenlétében és egyetértésével. Ez a volt helyzet, erről most már nem eshetett szó.
A másik apróság az, hogy a könyv utószavában Dr. Dívós Lajos - nagyon helyesen - a kiengesztelődés (értsd: a kölcsönös megbocsátás) szükségességéről ír. Ezt más, "jobb", teológiailag megalapozottabb helyeken az egyik fél kéri az Istentől, feltétel nélkül, és ha a másik fél is ismeri a Miatyánkot, akkor hasonlóképpen cselekszik (nem kölcsönösséget kérnek, hanem maguk és elődeik részére megbocsátást). Zügn tiszteletes ebben a kérdésben nem foglalt állást, nem beszélt róla semmilyen formában. Ha elgondolom, hogy a katolikusok egy pápai elöljárás után sem mernek "merészek" lenni, akkor azt kell feltételeznem, hogy ez a szervezet másutt is megvan és hasonlóképpen működik.
Az ünnep szép volt, és aki akart, az ünnepelhetett. Isten adja, hogy legközelebb minden tekintetben együtt is ünnepelhessünk!
- DI -

2000. október 15., vasárnap 00:00