"Munkánk sikerrel koronázd..."

"Oh Isten, állíts helyre minket,
és világoltasd a te orcádat, ..."
(Zsolt 80,4)

"Munkánk sikerrel koronázd,
Távoztass tőlünk bajt, viszályt, ..."
[Luther Márton (72. ének)]

Mivel a Magyarországi Luther Szövetség soproni tagozata 1999 februárjában "ünnepli 6. születésnapját", ideje, hogy beszámoljunk a Szövetség múltjáról, feladatairól, munkájáról, s ezen belül a soproni csoport rendezvényeiről, tanulmányútjairól, összejöveteleiről, amelyeken - úgy érezzük - Isten megsegítő kegyelme nyugszik.

Mindenek előtt szóljunk a Magyarországi Luther Szövetségről, amely tagja az erlangeni központtal működő nemzetközi "Martin Luther Bund"-nak, és 1991 októberében alakult az egykori Luther-Társaság és az Országos Luther Szövetség jogutódjaként. Az alapszabály értelmében a Magyarországi Luther Szövetség célja és feladatai: "Reformátori örökségünk mélyebb megismerése és megismertetése, valamint mai alkalmazása. Az evangélikusság iránt érdeklődő vagy abban megerősödni kívánók számára segítségnyújtás. Luther Krisztus-ismeretének és evangélium-értelmezésének megismerése; ismeretterjesztő és tudományos kiadványok közzététele, konferenciák és találkozók szervezése, az evangélikusok szolgálatának támogatása." - A Magyarországi Luther Szövetség már 1991-ben "Magyar Luther Könyvek" és "Magyar Luther Füzetek" című sorozatokat indított útjára. A kiadványok szükségességének gondolatát az a felismerés hívta létre, hogy a lutheri életműnek aktuális üzenete van a XX. század végén élő magyar keresztyénség számára. A könyvek és a füzetek mindenek előtt az evangélikus egyház népéhez szólnak az elengedhetetlen teológiai eszmélés és megújulás jegyében.

Tekintsünk vissza a régmúltra is. A Luther-Társaságot 1886-ban alapították evangélikus elődeink. Az alapító okiratból: "A Luther-Társaság a reformáció 400 éves jubileumának dicső napjaira emlékeztető jubiláris alkotás: Pozsonyban vetette fel dr. Masznyik Endre theológiai tanár Luther születésének 400 éves évfordulója alkalmából, 1883-ban az eszmét, hogy alapítsunk Luther nevét viselő társaságot, mely hivatva lesz a belső vallásos életet fejleszteni, a tudományos műveltséget terjeszteni, ..." Karsay püspök irányítása mellett dolgozták ki az alapszabály-tervezetet. Az első elnök dr. Hunfalvy Pál, a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt; az elnökség összes többi tagja lelkész. - A Luther-Társaságot követő Országos Luther Szövetség elnökei az egyes egyházkerületek püspökei, így a Dunántúli Kerületben D. Kapi Béla.

A Magyarországi Luther Szövetség - mint "evangélikus egyházi egyesület" - 1998. november 21-én Budapesten tartott közgyűlése - az esedékes tisztújítás keretében - megerősítette az eddigi tisztségviselőket: lelkész-elnök továbbra is dr. Reuss András, az Evangélikus Hittudományi Egyetem prorektora, a Rendszeres Teológiai Tanszék professzora.

A Magyarországi Luther Szövetség soproni tagozata 1993 februárjában szerveződött lélekben és nem külső szervezeti formákkal. Lackner Pál győri ig. lelkész - aki a Magyarországi Luther Szövetség jelenlegi alelnöke - hívta fel figyelmünket munkájukra. Először a soproni evangélikus pedagógusokat hívogattuk, hiszen a pedagógusok azok, akik az elmúlt évtizedekben legjobban távol voltak tartva a templomtól, ahol Isten igéjét közvetlenül hallhatták volna; ők azok, akik hitükről nyilvánosan nem tehettek tanúbizonyságot, legfeljebb a ki nem mondott szavak és mondatok "szólalhattak meg" a tanórák egy-egy megfelelő témájánál. S kezdetben talán a visszaút néhányunknak nehezen ment, és éppen a "hazatalálásban" szeretett volna a Luther-Szövetség segítséget nyújtani. - A meghívók "kerete" ezért kötődik az Igéhez; szeretnénk, hogy Isten üzenete ezeken a meghívókon keresztül is eljusson mindenkihez. Az összejöveteleken jelenlévő lelkészeink énekkel, imával, igeolvasással és igemagyarázattal minden alkalmat egyúttal istentiszteletté is formálnak. - A soproni tagozat szolgálattevői abban a hitben és reménységben végzik munkájukat, hogy a reformáció gondolatainak megismertetése Krisztus-ismeretre visz és Krisztus-követővé tesz. A meghívókon Isten igéje és énekvers mellett ezért szerepelnek Luther-idézetek is, hogy megismerjük, amit Luther hirdetett a Szentírás alapján: solus Christus, sola Scriptura, sola fide, sola gratia. A csoport munkáját a gyülekezeti lelkészek minden szempontból támogatták: előadások tartásával, meghallgatásával, tanulmányi utak szervezésével, rendezvények irányításával.

Első nagyrendezvényünk az 1995-ben meghirdetett "Evangélikus Pedagógusok Konferenciája", amely négy napon át az egész országból összegyűlt több mint száz pedagógusnak hirdette Luther gondolatait a Biblia alapján a szentségekről, a megigazulásról; megismertette Sopron evangélikus iskoláit; segített az evangélikus pedagógusoknak hivatásuk teljesítésében, a tanítványok hitre juttatásában a természettudományos és humán tantárgyak tanításán belül.

Luther halálának 450 éves évfordulóján, 1996-ban kétnapos országos rendezvénysorozatunk - száznál több résztvevővel - idézte fel Luther életét képekben, előadásokban, versekben, és ismertette munkásságát, tanításait; Luther énekeit a líceumi kórus illetve harangegyüttes adta elő.

1997-ben a soproni csoport "Evangélikus Iskolatörténeti Kiállítást" állított össze, amely több mint fél esztendőn keresztül mutatta be a nagyszámú érdeklődőnek Sopron négy ősi evangélikus iskoláját megalakulásuktól kezdve: az Evangélikus Teológia, az Evangélikus Tanítóképző, az Evangélikus Líceum és az Evangélikus Népiskola története jelent meg képekben, cikkekben, hiteles írásokban, könyvekben a kiállításon. A kiállítás megnyitóján előadások hangzottak el egyes tanintézmények idős oktatói, illetve tanítványai részéről; az Evangélikus Tanítóképző utolsó igazgatójának, illetve népiskolai tanítónak verseit is hallhattuk. A kiállítás anyaga állandóan gyarapodott, mert a látogatók is hoztak régi tablókat, fényképeket, amelyeken talán már nem élő szüleik, rokonaik voltak láthatók. Hatalmas anyag gyűlt össze, sokan fényképeztek, de legfőképpen a már nem létező Evangélikus Tanítóképző idős diákjai igyekeztek rögzíteni a kiállítás rájuk vonatkozó részét.

A soproni tagozat évenkénti tanulmányútjai az evangélikus identitás mélyítését szolgálják. Luther életének nyomdokain járni, illetve a reformáció emlékhelyeit felkeresni szavakkal le nem írható nyomot hagy a lelkekben. Meglátogatni Luther szülőházát, vagy állni halálos ágya mellett, vagy belépni Luther Ágostonrend-i cellájába, illetve megtekinteni közelről azt az asztalt, amelyen Wartburg várában az Újszövetséget lefordította, vagy elénekelni Luther zsoltárhimnuszát az általa felszentelt első evangélikusnak épített templomban, Torgauban, vagy megilletődve gondolni Luther feleségére sírja mellett, vagy ülni azon a padon a coburgi várban, amelyen Luther Márton reformátorunk Melanchthon Fülöp üzeneteit várta az augsburgi birodalmi gyűlésről, vagy a wittenbergi vártemplomban Luther sírja mellett egy japán csoporttal együtt énekelni az "Erős vár a mi Istenünk"-et, ... mind-mind olyan benyomás, amit a résztvevők lelkéből kitörölni nem lehet. S akkor még nem szóltunk a reformáció egyéb emlékeiről, pl. a lützeni csatatérről, ahol II. Gusztáv Adolf életét vesztette, vagy a felvidéki magyar reformátorokról, vagy Dánia evangélikusságáról, vagy a Lund-i Dómról, amelyben a Lutheránus Világszövetség megalakult, vagy Gerhardt Pál városáról, Lübbenről, ... . - Az utak során baráti kapcsolatok alakultak pl. a Svájci Luther-Szövetséggel, amelynek küldöttségét itt Sopronban vendégül láthattuk; a németországi CVJM-mel, amelynek egy csoportja szintén vendégünk volt. - Tanulmányútjainkat minden alkalommal lelkészek kísérték, akik a résztvevők számára reggel és este áhítatot tartottak, sőt Szimon János - a soproni csoport spirituális irányítója - prédikálhatott Eperjesen, Altensteinben, Baselben, Koppenhágában, és az ottani gyülekezetekkel együtt vehettük az Úr szent vacsoráját.

Ha megemlékeztünk a rendezvényekről és a tanulmányutakról, illő, hogy szóljunk a havonta tartott összejövetelek témáiról is. Az előadások témái - nem teljes címmel - a következők voltak: Luther Márton és a reformáció; Hangokból formált Krisztus-arc; Luther Márton mint énekszerző és zeneköltő; Luther időszerűsége a De servo arbitrio c. művének tükrében; A soproni evangélikus harangokról; Az Oberschützeni Evangélikus Tanintézet története (egybekötve egynapos látogatással); Luther Kis- és Nagykátéja; Szektajelenségek; Buddhizmus; Hitvallási irataink; Kolbenheyer Mór; Hit és temészettudomány; A soproni Evangélikus Líceum története; Az ökumenikus Taizé; Melanchthon Fülöp mint pedagógus; Soproni lelkészek az Úr szőlejében; Veste Coburg; A lutheri teológiai gondolkodás alapjai; A svájci reformáció; Az Ágostai Hitvallás időszerű üzenete a mának; Dietrich Bonhoeffer; Evangélikus hitvalló gyülekezetek a Felvidéken; Nigéria evangélikus gyülekezeti élete; Természeti népek hitvilága; Luther négy vigasztaló zsoltára Mária magyar királynénak; Evangélikus gyülekezeti élet az USA-ban; Dr. Jánossy Lajos teol. professzorra emlékezett fia; Jézus lábanyomában - szentföldi beszámoló; Megemlékezés Budaker Oszkárról; Fónyad Pál számol be az Osztrák Luther-Szövetségről; De servo arbitrio magyarra fordítása (A szolgai akarat); Luther és az Ószövetség; A teremtett világ kincseinek hittel való elfogadása; Barokk vonós-koncert a szegedi konzervatórium hallgatóival; A reformáció erővonalai Sopronban; Krisztus valóságos szent testének sacramentuma; Beszámoló a Gráci II. Európai Ökumenikus Konferenciáról; Hetvényi Lajos és a Líceumi Diákotthon; A Zene Bibliája - J. S. Bach; Evangélikus szemmel a skandináv irodalomról; A dán és a svéd evangélikus egyházakról; Husz János élete és munkássága; 130 éves a soproni evangélikus templom tornya; Az evangélikus Berzsenyi Dániel költészete; Svédországi úti beszámoló; Óegyházi perikópák; Művészi igényesség a soproni evangélikus gyülekezet évszázadaiban; Diakonissza nővérek szolgálata a világban; Megigazulás kérdése a mai keresztyénség életében; Budaker Oszkár mint lelkipászor, teológiai tanár és a Teológus Otthon igazgatója; Pilátus élet- és jellemrajza; Királyi Messiás; Készülés Krisztus Urunk születésének 2000. és a magyar államalapítás 1000. évfordulójára. Nyugdíjas lelkészek 50, 54 illetve 50 éves szolgálata külön-külön előadásban szerepelt, továbbá minden utunkról beszámoltunk; ezek a beszámolók írásban is megjelentek.

Úgy érezzük, hogy kötelességünk szólni templomunk tornyában lévő harangok készítőiről is, akiknek emlékére a soproni Evangélikus Líceum és a Luther-Szövetség emléktáblát készíttet, miután a Líceum egyik levelező osztálya rendbetette a soproni evangélikus temetőben a Seltenhofer harangöntő-dinasztia évtizedek óta gazosodó, vadnövényekkel telenőtt sírkertjét. A négy Seltenhofer-generáció harangöntő művész-mesterei csaknem az egész történelmi Magyarországot ellátták harangokkal: városunk fiai bármely sarkába kerülnek is országunknak, ott szűkebb hazájuk szava szól hozzájuk a harangok nyelvén.

Ismerkedjünk meg röviden az evangélikus Seltenhofer-család történetével. 1816. szeptember 16-án nyílt meg Sopronban Seltenhofer Frigyes Keresztély harangöntő műhelye; atyja Zittauban szintén harangöntő volt. Ez a műhely több mint 125 évig virágzott: maga Seltenhofer Frigyes Keresztély három évtizedig működött. Harangjai még mindig megtalálhatók a Fertő menti falvakban. Szívesen és ügyesen rajzolgatott emlékkönyvébe, amelybe a kései utódok a családtörténeti adatokat írták. - Fia, Seltenhofer Frigyes 1844-ben - még atyja életében - bekerült a harangöntő műhelybe. 1864-ben öntött templomunk új tornyába négy harangot, amelyeket nagy gyülekezeti ünnepség keretében szólaltattak meg először; a város életéhez hozzátartozott a gyönyörűen konduló nagyharang. A Seltenhofer-cég harangjai ebben az időben már eljutottak Erdélybe, sőt a Felvidékre is. 1886-ig vezette a műhelyt ez a II. Seltenhofer Frigyes, aki számos kitüntetést nyert, pl. Párizsban is. - A cég "Seltenhofer Frigyes fiai" néven szerepel tovább: Lajos az üzleti ügyeket intézte, Frigyes a harangöntést vezette. 1894-ben öntötték az 1000. harangot. Ez a III. Seltenhofer Frigyes I. Ferenc József császártól megkapta a koronás arany érdemkeresztet és 1901-ben a Ferenc József-rend lovagkeresztjét. - Legidősebb fia - immár a IV. Seltenhofer Frigyes - 1915-ben veszi át a harangöntő üzemet, és 1919 után az I. világháborúban elvitt harangok helyére mind többet pótolnak; így templomunk tornyába is három új harang kerül az elvittek helyére. 1926-ban öntik azt az "5000. számú" - kb. 3,5 tonnás - harangot is, amely evangélikus templomunk számára készült, hogy pótolja az öntőműhely egyik legjobb alkotását, amelyet a világháború áldozatul követelt. - Mind a négy Seltenhofer-generáció családjukkal együtt az evangélikus temető említett sírkertjében pihennek. A Líceum és a Luther-Szövetség úgy gondolja, hogy Sopronban élő utódok hiányában tovább gondozza a sírt és a készülő - harangjainkat is ábrázoló - bronztáblával maradandó emléket állít Magyarország legnagyobb harangöntő dinasztiájának.

Köszönet és hála van szívünkben Urunk minden adományáért, hogy a hosszú 6 éven át megsegített bennünket, sőt útjaink során megmutatta a teremtett világ csodálatos kincseit is: "Téged áldunk Istenünk, Téged dicsér szolgálatunk..." (42. ének). - Kérjük az Ég Urát, hogy legyen továbbra is velünk: "Irgalmas Jézusunk, járj velünk kérünk! Áldj, vezess, oltalmazz, ..." (449. ének). - Vigasztalásul szóljon hozzánk Isten igéje: "Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened." (Ézs 41,10). "De a hit szeretet nélkül nem elég ... ezért vigyük végbe a testvéri szeretetet Isten-félelemmel és alázattal..., nyújtsuk egymásnak kezünket..." (Luther Márton)