Hol kezdjük? Melyik a hatásosabb?

Illusztráció: D. Hoffer Erzsébet
Mk 7.1-8a,14-15,21-23 Egy alkalommal köré gyűltek a farizeusok néhány Jeruzsálemből való írástudóval együtt. Látták, hogy egyik-másik tanítványa tisztátalan, vagyis mosatlan kézzel eszi a kenyeret. A farizeusok és általában a zsidók ugyanis nem esznek addig, amíg meg nem mossák a kezüket könyökig, így tartják magukat a vének hagyományaihoz. És ha piacról jönnek, addig nem esznek, míg meg nem mosakszanak. S még sok más hagyományhoz is ragaszkodnak: így például a poharak, korsók, rézedények leöblítéséhez. A farizeusok és írástudók tehát megkérdezték: „Miért nem követik tanítványaid az ősök hagyományait, miért eszik tisztátalan kézzel a kenyeret?” Ezt a választ adta nekik: „Találóan jövendöl rólatok, képmutatók, Izajás, amikor így ír: Ez a nép ajkával tisztel, ám a szíve távol van tőlem. De hiábavalóan tisztelnek, mert tanaik, amelyeket hirdetnek, csak emberi parancsok. Az Isten parancsait nem tartjátok meg, de az emberi hagyományokhoz, a korsók és poharak megmosásához és sok ehhez hasonlóhoz ragaszkodtok.” Ismét magához szólította a népet. „Hallgassatok rám mindnyájan - mondta -, és értsétek meg: Kívülről semmi sem kerülhet be az emberbe, ami beszennyezhetné. Hanem ami belőle származik, az teszi az embert tisztátalanná. Mert belülről, az ember szívéből származik minden gonosz gondolat, erkölcstelenség, lopás, gyilkosság, házasságtörés, kapzsiság, rosszindulat, csalás, kicsapongás, irigység, káromlás, kevélység, léhaság. Ez a sok rossz mind belülről származik, és tisztátalanná teszi az embert.
Jézus fogalmilag különbözteti meg a piszkos, tehát kívülről nem tiszta embert, akinek tisztasága nem lehetett az élet szempontjából mellékes, különösen nem ezelőtt 2000 évvel. Nem véletlenül voltak kötelesek kiabálni a fertőző betegek maguk előtt, hogy "tisztátalan!": a nép, a közösség puszta fennmaradása függött ezektől a dolgoktól.
Jézus nem azt mondja, hogy meg kell szüntetni a higiénés rendszabályokat, csupán azt, hogy az ok-okság sorozatban kell fordított sorrendet felállítani. Belülről kell először megtisztulni. Amennyiben valaki belülről, szellemileg, szándékában tiszta, megújult Krisztusban, az kívülről sem akarhat rosszat tenni a másiknak: megbetegíteni, megfertőzni, elhanyagolt és piszkos lenni. A jézusi tanítás nem KÖJÁL előirat, hanem gondolkodás, teljesen más életminőség. Ha KÖJÁL-szabályokat szeretett volna Krisztus felállítani (tudom, hogy ma Tisztiorvosi Szolgálatnak hívják), akkor mindjárt elkezdhette volna szervezni az ellenőrök hadát, akik, mint manapság a Balatonon, sokkal, de sokkal nagyobb szabálytalanságokat büntethetnének, mint egy elmaradt kézmosás.
De gondoljunk csak bele: ha az említett árusok betartanák a belső tisztaság követelményét, vajon becsapnák, megfertőznék, semmibe vennék-e a Balatonon nyaralók kiszolgáltatott tömegeit. És ez még csak a tett vagy nem tett, még nem is a gondolatnál, a szellemi megkísértésnél járunk.
A sorrendiség betartása az egyedüli garanciája a továbbélésnek. Erre megvannak a törvény adta lehetőségek, újabb adók és újabb ellenőrök, a büntetések garmada. Van azonban egy másik út is. Nem tudom, hányan járják, de a maga sorrendje egyszer mindenki előtt nyilvánvaló lesz. Jó lenne ennek tudatába jutni még életünkben. Ez az evangéliumi részlet elég meggyőzően hangzik, különösen, ha a ma valóságát figyeljük.
- DI -