- Számomra az evangélium azt mondja, hogy nem is az eszünkben, de a szívünkben kell bölcseknek lennünk. Mi nem a világ bölcsességét, hanem Istent, a Bibliát hirdetjük (kellene hirdetnünk). Ezt nem a saját eszünkből, hanem Isten kegyelméből, a Szentlélek segítségével tesszük. Egész életünkben nem az írástudók és a farizeusok módján kell élnünk, hanem lelkünkben Isten törvényei szerint. Sok ember sajnos nem talál el az Úrhoz, pedig lelke mélyén vágyik rá, de nem fordul Isten felé, mert nincs senki, aki megmutassa neki annak szépségét. Bölcsen írta egy lelkipásztor: "Ha az emberek nem találják meg Jézust a Bibliában, az nem a te bűnöd. Ha azonban nem találják meg a te életedben, ezért már te vagy a felelős!" Ehhez kapcsolódik mindjárt az egyik legnehezebb törvény betartása, a haragtartás elítélése.
A tiszta ember tudja igazán felmérni a bűn súlyát. Talán ezért állnak legközelebb a szentek a bűnösökhöz. Ők tudják, hogy valakit nem kövekkel, hanem megbocsátással lehet bűneitől megszabadítani. Jézus a bűnösöknek nem a halálát, hanem a megtérését akarja. A mai nehéz és néha szívtelen világban meg kell próbálnunk, és ha másképp nem, legalább imádsággal megküzdenünk a minket megvető embertársainkkal. Mert a Jóisten mindenkit szeret és mindenkit hív. Ezzel kapcsolatban jutott eszembe Babits Mihálynak egy kedves versrészlete:

"Mindenik embernek a lelkében dal van
és a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja a mások énekét is szépnek!"