A könyvnyomtatás nélkül nem lett volna reformáció Luther fellépéséből, amit ő - eredetileg - nem is akart.

Illusztrációk sorrendben, október 31-én, a reformáció világnapján: Luther Márton (L.Cranach), U.Zwingl és J.Kálvin (ismeretlen szerző), VIII.Henrik és Rotterdami Erasmus (H. Holbein)

1517. október 31-én dr. Luther Márton ágostonrendi szerzetes, egyetemi tanár és a wittenbergi városi templom parókus lelkésze 95 vitatételt szegezett ki az ottani vártemplom kapujára. A közelgő november 2-i Mindenszentek és Halottak Napja ünnepére ugyanis zarándokok ezrei érkezését várták. Úticéljuk a vártemplom volt, amely a szász választófejedelem gazdag, sok ezer darabból álló ereklyegyűjteményét őrizte, ahol imakéréseiket terjesztették Isten elé a hívők. Így a vitatételeknek biztosítva volt a megfelelő nyilvánosság.

A tételekben Luther Tetzel János dominikánus szerzetes bűnbocsátó cédula árusítási módszere, valamint maguknak a bűnbocsátó céduláknak a léte ellen lépett fel. A pápa iránt a legnagyobb bizalommal nyilatkozott. Ha tudná a pápa, hogy mit művelnek a nevében, bizonyára megtiltaná. A könyvnyomtatás segítségével hetek alatt elterjesztették Luther 95 tételének szövegét a nyugati keresztyénség körében. E nélkül a találmány nélkül nem lett volna reformáció Luther fellépéséből, amit ő - eredetileg - nem is akart.

Három fő iránya terjedt el a reformációnak. A Luther nevéhez fűződő evangélikus, a svájci református, amelynek Zwingli Ulrich zürichi és Kálvin János genfi lelkész volt a meghatározója, végül a VIII. Henrik angol király által kialakíttatott anglikán egyház. Az anabaptista és az unitárius egyházalapítás csak jóval később, a 19. században nyert polgárjogot Nyugat-Európában.

Az egyház megújítása, a Biblia alapjára való visszaállítása volt - a régi magyar szóval - hitújítás célja. Miközben a reformátorok a régi formájára kívánták visszaalakítani az egyházat, valójában a Biblia és az azzal megegyező egyházatyák tanainak felhasználásával modernizálták a kereszténységet. Saját koruk követelményének, gondolkodásának megfelelően alakították.

A reformáció kihívásainak a római katolikus egyház sem tudott teljesen ellenállni. A tridenti zsinat (1545-1563) elhatárolta magát a reformációtól. Az ahhoz csatlakozott egyházakat kivetette magából, de sok korszerű újítást megvalósított. 1962-65 között sem kerülhetett volna sor a II. vatikáni zsinat pozitív kezdeményezéseire a reformáció nélkül.

Megvalósult az evangéliumi vagy protestáns egyházakban az anyanyelvi istentisztelet. A szertartások egyszerűsödtek. Az istentisztelet középpontjába a prédikáció (igehirdetés) került. A pompa mellőzésével, igaz - különösen a református egyházban - a művészet szerepe háttérbe szorult. Viszont anyanyelvre fordították a Bibliát, s számos kegyességi könyvet írtak és nyomtattak ki a nép nyelvén. Az anyanyelvi irodalom fellendült. Magyarországon a 16. században 29 nyomda működött: 28 protestáns, 1 katolikus. Debrecenben 1561 óta van nyomda. Huszár Gál református lelkész, a nyomdász reformátor alapította.

Az iskolázás új lendületet kapott. Már Rotterdami Erasmus, a kor leghíresebb humanista tudósa célul tűzte ki, hogy az embereknek meg kell tanulniuk olvasni, és a Bibliát kell olvasniuk. Négyosztályos ún. nemzeti - valójában elemi - iskolák tömege keletkezett, majd annak elvégzése után a gombamódra nőtt latin iskolák nyíltak meg sokak előtt. Főiskolák, egyetemek nyitották meg kapuikat. A katolikus egyház vagyonának egy részét, az elnéptelenedett kolostorok közül sokat iskolai célra fordítottak a protestáns országokban. Magyarország is az volt. A 16. század végére a katolicizmus csupán nyomokban maradt meg nálunk.

A tudomány nagyot lépett előre. A sok kiművelt emberfő előtt a tudományos vizsgálódás szabadsága is lassan kibontakozott. Új tudományos felfedezések és gyakorlati eredmények, gépek, eljárások születtek. A reformáció tehát a felvilágosodásnak is előfutára volt.

A kálvini felfogás meghirdette az egyháznak az államtól történő elválasztását. Az egyházi hierarchia leépítését már Luther megvalósította. A hierarchia helyére az egyetemes papság elve lépett. Minden hívő ember pap, vagyis egyenlő jogú Isten előtt. Ennek a gyakorlata és a fényes szertartások elhagyása olcsó egyházzá tette az evangélikus, de különösen a református egyházat. Utóbbiban kibontakozott a presbiteri egyházigazgatás, ami a demokrácia egyfajta magvalósulása volt.

A munka megítélésében különösen Kálvin mondott újat. Szerinte nem Isten büntetése a munka az emberen, hanem megbízatás, amivel istentiszteletet végez az ember. Kötelességgé tette a munkát. Az ipari tevékenységet és kereskedelmet felkarolta, arra buzdított. A tisztességes mértékű kamat szedését megengedte, amit addig mereven tiltott az egyház, még a lutheránusok is.

Az ország lakóinak azt is megengedte Kálvin, hogy ellenálljanak a világi felsőbbségnek, ha az törvényellenesen kormányoz. Mindezekkel a modern polgári társadalom és gazdaság kialakulását segítette elő. Ezek nélkül nem bontakozhatott volna ki a modern európai civilizáció sem.

Tönkő Levente