A könyvnyomtatás nélkül nem lett volna reformáció Luther fellépéséből, amit ő - eredetileg - nem is akart.
A könyvnyomtatás nélkül nem lett volna
reformáció Luther fellépéséből, amit ő - eredetileg - nem is
akart
Amit a reformációnak köszönhet a világ
Illusztrációk sorrendben, október 31-én, a reformáció
világnapján: Luther Márton (L.Cranach), U.Zwingl és J.Kálvin
(ismeretlen szerző), VIII.Henrik és Rotterdami Erasmus (H.
Holbein)
1517. október 31-én dr. Luther Márton ágostonrendi szerzetes,
egyetemi tanár és a wittenbergi városi templom parókus lelkésze 95
vitatételt szegezett ki az ottani vártemplom kapujára. A közelgő
november 2-i Mindenszentek és Halottak Napja ünnepére ugyanis
zarándokok ezrei érkezését várták. Úticéljuk a vártemplom volt, amely
a szász választófejedelem gazdag, sok ezer
darabból álló ereklyegyűjteményét őrizte, ahol imakéréseiket
terjesztették Isten elé a hívők. Így a vitatételeknek biztosítva volt
a megfelelő nyilvánosság.
A tételekben Luther Tetzel János dominikánus szerzetes bűnbocsátó
cédula árusítási módszere, valamint maguknak a bűnbocsátó céduláknak
a
léte ellen lépett fel. A pápa iránt a legnagyobb bizalommal
nyilatkozott. Ha tudná a pápa, hogy mit művelnek a nevében,
bizonyára megtiltaná. A könyvnyomtatás segítségével hetek alatt
elterjesztették Luther 95 tételének szövegét a
nyugati keresztyénség körében. E nélkül a találmány nélkül nem
lett volna reformáció Luther fellépéséből, amit ő - eredetileg - nem
is
akart.
Három fő iránya terjedt el a reformációnak. A Luther nevéhez
fűződő
evangélikus, a svájci református, amelynek Zwingli
Ulrich zürichi és Kálvin János genfi lelkész volt a meghatározója,
végül a VIII. Henrik angol király által kialakíttatott
anglikán egyház. Az anabaptista és az unitárius egyházalapítás
csak jóval később, a 19. században nyert polgárjogot Nyugat-Európában.
Az egyház megújítása, a Biblia alapjára való visszaállítása volt -
a
régi magyar szóval - hitújítás célja. Miközben a reformátorok a régi
formájára kívánták visszaalakítani az egyházat, valójában a Biblia és
az azzal megegyező egyházatyák tanainak felhasználásával
modernizálták
a kereszténységet. Saját koruk követelményének, gondolkodásának
megfelelően alakították.
A reformáció kihívásainak a római katolikus egyház sem tudott
teljesen ellenállni. A tridenti zsinat (1545-1563) elhatárolta magát
a
reformációtól. Az ahhoz csatlakozott egyházakat kivetette magából, de
sok korszerű újítást megvalósított. 1962-65 között sem kerülhetett
volna sor a II. vatikáni zsinat pozitív kezdeményezéseire a
reformáció
nélkül.
Megvalósult az evangéliumi vagy protestáns egyházakban az
anyanyelvi istentisztelet. A szertartások egyszerűsödtek.
Az istentisztelet középpontjába a prédikáció (igehirdetés)
került. A pompa mellőzésével, igaz - különösen a református
egyházban - a művészet szerepe háttérbe szorult. Viszont anyanyelvre
fordították a Bibliát, s számos kegyességi könyvet írtak és
nyomtattak
ki a nép nyelvén. Az anyanyelvi irodalom fellendült.
Magyarországon a 16. században 29 nyomda működött: 28
protestáns, 1 katolikus. Debrecenben 1561 óta van
nyomda. Huszár Gál református lelkész, a nyomdász reformátor
alapította.
Az iskolázás új lendületet kapott. Már Rotterdami Erasmus, a
kor
leghíresebb humanista tudósa célul tűzte ki, hogy az embereknek meg
kell tanulniuk olvasni, és a Bibliát kell olvasniuk. Négyosztályos
ún.
nemzeti - valójában elemi - iskolák tömege keletkezett, majd annak
elvégzése után a gombamódra nőtt latin iskolák nyíltak meg sokak
előtt. Főiskolák, egyetemek
nyitották meg kapuikat. A katolikus egyház vagyonának egy részét, az
elnéptelenedett kolostorok közül sokat iskolai célra fordítottak a
protestáns országokban. Magyarország is az volt. A 16. század végére
a
katolicizmus csupán nyomokban maradt meg nálunk.
A tudomány nagyot lépett előre. A sok kiművelt emberfő előtt a
tudományos vizsgálódás szabadsága is lassan kibontakozott. Új
tudományos felfedezések és gyakorlati eredmények, gépek, eljárások
születtek. A reformáció tehát a felvilágosodásnak is előfutára
volt.
A kálvini felfogás meghirdette az egyháznak az államtól
történő elválasztását. Az egyházi hierarchia leépítését már
Luther
megvalósította. A hierarchia helyére az egyetemes papság elve lépett.
Minden hívő ember pap, vagyis egyenlő jogú Isten előtt. Ennek a
gyakorlata és a fényes szertartások elhagyása olcsó egyházzá tette az
evangélikus, de különösen a református egyházat.
Utóbbiban kibontakozott a presbiteri egyházigazgatás, ami a
demokrácia
egyfajta magvalósulása volt.
A munka megítélésében különösen Kálvin mondott újat. Szerinte nem
Isten büntetése a munka az emberen, hanem megbízatás,
amivel istentiszteletet végez az ember. Kötelességgé tette a munkát.
Az ipari tevékenységet és kereskedelmet felkarolta, arra buzdított. A
tisztességes mértékű kamat szedését megengedte, amit addig mereven
tiltott az egyház, még a lutheránusok is.
Az ország lakóinak azt is megengedte Kálvin, hogy ellenálljanak a
világi felsőbbségnek, ha az törvényellenesen kormányoz. Mindezekkel a
modern polgári társadalom és gazdaság kialakulását segítette elő.
Ezek nélkül nem bontakozhatott volna ki a modern európai
civilizáció sem.
Tönkő Levente
2000. október 27., péntek 00:00
|