Talán elkezdődött egy folyamat

Ezek az egyetemi és főiskolai gyülekezetek – név szerint a budapesti, szegedi, debreceni és soproni közösség – szerveztek találkozót a Kecskemét melletti Emmaus-házban március utolsó hétvégéjén.
Először is tisztáznunk kell, mit is értünk egyetemi és főiskolai gyülekezetek alatt. Elég sokan nem tudnak első hallásra mit kezdeni a fogalommal, és ez bizalmatlanságot, sőt ellenséges érzéseket kelthet az egyébként jó szándékú emberekben is (hallottam már arról is, hogy valamiféle új szektának nézték az egyetemi gyülekezetet).
Nem más ez, mint az egyes városok felsőoktatási intézményeiben tanuló diákok gyülekezete, azoké, akik talán szülővárosukban is a “felnőtt” gyülekezet tagjai, de az otthoni közösségtől távol kerülve is igényük van a közösségre, a bibliaórára, közös imádkozásra, istentiszteletre. Ugyanakkor más ez, mint egy egyszerű gyülekezet, mert az egyetemen-főiskolán eltöltött néhány év lejártával a hallgatók a közösségből kikerülnek és újak jönnek helyettük, a tagság folyamatosan cserélődik és megújul.
Várják ezek a gyülekezetek mindazokat a diákokat és oktatókat, egyetemi és főiskolai dolgozókat, akik istentiszteleti közösséget keresnek, barátokra, beszélgetésre van szükségük, a hittel, vallással kapcsolatos kérdéseik vannak, vagy egyszerűen csak szeretnék jobban megismerni a Bibliát. Azokat is szeretettel várják, akik a református gondolkodásra, hagyományokra kíváncsiak, távol kerültek otthoni gyülekezetüktől, vagy egyedül vannak.
A kölcsönös tapasztalatcsere mellett az egyes egyetemi gyülekezetek felosztották a napszakokat egymás között, így a programokról felváltva gondoskodtak a csapatok. Része volt a műsoroknak a bemutatkozás komoly és kötetlenebb formában, illetve a közös éneklés, áhítat, bibliatanulmányozás is.
Aki magasröptű teológiai előadásokra vagy vitákra számított, valószínűleg csalódnia kellett (bár ilyen talán nem is igen akadt a résztvevők között). Az egész rendezvény alapvetően azt a célt szolgálta, hogy a különböző városok egyetemi gyülekezetei közösségként és személyesen is megismerkedhessenek egymással, személyes kapcsolatokat alakíthassanak ki, és egészében véve ezt a célját talán el is érte. Igaz, hogy egy hétvége rövid volt ahhoz, hogy igazán teljes képet alkothassunk mindenkiről (sokszor még egy emberélet is kevés ehhez), mégis talán elkezdődött egy olyan folyamat, amelynek eredményeképpen az egyes gyülekezetek közelebb kerülhetnek egymáshoz.
A részt vevő diákok – és talán a szervezők részéről is – hamar megfogalmazódott az az igény, hogy az ehhez hasonló találkozókat rendszeresíteni kell. Évente többször is össze kellene gyűlni, kicserélni a tapasztalatokat, együtt imádkozni, vagy akár csak egyszerűen beszélgetni. Lehet, hogy az Emmaus-házban történtek egy hagyomány kezdetei?


Tóth Réka
Soproni Egyetemi és Főiskolai Gyülekezet