A formák megtévesztésig hasonlók. Már szabad jó ideje adventi koszorút árulni. A tehetősebbek ajtajain és ablakain kötött és fújt diszítések jelennek meg az év végén. A korábbi ajándék-rejtegetések helyett a korai ajándékozások korszaka köszöntött be (a korai mikulással, korai húsvéttal, késői nyaralással együtt), hiszen az ünnepet magát minden "valamit is magára adó" a trópusokon tölti. Kinek van kedve itt dideregni? A bolt még idén is jól ment. Elkelt a sok bóvli, szabad az út.
Sokan még azt sem tudják, hogy november 29-én elkezdődött az új egyházi év az adventtel. Pedig a karácsonyt megelőző négy hét sok mindenre alkalmas. Lehetőség elsősorban, hogy valami változzon, elsősorban bennünk, másodsorban rajtunk kívül. Igen, mi fordított sorrendben gondoltuk. Először mindig a feltétel, aztán majd, esetleg...és csalódtunk akkor is, most is.
Ritka az olyan alkalom, amikor ennyire megcsúfolni látszik a világ a szeretetet, amikor ilyen időzítéssel kerülnek napvilágra azok a szeretetlenségek, amiket velünk, gyanútlan kicsinyekkel nem törődve agyaltak ki vadászó Heródesek. Azt kell, hogy mondjam, az, hogy ez jogtalanság is vagy csak nyitva felejtett kiskapu, nekem semmit nem jelent. Akik a maguk védelmében sorra űznek ki házaikból, hogy a szeretetnek csak istálló, az se állami, juthasson. Már régen nem azon gondolkodunk, hogy ismétli-e magát a történelem, mert a nem-ismétlésnek, tudjuk, kikerülhetetlen feltételei vannak. Megszámoltatunk és elkergettetünk. A látszólagos erőviszonyok most, hogy már semmink sem maradt, talán jobbak, talán nem rosszabbak:
Mond-e még valamit a Rorate, a hajnali, ropogós hóval birkózó láb, a harangszó, a fagyott csend és a meleg égi ajándék erre a négy hétre biztosan áthidalt irdatlan szakadéka?
Tudja-e valaki, hogy nemcsak a csokoládé az értelme a 28 ablakos papírtáblának, az egy nap alatt tökéletesen "kitisztított" háttérrel és a tovább üresen dobódó nyitott ablakokkal?
Tudja-e valaki, hogy mit jelent a koszorúk gyarapodó fényében összeülő közösség, ami nem megtárgyal, felfed, összeesküszik vagy kerülő utat keres, ahol egy hely mindig szabad, ahol ígérete szerint Ő is megjelenik?
Ismeri-e valaki a karácsony melegének a titkát a zúzmarák és fagyott rothadások évei után, amikor csak az összes, másra kiengedett" meleg gyűlik meg a szívekben? A nagymamák süteményeinek család-összetartó illatát, amikor megszűnnek a szentestei "ingázások", a család szétszórattatásai, mert mindenki egy asztal körül ül?. Találkozunk-e betlehemesekkel, halljuk-e mástól, hogy születni fog, mert születnie kell? Szóba áll-e velünk valaki? Mert a szó mások szájából nemcsak hazugság, mert az ígéretnek ereje lehet, kapaszkodó azoknak, akiknek a kezéből mindent kicsavartak!
Négy hét az évből. Az év vége vagy az év eleje. Nem mindegy, hogy kezdünk-e vagy végzünk.

1998. november 26., csütörtök 00:00