A koncert után Lukács Évával, a Contini vezetőjével beszélgettem.

Nem lehet könnyű kezelni ezeket a fiatalokat, hogyan tudjátok felkészíteni őket az előadásokra?
Ez a korosztály a legnehezebb korosztály, de megkönnyíti a munkánkat, hogy ők már hívő gyerekek. Nagyon ki van találva a velük való foglalkozás. Mellettem van hat felnőtt segítő, akikkel már tavasz óta együtt dolgozunk, felkészülünk lelkileg az egész turnéra. Az elmúlt három év alatt, amióta megvan a Contini, nem adódott egyetlen probléma sem, amit ne tudtunk volna megoldani Istennel.

Ahogy néztem a programot szinte majdnem minden nap van előadásotok, sokat kell utaznotok. Hogyan bírják ezt a tinik?
Nehezen. De ebben a munkában az első lépés az, hogy tudatosítjuk a gyerekekben, hogy ez egy szolgálat, egy misszió, ami nehézségekkel jár együtt. Ezt ők is tudják, s ennek ellenére vállalják a turnét. Az isteni csoda és a közösség élménye nagyon sok erőt ad a szolgálathoz.

Az együttesben részt vevők számára is sokat jelent egy ilyen turné? Meggazdagodva mennek haza?
Mindennap van tanítás, nagyon sokat imádkozunk, éneklünk, rengeteget beszélgetünk, ha van szabadidőnk, akkor lemegyünk a strandra, vagy játszunk. Tehát egy 35 fős nagycsalád vagyunk, és azt hiszem, hogy a gyerekek nagyon sokat kapnak itt, mit majd a turné után a saját közösségükben, osztálytársaik körében, a családjukban továbbviszik. Ez is az egyik célunk, hogy amikor vége a turnénak, akkor ne megszakadjon valami, hanem akkor kezdődjön az igazi szolgálat.

Úgy tudom, hogy ez a csapat több felekezetből jött össze. Nem jelent ez problémát a tinik között?
Szerintem ez csoda, amit mi itt megélünk. Tapasztalom, hogy Magyarországon több felekezet, közösség van, akik nem tudják elfogadni egymást, a mi csoportunkban soha nem volt kérdés az, hogy ki milyen felekezet közül jött. A közös hit, ami összeköt minket, abszolút nem fontos számunkra az, hogy ki milyen gyülekezetből, vagy felekezetből jött.

Hogyan kaptad a felkérést a csoport vezetésére?
A felnőtt csapatban voltam zenész, és 1994-ben jött egy álom, hogy létre kell hozni egy tinicsoportot, amit három éves kemény munka követett, s ezután jöhetett létre az első contini csoport, amitől megváltozott az egész életem.

Demény Géza, 16 éves, Székesfehérvárról jött jelenleg a Csepeli Zeneművészeti Gimnázium és Szakközépiskola tanulója beszél arról, hogyan került kapcsolatba a Continivel:
Nagyon régen ismerem a Continentalt kazettákról. Szüleim is ismereték, s így mondhatom, hogy a zenéjükön nőttem fel. Nagyon sok ismerősöm volt Continental tag, s az ő ösztönzésükre kerültem kapcsolatba velük.

Te szolgálatnak tartod ezt a fajta éneklést?
Igen, természetesen.

Mit kaptál ezen a nyáron a Continitől?
Először is nagyon sok barátot kaptam, akikre mindig számíthatok. Nagyon sokat kaptam Istentől. Olyan dolgokat tapasztaltam meg, miket eddig még nem, rájöttem, hogy nem könnyű az élet, de harcolni kell.

Demény Zsófia, a Lónyai utcai Református Gimnázium tanulóját is a turnéról kérdeztem.
Te szolgálatnak látod ezt a turnét?
Azért jöttem ide, hogy szolgálhassak Istennek. Már harmadik alkalommal veszek részt ezen a turnén, s nagyon jó, hogy Istennek szolgálhatok egy hónapon keresztül, ilyen aktívan.

Egy hónapon keresztül turnéztok, mindennap van előadás, ez nagyon fárasztó lehet. Mégis miért vállaltad, hogy eljössz a Continibe?
Mert ennek ellenére egy nagyon jó érzés. Koncertek alatt sohasem vagyok fáradt, a fáradtság csak este jön ki rajtam.

Személyesen hogyan éled, élted át a turnét?
Rengeteget változott a szemléletem. Én úgy jöttem már ide, mint keresztény ember, de itt megtapasztaltam azt, hogy hogyan lehet boldog keresztény életet élni. Megélni a hívő életet, nemcsak a templompadban ülve, hanem úgy, hogy teljesen átélem és én is szolgálok. Megtanultam a türelmet, azt is, hogy odafigyeljek másokra.

Most először voltatok Sopronban. Milyennek láttad a soproni embereket a koncerten?
Nagyon jó koncert volt, nagyon lelkes közönséggel. Jó érzés, hogy ennyit tapsoltak. Az arcokat volt nagyon jó látni. Láttam könnyes szemeket, meg mosolygós arcokat, ez nagyon jó visszajelzés nekünk.