Versek, műfordítások, novellák, tanulmányok, dokumentum-értékű írások szerepelnek a lapban, és mellettük minden évben lehetőséget ad a kiadvány a városban élő képzőművészek festményeinek, szobrainak, képeinek, érmeinek, fotóinak bemutatására. Sajnos, nem hiányzik soha a megemlékezés rovat sem ebből a kiadványból. Amikor az élet szomorú rendje szerint egy-egy művésztársunk elhagy bennünket, mindig hűségesen megemlékezünk róla. Az idén Jánossy György kétszeres Ybl-díjas soproni kötődésű építészt búcsúztatta Kubinszky Mihály, és búcsút vettünk Timár Antaltól, a váratlanul eltávozott kiváló grafikus-művésztől is.
- Íróként és szerkesztőként mit kíván a soproni kultúra, a Soproni Füzetek számára?
A kultúrának még nagyobb megbecsülést és anyagi támogatást szeretnék, mert ebben a piac-szellemű világban az egyik legértékesebb árunak, a szelleminek van egyre kevesebb becsülete. Szeretnék kitűnő írókat, tehetséges képzőművészeket és derék, nemes gondolkodású szponzorokat, akik segítsége a jövőben nélkülözhetetlen az anyagi akadályok leküzdésében. A Soproni Füzetek számára azt kívánom, hogy olvasóközönsége megsokszorozódjon, hiszen az önmagában hordozott értéken túl minden antológia annyit ér, ahányan azt elolvassák.

Bősze Balázs felelős kiadóval arról beszélgetünk, hogy milyen példányszámban jelenik meg a periodika, kikhez és hogyan jut el?
- A Soproni Füzetek 500 példányban jelenik meg. Az antológia 21 év óta állandó anyagi nehézségekkel küszködött, az idén először értük el, hogy az önkormányzat költségvetésében a kiadvány támogatása is szerepeljen. Így legalább a nyomdaköltségekre megvolt az anyagi fedezet. Előző években olyan is volt, hogy teljesen a szponzorok pénzéből kellett a kiadványt megjelentetni.
A Soproni Füzetek összefogja - egy évkönyv erejéig - a soproni és a Sopronból elszármazott, irodalommal, képzőművészettel foglalkozókat, ugyanakkor kulturális rovatában a város reprezentáns kulturális eseményeinek bemutatására is helyet ad: közli kiállításmegnyitók, műkritikák szövegeit.
Sopronban könyvesboltok árusítják, valamint a Kulturális Egyesületek és Baráti Körök Szövetsége is terjeszti.
- A felelős kiadó számára ez a rengeteg fáradsággal, vesződséggel járó munka nem túl jó üzlet. Miért csinálja?
- Számomra ez annyira természetes, hogy ezt a kérdést meg sem tudom válaszolni. Talán azért, mert magam is írok, és minden más rokon művészettel, művésszel az ember testvérnek érzi magát.
Az ember csinálja, mert úgy érzi, hogy ez a dolga, ezt valakinek csinálni kell. Nem múlhat el egy évtized, egy évszázad sem úgy, hogy ilyen nemes alkotásokat - képeket, irodalmi műveket - valaki meg nem örökít. Nekünk marad a remény, hogy száz év múlva egy filosz majd a kezébe véve, leporolgatva ezeket, a könyvtárban belőlük szép szakdolgozatot ír, talán még közlésre is szánja, mint maradandó értékeket Sopron múltjából.

Kép és szöveg: Tóth Éva