Hosszútávú lehetőségként, ellenpontként az alap nélküli világban
Hosszútávú lehetőségként, ellenpontként
az
alap nélküli világban
Assisi Szent Ferenc nem ment ki a
divatból
Illusztráció: F. de Zurbarán
A ma világában mindennek megvan a világnapja. Október
negyedikét kevés felsorolásban találnánk meg, legfeljebb, ha annyi
szerepel naptárunkban (divatosan dájerinkben), hogy ne feledkezzünk
el
Ferenc ismerőseink egy részéről, akik Assisi szentjét választották
védőszentjükké.
Tartok tőle, hogy a gazdag posztókereskedő fiának önkéntesen
választott szegénysége és evangéliumi élete kevesek emlékezetében
található meg, de attól még jobban tartok, hogy a példa azok részére
nem elég meggyőző, akiknek módjukban volna legalább részben ezt
választani.
Nyilván nem az éhező Afrika szegényei között kell a ferences rend
utánpótlását keresni. Mégis, a koldulás helyett a kényszerből
tanítórenddé vált ferences rendtartomány lett a rendszerváltozás után
a leggyorsabban megújuló, "divatos" rend.
Hol vannak hát "Isten
szegénykéjének" utódai? Mindenütt, ahol két dolgot felismertek. Az
egyik az, hogy bármely munkaadónál megbízhatóbb gondoskodás nyerhető
egy másik irányból. Ennek nélkülözhetetlen feltétele a feltétel
nélküli bizalom. A másik feltétel pedig, ha az első spontán nem
teljesül, hogy a világban alig mondható el valakiről is, hogy a
gazdagság boldoggá, mi több, biztonságos életűvé tette volna. Mi hát
akkor a megoldás? Mi, akik a Nyugat utánzásában még csak a
felhalmozás
fázisáig jutottunk, nem világosodtunk meg annyira, mint a legnagyobb,
leggazdagabb bankárok és multimilliomosok: a feltétel a vagyon
hasznos
célú szétosztása. Mi még ott tartunk, hogy jelentéktelen összegeket
felfújva a sajtóban közzéteszünk, mint egyes életek átmeneti
megmentését, de a valódi pénzek előre kilobbizott, eleve elhatározott
helyre kerülnek a "szabad és mindenki számára nyitott" pályázati
rendszerek keretében.
Amilyen az állam nagyban, olyan a polgár kicsiben.
Hogyan is lenne elképzelhető pozitív értékrend nélkül értékek
szétosztása?
Mint a színész, akit haldokolva a színpadra löknek és három
felvonásban "életvidám", majd két nap múlva temetik, kísértetiesen
hasonlít a közszereplés személyeihez. A vagyongyarapításban
megfáradt,
erőt máshonnan alig merítő "posztókereskedők", akiknek még fiuk is
alig születik.
Ma pedig a fiúk, a jövendő nemzedék napja van, akik mernek mások,
újak, új értékszemléletűek lenni. Nem egy '68-as, egy hippi vagy
punk-nemzedék tiszavirág életén át, mely után csak a fiatalság iránti
nosztalgia marad meg, hanem, mondjuk, 800 évig, ahogy a
franciskánusok
teszik ma is.
Assisi Szent Ferenc ünnepén minden olyan adakozót ünnepelünk, aki
bízva abban, hogy tette, ha a legmélyebb névtelenségben marad is,
Valaki előtt akkor sem marad titok, szétosztja a rászorulók között
mindenfajta manipuláció nélkül értékeit.
Nem titkolható sokáig, hogy az élet értelme kereséséig eljutó
ember nem fog megállni a tőzsde, a bankok, a "tutti befektetések"
szintjén, és nem lesz mindig minden pénzért megkapható, de odaadható
annak szellemében, Akit Szent Ferenc is fenntartás nélkül követett.
Arra példaként pedig, hogy az alkotásnak nem ellensége ez a
világszemlélet, álljon itt példaként egy vers, mely több annál.
ASSISI SZENT FERENC
NAPHIMNUSZ
Mindenható, fölséges és jóságos Úr
Tiéd a dicséret, dicsőség és imádás,
és minden áldás,
mindez egyedül Téged illet, Fölség,
és nem méltó az ember, hogy nevedet kimondja.
Áldott légy, Uram, s minden alkotásod,
legfőképpen urunk-bátyánk, a nap,
aki a nappalt adja és aki ránk deríti a Te világosságod.
És szép ő és sugárzó, nagy ragyogással ékes :
a Te képed, fölséges.
Áldjon, Uram Téged hold-nénénk és minden csillaga az égnek,
Őket az égen alkotta kezed, fényesnek, drága szépnek !
Áldjon, Uram Tégedet szél-öcsénk,
levegő, felhő, jó és rút idő,
kik által élteted minden te alkotásod.
Áldjon, Uram Tégedet víz-húgunk,
oly nagyon hasznos ő, oly drága, tiszta és alázatos!
Áldjon, Uram, tűz-bátyánk;
Vele gyújtasz világot éjszakán.
És szép ő és erős, hatalmas és vidám.
Áldjon, Uram Téged földanya-nénénk;
ki minket hord és enni ad,
és mindennemű gyümölcsöt terem, füveket és színes virágokat.
Áldjon, Uram Tégedet minden ember, ki szerelmedért másnak
megbocsát
És aki tűr gyötrelmet, nyavalyát,
Boldogok, akik tűrnek békességgel,
mert Tőled nyernek majd, Fölséges koronát.
Áldjon, Uram, testvérünk, a testi halál,
akitől élő ember el nem futhat,
Akik halálos bűnben halnak meg, jaj azoknak,
és boldogok, akik magukat megadták Te szent akaratodnak.
A második halál nem fog fájni azoknak.
Dicsérjétek az Urat és áldjátok
és mondjatok hálát Neki
és nagy alázatosan szolgáljátok.
- DI -
2000. oktĂłber 04., szerda 00:00
|