Nem is másik oldal, hiszen olyan keskeny gömbszelet választja el a két helyet egymástól, hogy igencsak éhkoppon maradna, aki a Föld mintájára létező görögdinnyéből ezt a szeletet hasítaná ki magának ebédre.
Jó fél éve írtam egy kirándulásról, pontosabban annak első állomásáról, Köpcsényről , ahol Batthyány Strattmann László egyik kastélya látható, jól karbantartott épülettel, múzeummal és a folyosón elhelyezett relikviákkal.
A híres szemész klinikája-kórháza tulajdonképpen Körmenden volt, magam is találkoztam még kedves közeli ismerőssel, aki járt ebben a kórházban, meggyógyult és személyes tapasztalatával erősítette meg mindazt, amit a szegények orvosáról ma írnak és mondanak.

Érdekelt a dolog, hogyan néz ki egy ilyen kórház és egyben önként kínálkozott az összehasonlítás: mi a sorsa a gróf vagyonának? Hogyan kezeli a szellemi örökséget az "ingyen" kapott ingatlannal együtt a város, amely a boldoggá avatásra váró gróf örököse?

Az első benyomás bíztató: a központban, egy "T" kereszteződés túloldalán frissen sárgára festett, az utat szegélyező épület. A kastély főbejárata. Megállni itt nem lehet, és amint befordulunk a gróf nevét viselő utcába, mely a kastély és park hosszanti oldalát kíséri, egy kissé lelohad a lelkesedés: rossz állagú kerítés, melyre egy hasonló festés-tatarozás bőven ráférne. A főkapun nem lehet belépni, tájékoztató sehol. Kénytelen-kelletlen a kastélypark sarkánál álló kricsnibe lépek be, ahol készségesen felvilágosítanak: a legrosszabb helyen állok, mert átlósan a másik saroknál a bejárat.

Gyaloglás a túlsó sarokra, közben felfedezzük az 1988-ban elhelyezett táblát, amely a gróf emberi nagyságát és példáját méltatja. Mellette kis ajtó nagy táblával: "Kutyával védett terület". Továbblépve már meg sem lepődöm, amikor a központi épület oldalán ágyút találok: lefényképezem a kerítésen keresztül.

A kiállítóterem, mely talán az egykori kocsiszín vagy kis gazdasági épületben lenne látható - éppen zárva.

Belépünk a hátsó homlokzati udvarba: Három hatalmas épület: egyikben a kiírás szerint színház rejtőzik, másik funkciója a zárt ajtók ablakain betekintve könnyebben bizonyítható: billiárd-asztalok sorakoznak benne. A másik oldalépületben cipőbolt és cipőmúzeum: szombat dél van, zárva. A főépület üvegajtaja mellett csábító felirat: múzeum. A dekoratőr szerencséjére a hat betűből mindegyik ablakszemre egy jut, így nem nagyon kellett az elválasztással bajlódnia. Az ajtók pedig zárva mindenütt, még egy kutya sem látható.

A tető közepes állapotban, málló vakolatú falak a hatalmas épületen (A főépület oromzat nélküli szárnyainak is négy látható szintje van, az oromzati széles résznek még legalább kettő.) Az udvar közepén az orvost ábrázoló bronzszobor és hátrafelé a főkapu még vagy száz méter.

Kicsit csalódottan fordulunk vissza: már csak "szakmai ártalomból" is szerettem volna látni a régi műszereket és talán a kis műtőt, hogy meglássam, mennyire nem is azok a fontosak! Az utcán egy nénit szólítok le, aki elmondja, jelenleg kollégium az épület.

(Ismerve az Orsolyiták által visszakapott soproni Horváth Ház állagát néhány évtizednyi "kollégiumoskodás" után, már nem is vagyok annyira kíváncsi belülről az épületre, csupán elgondolkozom: melyik "dúlás" volt hatásában a katasztrofálisabb? Hiszen már az un. rendszerváltozás is tíz esztendeje történt!
A 3SAT egyik, a franciaországi kastélyokról szóló kisfilmjében látom, hogy egy KALAUZ megvesz egy rémes állapotú kastélyt a 36000- ből és helyrehozza. Ugye, mekkora görögdinnye ez a Föld? Málló falak és málló emberi belsők. Melyiket lesz könnyebb tatarozni és mikor?)