Kevesen ismernénk rá a Festőteremre, ha bekötött szemmel vezetnének fel a kiállítóhelyiségbe és csak ott vennék le szemünkről a kötést. A termeket a - kimondani is szörnyű hosszú -Soproni Egyetem Faipari Mérnöki Kara Alkalmazott Művészeti Intézet Belsőépítészeti Tanszék diplomázó hallgatói ill. munkáik vették birtokba két hétre.Formatervezők, belsőépítészek állítják itt ki vizsga(diploma)munkáikat és azok dokumentációit.Hogy egy pillanatra se lehessenek kétségeink, a hangulatot a már odakészített elnökségi asztal tanári és velük szemben egy szem "kivégző" székével alapozta meg a rendező. Itt bizony vizsga készül, diplomavédés, a munkákhoz kiírt konzulensekkel és opponensekkel. Ez, hacsak nosztalgiát és sajnálatot nem, más érzést aligha kelthet a látogatóban.

A kiállítás viszont nagyon érdekes! A belépő egy pillanatra azt hiheti, hogy egy performance típusú valamibe csöppent bele. A megrendezett belső - szabad asszociációval karöltve - egy pillanatra kétségessé teszi helyzetünket. Valóban helyünk van a kiállításon? Nekünk rendezték ezt a kiállítást vagy egy szűk szakmai elit részére, mely mondjuk éppen látogatásunkkor csíz-mosollyal, bájgúnár-magatartással és csóközönnel köszönti egymást igazi beltenyészetként, fajtatiszta kívülállósággal az "egyebek" teljes kitaszítottságával?
Ne hagyja megtéveszteni magát a szegény polgár! Itt róla van szó, bármennyire is egyedül kering a paravánok körül, de úgy látszik ez a "human performance" ma már mindenhez hozzátartozik.

Az átépítendő ország vagyunk. Nem baj, építsük át, mentsük meg! Nem tudom, hogy ez mennyire drága, gyanítom csak, hogy árban többszöröse az esetleges újnak, de jelentős szellemi tőke bevonásával, ki merem mondani, érték teremtődik, egy kultúrális lépcső a semmiből, az enyészetből.

A személyes érintettség jogán bámulom csak tovább az új gyermekosztály tervét és hasonlítom össze magamban a régit, a ma már életveszélyeset és a születendőt, - hogy stílszerű maradjak a volt szülészet épületéhez-, a születés közben elakadtat.

Szép tervek és remélem, hogy megvalósulnak, remélem, hogy fenn is tudják a terv minőségében tartani. És embert is találnak bele, aki az épület és belső tér szépségéhez a saját belső értékeit hozzáadva tud majd a jövő generációnak közvetíteni.

Nem pont olyan exhibicionista és inkább a tervezőt és bizonyítványát, semmint az értékét reklámozó hasbaakasztó szövegre gondolok, mint az "Asszociációs világ, pozitív érzések, gyermeki én, kommunikációs segédeszköz, segítő köz", csak egy olyan pillanatra, amikor megállni érdemes. Úgy, ahogyan ezen a kiállításon, amikor a mű magát mutatja és magán keresztül egyszerűen eltakarhatatlan az alkotó is.

Ezen a kiállításon több ilyen is akad. Tessék megnézni! Nekünk készült.