A Pannónia Med Hotel új kiállítása:

A Barzó Endre Művészeti Társaság kiállítása nyílt meg október 8-án a Pannónia Med Hotel első emeleti galériájában.
Szabocs-Szatmár-Bereg megye művészeti értékei csakúgy földrajzilag, mint gazdaságilag és szellemi téren távol esnek szűkebb pátriánktól. Nem igazán ismerjük XI-XIII.sz-i templomaik freskóit csakúgy, mint a rendszerváltás után megindult felzárkóztatási folyamat részleteit-eredményeit. A Felső-Tisza vidék és a Nyírség központivá váló intézményei (Nyíregyházán a Tanárképző Főiskola és Művészeti Líceum) vonzották a művészeket a környékre. A két éve létrehozott B.E.M. szervezetileg tömöríti az itt élő és alkotó művészeket, elnöke Madarassy György Tamás festőművész.

A kiállítás megrendezésében, éppen az egyazon alkotók által alkalmazott különböző technikák következtében, szükségessé vált a képek, művek különválasztása a kiállítás együttese érdekében. Jól sikerült; egyedüli hátránya, hogy a szemlélőnek ide-oda kell cikáznia, hogy megtudja, melyik alkotó milyen műveket alkotott együttesen.
Gál Ludmilla textíliát és textília-tervet hozott magával. Mindkettő a vizek mélyének hangtalan világát szólaltatja meg a maga módján. Relatíve élénk színhasználata a szokványostól eltérő,de nem zavaró.
H. Németh Katalin nem cáfolt rá grafikusi mivoltára: színes képe (Fák házzal) sokkal kevésbé sikerült, mint a fekete-fehérben és a szürke árnyalataiban megalkotott "ezoterikus" képe. Ez utóbbi sokkal "színesebb" és kifejezőbb.
Horváth János is "kétoldaliságát" mutatja: a vonalasan felépített "Láp" című képe kevésbé kelt érzelmeket bennem, mint a festői "Találkozás", melyben egyszerűsége is továbbviszi a képet a kereteken messze túlra.
Kátai Ildikó három tűzzománca dicséretesen visszafogott színvilágával, tudatos felépítésével nagyon kedves és intim külön sarka a kiállításnak. Nehéz lenne megmondani, hogy a képek közül melyik az, mely belsőleg is közel áll a művésznőhöz.
Kerekes Elek lovasa zöldben erősen asszociálható korábbi magyar művészek alkotásaira. Érdekes, ahogyan megoldotta, hogy az önmagában statikus kép dinamikussá, mozgóvá váljon. Különálló másik képe, a "Páros" ugyancsak visszafogott a színek mennyiségi kezelésében: más módon, de hasonlóképpen mondható sikeresnek.
Kerülő Ferenc képeivel nem sikerült "barátságba keverednem". Mind a tájképen, mind a csendéleten, melyek kivételesen együtt vannak, hiányzik a tér érzete, a kétdimenziósra kiterített számos árnyalat és árnyékoló elem ellenére. Idegen maradt, taszított többszöri közeledési kísérlet ellenére.
Madarassy Tamás képeit most láttam először. Megfogott bennük a sikeresen kettősre megkomponált minifigurás és nagy foltokban felvitt háttér-megoldása. Ami a harmadik képétől távol tartott érzelmileg, az a nagy és monoton zöld folt, valamint a festék aránytalanul vastag rétegben felvitele. A vászonból "kilógó" festékfoltok kelthetnek érdekes hatást, de általában "szerencsésebb", ha a művész ugyanezt a hatást kevesebb, de jobban felhasznált anyaggal éri el. Ez a századelő egyik nagy öröksége. Keveseknek (ha egyáltalán valakinek) sikerült az ellenkezője.
Petkes József akvarelljei, erdélyi képei jó felfogásban fogantak, szintén erényük a kevés szín meggondolt használata a lavírozó technikával.
Szepessy Béla grafikáit már láttuk a Toronygalériában egy-két éve. Visszaemlékezéseim alapján jelentős áttörés nem következett be művészetében.
Tőkey Péter, akitől a meghívó címképe is származik, az egyetlen absztrakt a társaságban. Formái mások, színvilága, kompozíciója kiegyensúlyozott. Minden más csak belemagyarázás lenne. Dekoratív, inkább iparművészeti jellegű alkotás.
Zagyva László három kisplasztikája közül a két alakos a szerencsésebb, de a harmadik is tetszett. Szobrainak mozgáskultúrája az, ami elsősorban megmarad az anatómia és a kifejezés megkívánta közös határokon belül.
Baráz János túlszínezett képei nem keltettek bennem jó érzést. Kicsit szájbarágósnak érzem a címválasztásokat és túl harsánynak a képeket, belemagyarázósnak az üresen hagyott formákat csakúgy, mint egy forma alapján, alapozás híján elnevezni valamit valaminek.
Z. Erdei Anna két képpel és egy sokszorosított grafikával jelentkezett. A gyengébben sikerült csendéletet kicsit ellensúlyozza a jó grafikus megoldásokkal elegyedő erdő és házak jól megkomponált képe. A legsikeresebb talán mégis a sokszorosított grafika, színeivel, formáival és kihagyásaival.
Zimányi Alajos grafikái a sarokba, és névsorban az utolsó helyre szorultak. Nehéz az elemző munkája, ha a görögösséget, a modernséget, a formavilágot vagy az egész kép alakiságát szeretné elemezni. Ezzel a két képpel sem sikerült igazán a találkozás.

Egészében, darabjaiban és megrendezettségében jó kiállítást láthat a Pannónia Med Hotelba betérő. Jó társaság és jó műhely ez az együttes, mely láthatóan inspirálja és nem fogja vissza tagjait. Nem kétséges, hogy tehetséges művészei (és régiójuk) megérdemlik a segítséget. Noha nem egy tőről fakadnak, egészen különböző a hagyomány, amiből merítenek, jól beleilleszthető művészetük az ezredforduló sokszínűségébe, melyből majd az idő kirostálja a be nem fogadhatót. Ez már nem a mi feladatunk.

- DI -

2000. október 08., vasárnap 00:00