CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. április 28., vasárnap, Valéria napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

KultúrVáros  

A Pannónia Med Hotel új kiállítása:

A Pannónia Med Hotel új kiállítása:
Barzó Endre Művészeti Társaság

A Barzó Endre Művészeti Társaság kiállítása nyílt meg október 8-án a Pannónia Med Hotel első emeleti galériájában.
Szabocs-Szatmár-Bereg megye művészeti értékei csakúgy földrajzilag, mint gazdaságilag és szellemi téren távol esnek szűkebb pátriánktól. Nem igazán ismerjük XI-XIII.sz-i templomaik freskóit csakúgy, mint a rendszerváltás után megindult felzárkóztatási folyamat részleteit-eredményeit. A Felső-Tisza vidék és a Nyírség központivá váló intézményei (Nyíregyházán a Tanárképző Főiskola és Művészeti Líceum) vonzották a művészeket a környékre. A két éve létrehozott B.E.M. szervezetileg tömöríti az itt élő és alkotó művészeket, elnöke Madarassy György Tamás festőművész.


A kiállítás megrendezésében, éppen az egyazon alkotók által alkalmazott különböző technikák következtében, szükségessé vált a képek, művek különválasztása a kiállítás együttese érdekében. Jól sikerült; egyedüli hátránya, hogy a szemlélőnek ide-oda kell cikáznia, hogy megtudja, melyik alkotó milyen műveket alkotott együttesen.
Gál Ludmilla textíliát és textília-tervet hozott magával. Mindkettő a vizek mélyének hangtalan világát szólaltatja meg a maga módján. Relatíve élénk színhasználata a szokványostól eltérő,de nem zavaró.
H. Németh Katalin nem cáfolt rá grafikusi mivoltára: színes képe (Fák házzal) sokkal kevésbé sikerült, mint a fekete-fehérben és a szürke árnyalataiban megalkotott "ezoterikus" képe. Ez utóbbi sokkal "színesebb" és kifejezőbb.
Horváth János is "kétoldaliságát" mutatja: a vonalasan felépített "Láp" című képe kevésbé kelt érzelmeket bennem, mint a festői "Találkozás", melyben egyszerűsége is továbbviszi a képet a kereteken messze túlra.

Kátai Ildikó három tűzzománca dicséretesen visszafogott színvilágával, tudatos felépítésével nagyon kedves és intim külön sarka a kiállításnak. Nehéz lenne megmondani, hogy a képek közül melyik az, mely belsőleg is közel áll a művésznőhöz.
Kerekes Elek lovasa zöldben erősen asszociálható korábbi magyar művészek alkotásaira. Érdekes, ahogyan megoldotta, hogy az önmagában statikus kép dinamikussá, mozgóvá váljon. Különálló másik képe, a "Páros" ugyancsak visszafogott a színek mennyiségi kezelésében: más módon, de hasonlóképpen mondható sikeresnek.

Kerülő Ferenc képeivel nem sikerült "barátságba keverednem". Mind a tájképen, mind a csendéleten, melyek kivételesen együtt vannak, hiányzik a tér érzete, a kétdimenziósra kiterített számos árnyalat és árnyékoló elem ellenére. Idegen maradt, taszított többszöri közeledési kísérlet ellenére.
Madarassy Tamás képeit most láttam először. Megfogott bennük a sikeresen kettősre megkomponált minifigurás és nagy foltokban felvitt háttér-megoldása. Ami a harmadik képétől távol tartott érzelmileg, az a nagy és monoton zöld folt, valamint a festék aránytalanul vastag rétegben felvitele. A vászonból "kilógó" festékfoltok kelthetnek érdekes hatást, de általában "szerencsésebb", ha a művész ugyanezt a hatást kevesebb, de jobban felhasznált anyaggal éri el. Ez a századelő egyik nagy öröksége. Keveseknek (ha egyáltalán valakinek) sikerült az ellenkezője.
Petkes József akvarelljei, erdélyi képei jó felfogásban fogantak, szintén erényük a kevés szín meggondolt használata a lavírozó technikával.
Szepessy Béla grafikáit már láttuk a Toronygalériában egy-két éve. Visszaemlékezéseim alapján jelentős áttörés nem következett be művészetében.

Tőkey Péter, akitől a meghívó címképe is származik, az egyetlen absztrakt a társaságban. Formái mások, színvilága, kompozíciója kiegyensúlyozott. Minden más csak belemagyarázás lenne. Dekoratív, inkább iparművészeti jellegű alkotás.

Zagyva László három kisplasztikája közül a két alakos a szerencsésebb, de a harmadik is tetszett. Szobrainak mozgáskultúrája az, ami elsősorban megmarad az anatómia és a kifejezés megkívánta közös határokon belül.
Baráz János túlszínezett képei nem keltettek bennem jó érzést. Kicsit szájbarágósnak érzem a címválasztásokat és túl harsánynak a képeket, belemagyarázósnak az üresen hagyott formákat csakúgy, mint egy forma alapján, alapozás híján elnevezni valamit valaminek.

Z. Erdei Anna két képpel és egy sokszorosított grafikával jelentkezett. A gyengébben sikerült csendéletet kicsit ellensúlyozza a jó grafikus megoldásokkal elegyedő erdő és házak jól megkomponált képe. A legsikeresebb talán mégis a sokszorosított grafika, színeivel, formáival és kihagyásaival.
Zimányi Alajos grafikái a sarokba, és névsorban az utolsó helyre szorultak. Nehéz az elemző munkája, ha a görögösséget, a modernséget, a formavilágot vagy az egész kép alakiságát szeretné elemezni. Ezzel a két képpel sem sikerült igazán a találkozás.

Egészében, darabjaiban és megrendezettségében jó kiállítást láthat a Pannónia Med Hotelba betérő. Jó társaság és jó műhely ez az együttes, mely láthatóan inspirálja és nem fogja vissza tagjait. Nem kétséges, hogy tehetséges művészei (és régiójuk) megérdemlik a segítséget. Noha nem egy tőről fakadnak, egészen különböző a hagyomány, amiből merítenek, jól beleilleszthető művészetük az ezredforduló sokszínűségébe, melyből majd az idő kirostálja a be nem fogadhatót. Ez már nem a mi feladatunk.


- DI -



2000. október 08., vasárnap 00:00


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület