Március 13-án 17 órakor Mikó István színművész előszava és Dr. Gimesi Szabolcs polgármesternek a Tavaszi Napokat megnyitó mondatai után Dr. Király István Szabolcs, a Somogy Megyei Múzeumok igazgatója nyitotta meg a Soproni Festőteremben a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum gyűjteményéből válogatott Bernáth Aurél (1895-1982.) emlékiállítást.

Először is a kiállítás meghívójához kell gratulálnunk. Nagyon jó és hasznos életrajzi összefoglaló olvasható rajta Horváth János műtörténész tollából, mely jó szolgálatot tesz az eligazodni vágyó tárlatlátogató kalauzolásában. A kiállított művek nagyrésze a legelismertebb, művészettörténetileg leginkább elismert korszakból, a két világháború közötti időszakból származik.Nagyszerű, ismert és kevésbé ismert művek, nagyméretű, pannókhoz és gobelinekhez készült vázlatok, előtanulmányok sorakoznak a falakon. A Festőterem látogatóját ritkán látható szép anyaggal ajándékozta meg a Pro Kultúra KKT és a Rippl-Rónai Gyűjtemény.

Bernáth Aurél mindig a leghatározottabban igyekezett elkerülni bármely korszakba, művészeti irányzatba sorolását, az izmusokhoz fűződő korai kapcsolatairól sem beszélt szívesen. Az igazán Berlinnel kezdődő önálló pálya jellemzőjeként a posztimpresszionizmust említhetjük. A valóságot szemlélve, abból táplálkozva festett, de mindig csak hangulatában, belső legjellemzőiben jelenítette meg azt a vásznon. A teljes emberi életre törekedett, a teljesség alatt a művészi kifejezés több formáját is magas fokon művelve. Könyvei megjelenésüktől kezdve sikeresek voltak és a 86 éven keresztül, egészségesen is a halál gondolatával vívódó emberségében vált teljessé ez a gazdag, földrajziságában is jellemzően ívet leíró alkotói élet, a címben szereplő idézet ellenére.

A recenzió írója szeretné, ha minden soproni polgár élne evvel a vissza nem térő lehetőséggel és a Tavaszi Napok egyik maradandó és kedves emlékét a kiállítás megtekintésével szerezné magának, mely 1999.márc.14- ápr. 11-ig tekinthető meg naponta 10-18 óráig.