|
Elhangzott szeptember 8-án a KÉSZ "Betü és Lélek" c. ünnepségén
Elhangzott szeptember 8-án a KÉSZ "Betü
és Lélek" c. ünnepségén
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Fiatalok!
Kedves Barátaim!
Talán megbocsájtják nekem, hogy a "Betű és lélek" című
rendezvényünkön a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége Soproni
Csoportja és a Széchenyi István Városi Könyvtár nevében így köszöntöm
Önöket. Úgy gondolom, bennünket, akik ma itt egybegyűltünk összeköt
hitünk, magyarságunk, hazaszeretetünk, történelmi emlékeink ismerete,
ápolása, anyanyelvünk szeretete.
Köszönöm, hogy elfogadták meghívásunkat.
A négyes ünnep jegyében szervezett felkészülési sorozatunk
befejező eseménye a mai.
Szeptember 8-a kiemelt jelentőségű Sopron életében. Ma ünnepeljük
1976-tól az UNESCO ajánlása alapján az Írásbeliség /más nevén
Alfabetizáció/ Világnapját, amelyről hazánkban először 1996-ban
emlékezett meg a Magyar Olvasástársaság; keresztény körökben
Kisboldogasszony néven ismert ez az ünnep: a Szűzanya születésnapja;
az 1921-es ágfalvi csata emléknapja.
1921-ben ezen a napon halt hősi halált Machatschek Gyula erdőmérnök-
és Szechányi Elemér bányamérnök hallgató a második ágfalvi
ütközetben, tehát erre is emélekezzünk!
Ezeket az ünnepeket városunkban jelképesen a Szent István
szoborcsoport foglalja össze, amely az e napon felszentelését ünneplő
Szent István Templom oldalfalánál áll. Államalapító Szent István
királyunk - aki az írásbeliséget intézményesítette országunkban, és
felajánlotta a Szent Koronát Szűz Máriának, a magyarok Nagyasszonyának
- védelmezően karolja át az ágfalvi csata hőseit.
A millennium évében különösen figyeljünk az ünnepekhez kötődő
gondolatok üzenetére, szeptember 8-ára.
A KÉSZ számára az is nagyon megtisztelő, hogy e megemlékezés egyben a
Magyar Olvasástársaság kihelyezett ülése is.
Bár nem vagyok az ünnep avatott méltatója, mégis szeretném az
ágfalvi csata kivételével, néhány gondolatomat megosztani Önökkel.
Az írásbeliséget már az i.e. 4. évezred utolsó századaiban
ismerték a Mezopotámiában élő népek. Az írás feltalálása a sumérok
nevéhez fűződik. Írásuk eleinte a konkrét tárgyakat ábrázolta
leegyszerűsített formában. A fogalomírás fokozatosan szóírássá
alakult. A sumérok ék alakú jeleiket agyagból készült kis táblákra,
nád és fapálcika segítségével nyomták. A megőrzésre szánt példányokat
kiégették. Az eddig megtalált lelet kb. 5.000 éves. Asúrbanipal
/ókori asszír / király közel 30.000 agyagtáblából álló könyvtárát egy
angol régész, Austen Henry Layard (Ósztin Henri Léjárd) tárta fel
1840-ben. A gyűjtemény a korszak tudományának valóságos
enciklopédiáját jelentette. Az agyagtáblák zömére előjelek
magyarázatát, ráolvasási, jóslási és rituális előírásokat írtak.
Orvosi, filozófiai, asztronómiai (csillagászati),matematikai és
filológiai (irodalommal foglalkozó) feljegyzések is voltak. A
jegyzetek között eposzok, legendás elbeszélések, énekek és himnuszok
is találtak.
Sok ékírásos szöveg maradt fenn a 3-4 cm nagyságú
pecséthengereken is. Márványból, elefántcsontból vagy féldrágakövekből
készültek, s a rájuk vésett szövegek negatívját puha agyagba nyomták.
Asszíria és Babilon uralkodó osztályának tagjai számára a pecséthenger
a hitelesítés eszköze, a levelek végén szükséges kellékként
alkalmazták.
Hammurapi babiloni uralkodó törvénykönyvét sztélének nevezzük,
ami nem más, mint 2 m 25 cm magas, fekete kőoszlopra vésett ékírásos
szöveg. Ez tartalmazta a királyi törvényeket.
Idővel az ékírást egyszerűbb betűírás váltotta fel. Agyag helyett
írófelületként viasztáblát vagy kézirattekercset használtak.. Az
ókori Egyiptom könyvei agyagból készültek.
Az ókor első jelentős közkönyvtára Alexandria városában épült,
amelyet Ptolemaiosz az i.e. 4. és 3. század fordulóján létesített.
Itt közel 49 ezer papirusztekercset őriztek. A papirusztekercsek 15-20
méteresek voltak, és csak egyik oldalukon volt írás. A papiruszt
cédrusolajjal és sáfránnyal kezelték, hogy megvédjék a könyvmoly
rongálásától. A tekercseket falba mélyesztett, fával burkolt polcokon,
gyakran pedig agyagedényekben, ún. coprákban tartották. A könyvek
másolatát kis műhelyekben végezték. A könyvtár jelentékeny része i.e.
47-ben leégett, majd 642-ben állítólag az arabok teljesen
elpusztították. Így a könyvek zöme csak másolatban maradt ránk.
I.e. 2. Századtól a papiruszt kiszorította a pergamen, amely
juhok, kecskék kicserzett, finoman megmunkált bőréből készült
íróhártya. Később ezeket ívekre hajtogatták. Majd több lapot
egybekötöttek, így született meg a kódexforma. A kódex táblák közé
zárt, ívekre hajtogatott, lapokból összefűzött könyv. A lapok mindkét
oldalára írtak, Használata könnyebb volt, mint a tekercsé, de
előállítása igen lassú és költséges munka volt. A kódexforma az 5.
szd-ban teljesen elterjedt Európában. A könyveket templomokban,
kolostorokban, kemény faládákban őrizték. A ládát később zárható
ajtajú szekrény, armárium váltotta fel. Jelenleg ismert legrégibb
magyar nyelvű emlékünk a Pray-kódex utolsó előtti fejezetében
olvasható a Halotti Beszéd.
"Látjátok feleim szemetekkel mik
vagyunk: isa por és hamu vagyunk….."
A kinaiak már a 2.században ismerték a papírgyártást. Európába
csak a 13. század elején jutott el ez az anyag. Egyre több könyv
készült, mert előállítása olcsó volt. A kézírásos és a nyomtatott
könyvek közötti átmenetet a fametszerű nyomatok jelentették..
1450-es években Gutenberg többször felhasználható és sokszorosítható
ólombetűk alkalmazásával a könyvnyomtatást honosította meg. Az
1455-ben befejezett 42 soros Biblia lapjait is az általa készített
betűkészlettel nyomták, részben papirosra, néhány példányt
pergamenre. A 15. században készült nyomdatermékeket
ősnyomtatványoknak nevezzük. A könyvlapokat utólag, kézi festéssel
díszítették. A 15. század legnagyobb könyvgyűjteménye a Bibliotheca
Corviniana, Mátyás király budai könyvtára volt. A drága könyveket
Mátyás király hollós címere díszítette. Mátyás uralkodásának 15.
évében került sor az első magyar nyomda felállítására. 1471. Tavaszán
a király meghívására jött Magyarországra Hess András olasz nyomdász.
A budai nyomdában ő nyomtatta a Magyarok Krónikáját és a Basillius
Magnus, A költői legendákról című művét. Az első magyar nyelvű
szövegeket sokszorosító magyarországi nyomdát 1537-ben Sárvár mellett.
Ma is fennáll az a debreceni nyomda, amelyet 1561-ben alapítottak.
Ezt követően az írásbeliség általános lett, s egyre több ember
számára vált hozzáférhetővé.
Azt gondolom nem lehet úgy beszélni az írásbeliségről, hogy a
nyelvről, a szóról nem teszünk említést.
"Szavak, csodálatos szavak,
Békítenek, lázítanak.
Eldöntenek egy életet.
Följárnak, mint kísértetek.
Szárnyalnak, mint a gondolat,
Görnyedve hordanak gondokat.
Világot jelentenek,
Meghaltál, ha már nincsenek."
- írja Juhász Gyula.
Idézznük Kosztolányi Dezső a Lélek beszéde című írásából.
" A nyelv az ember vallomása. Ez különbözteti meg az állatoktól.
Lehelletével beszél, a lélekzésével, melyet az ősnépek "lélek"-nel
hívnak. Kétségtelen, hogy sok esetben szolgálja őt a nyelv, de sok
esetben ő maga szolgálja a nyelvet, ezt a titokzatos valóságot,
melyben legmélyebb embervolta tárul ki"
Az ő gondolatai és Jelenits István piarista tanár kötete nyomán
választottuk programunk címéül "Betű és lélek".
Csak anyanyelvünket érdemes beszélni, mindenkinek a magáét. A
többi nem alkalmas a lélek kifejezésére. " Az, hogy anyanyelvemen
írok, nem fogalmazás, hanem a lélek lélegzése, a legközvetlenebb
közlés, szabadúszás, ösztön és élet." - olvassuk másutt.
"Csak az anyanyelvvel nem lehet soha jóllakni, csak attól nem
kapunk soha csömört, csak azt fogadjuk magunkba korlátlanul úgy, hogy
minden szemerjét azonnal vérré változtatjuk. A többi nyelvből
kisebb-nagyobb adagot bírunk el, mint az orvosságból. Ami túl van ezen
az adagon, az már nem gyógyít: mérgezést okoz." Vélekedik az idegen
nyelv tanulásáról az a Kosztolányi, aki több nyelvet is megtanult.
Talán érdemes ezeken is elgondolkodnunk. Valamennyien a nyelv munkásai
vagyunk. S vannak, akik méginkább. A nyelv a tudósnak ereklye, a
költőnek, az írónak hangszer, a hírlapírónak fegyver. Vajon nem közös
érdek-e, hogy ez az ereklye,ez a hangszer minél zengőbb, hogy ez a
fegyver minél élesebb és fényesebb legyen.
"Idegen nyelvet tudni szép, a hazait pedig lehetségig művelni
kötelesség" - adja meg minden magyarnak életprogrammul Kölcsey
Ferenc. Szintén a Parainesis című versében olvashatjuk: " Haza, nemzet
és nyelv, három egymástól válhatatlan dolog; s ki ez utólsóért nem
buzog, a két elsőért áldozatra kész lenni nehezen fog."
Azt gondolom e gondolatok jól összekapcsolják e nap ünnepeit is.
A szót csodatékonynak nevezi Kosztolányi. Igen csodákra képes.
Számunkra ehhez a legnagyobb Isten szava, amely teremtett.
Megteremtette csodálatos világunkat. Jézus szava, tanítása
táplálékunk, örömünk. Papjaink a kapott felhatalmazás alapján szintén
szavak közvetítésével adnak feloldozást a szentgyónásban,
részesítenek Isten végtelen irgalmában, kegyelmében. Édesanyánk,
testvérünk, szerelmünk szavát hallani is édes, s ezekre a szavakra
igazán az anyanyelvén éhezik az ember. Hétköznapi közléseink is
lehetnek lesújtó kövek, vagy felemelő, simogató fuvallatok.
Isten szavára fogant a megváltó, s a Magnificat is szavakba öntött
boldogság.
Kisboldogasszony is örömnap az égben. Isten ismét teremtett egy
lelket, melyet a bűn nem homályosított el. Ez a teremtése nem romlik;
ez a remeklése érinthetetlen. A teremtő Isten ismét mondhatja: …..
egészen az egyém, s ez a szép lélek ma indul meg az élet útjain. A
legnagyobb kegyelem, külön őrangyal, különös gondviselés kísérik…
Örömnapja az életnek: most fakad az erős, szeplőtelen, romlatlan
életnek bimbója; ez az a …. Kitünő élet, mely fényt áraszt ránk.
Őszkor születik, amikor a természet halni készül, mintha jelezné,
hogy az elhaló természetben kigyullad a kegyelmi élet, s hogy ne
féljenek hervadástól, kik Istenből élnek. Azért tehát örvendünk e
kedves őszi ünnepen, melynek igénytelenségében őserő, s örök élet
lüktet. "Nem halok meg - énekli a lelkem -.hanem élni fogok."
Programunkkal elsősorban a gyereket igyekeztünk az érdeklődés
középpontjába állítani, s rajtuk keresztül, általuk szólni
családtagjaikhoz, pedagógusaikhoz, városunk minden polgárához. Az
nyári szünetben a Széchenyi Könyvtár Kurucdombi Fiókkönyvtárában
Kelemen Endréné és Torma Margit, időt és energiát nem kímélve
készítették fel őket. Minden kisebb- és nagyobb gyermek 3 héten
keresztül izgalmas programon vett részt. Sok-sok ismeret, közös élmény
tette emlékezetessé, emberséget, lelket gazdagítóvá e napokat. A
foglalkozások az ágfalvi csatához, ill. a hozzá szorosan kapcsolható
1921-es népszavazáshoz, az írásbeliség megjelenéséhez, a
könyvnyomtatáshoz, anyanyelvünk műveléséhez kapcsolódtak.
Munkájukat s a hozzá kapcsolódó néhány anyagot az asztalra
kihelyezett kis kiállításon megtekinthetik. Ha beleolvasnak bizonyára
Önöket is megérinti e napok hangulata, a gyermekek lelkesedése,
tudásszomja, kreativitása.
-Földes Tamásné -
1999. szeptember 08., szerda 00:00
|
