A Körmendi - Csák Gyűjtemény új kiállításai 1.

Akik látták már, azoknak nem szeretném bebeszélni, de azok számára, akik még nem látták Birkás István műveit, számukra valamiképpen mégiscsak meg kellene jelölnöm, hogy mit látnak. Többnyire installációkat, egy kicsit képi formátumba öntve, néha vállalva annak a felelősségét, hogy egy felfedezett eredeti darabot csak "méretre alakítva" állítson ki a művész. A 25 nagyon különböző négyszögletű műtárgy mellett 9 kisplasztika is elfért a termekben, részben fából, részben rozsdás fémből kiállítva. November 11-én nyílt meg a kiállítás a Körmendi - Csák Kortárs Magyar Művészeti Gyűjtemény Templom utcai épületében.

A négyszögletű műtárgyak szerkezeti felépítése többnyire fa keretre rögzített farostlemez, melyre a művész külön alakított (karcolt vagy más módszerrel egyenetlenné tett) homokkő-szerű felületet - mondhatjuk egyszerűen rusztikusnak -, majd ezt festette be, vagy installált rá különböző fatárgyakat és azok kellékeit.

Ő maga faképeknek nevezi őket, de nem tévedünk nagyot, ha felfogható és talán nem felfogható jeleknek tituláljuk a látottakat, sőt szó szerinti idézetben is "sok-minden"-t, "roncs"-okat láthat a kiállítás látogatója. Ezek részben egy paraszti világ emléképei, fogatok és hámok, ajtók és zsaluzatok maradványaival, másrészt egyszerűen egy kiszakított és parasztbarokk formával feldobott ülődeszka önmagában.

Egységes és érdekes világ. Nosztalgiázáshoz, emlékezéshez durva, kritikai szemlélethez pedig túl esztétikus. Az ember áll a terem közepén és próbál rendet rakni a fejében: kiszórni a számára nem jel tartalmú képződményeket, megjegyezni a természet utánzatok sikeres formáit, melyek adva vannak minden elhanyagolt tanyasi udvarban, csak kézzel-géppel kép vagy fotó formájában meg kell komponálni. Ezt pedig Birkás István sikeresen megtette, túl pedig nem nőtt rajta.
November 30-ig 10-17 óráig tekinthetők meg a művek.

fotók Pluzsik Tamás gépével és szöveg
- DI -

2000. november 12., vasárnap 00:00