A dilemma megmarad: ma neked, holnap nekem ?

Körülbelül a rendszerváltással egy időben - hiszen a civil társulások létrejöttének gyakorlati tilalma addig volt érvényben -, ahogyan a "nagykönyvben megírták", alulról felfelé építkezve jöttek létre a betegek önsegélyező csoportjai. Az orvosi társadalom, néhány kivétellel, először megrettent, hogy mi lesz akkor, ha a betegek valamennyire is saját kezükbe veszik gyógyításukat? Pedig nem ez volt, ez nem is lehetett ezeknek a társaságoknak a célja. Többnyire orvosi segítséggel és közreműködéssel kutatták közös állapotuk, közös betegségük ismeretanyagát, amit elsajátíthatnak. Keresték a forrást, amiből előre lehet lépni. (És találtak, szemben az egészségüggyel, amely jórészt csak visszaszorult anyagi bázisában.)
A civil szerveződésekkel együtt, melyek lényegében szellemi-anyagi önsegélyező csoportok lettek, begyűrűzött az országba az úgynevezett alternatív gyógymódok határtalan serege. Tudjuk, és bizonyítható is, hogy ezek művelői között kóklerek is szép számmal akadtak. Lehetőségüket az a senki által nem cáfolható tény adta, hogy az orvostudomány számos betegséggel szemben tehetetlen, és nagyon sok azon betegségek száma (úgyszólván végtelen!), melyekben korlátozott túlélést biztosít és nem gyógyulást.
Sajnálatos módon még ma is hozzájárul mindehhez úgy a hamis reklámok elterjedése és természetes "elhasználódásunk" tagadása, mint az egészségügyi intézményeink állapota, a beteggel való személyes törődésnek még a hasonló diszciplínák külföldi művelőivel összehasonlítva is töredékes volta, mely a beteg elégedetlenségét, depresszióba süllyedését, valamint a kezelések rossz hatásfokát is eredményezi. A szemléletet rövid távon még jelentős anyagi ráfordítás, műszerekben és bérben gazdagodás sem változtathatja meg! Így azon betegek, akik ezzel együtt másra, másra is vágynak - lehet, hogy csak jó szóra, törődésre - újabb gyógymódokat, személyeket és eszközöket keresnek.

A "lojális" többség mindezt az egészségügy keretében szeretné megvalósítani. Jó oka erre a bizalom, mely a diszciplínához, a hagyományos orvosláshoz köti, de a szükségszerű és anyagi kötődés is erre kényszeríti: az alternatív gyógymódok, eszközeik és "kiszolgáltatásuk" sem olcsó. Havi több tízezres nagyságrendben mozognak például a gyógyteák árai forintban és a rászorulók többsége a létminimum szélén éldegél. Ők a hozzáférés hiányát "cserbenhagyásként" élik meg.
Az egészségügyi személyzetet sok minden megköti: más az oktatása, más a fogalomrendszere, és az empírikus, tudományos értékű statisztikák a legtöbb alternatív gyógymódnál egyszerűen hiányoznak, nem hozzáférhetők vagy jelenlegi formájukban nem elfogadhatók. Az egészségügyi alkalmazott (professzortól a nővérig) egyszerűen nem ajánlhat semmit. Nem rosszindulatból, csak mert legjobb hagyományos meggyőződése nem engedi meg.
Megmarad azonban a dilemma: vajon mivel tesszük a legjobbat? Hiszen a betegek többsége csak utolsó reménységével, a kétségbeesés görcsös akarásával fordul másfelé. Vajon mi, akik ugyancsak kerülhetünk hasonló helyzetbe, hogyan cselekednénk, pontosabban, hogyan fogunk cselekedni, hiszen minket sem fog statisztikailag kisebb mértékben érinteni ez az állapot.
Mi, egészségügyiek hogyan merjük majd elfogadni tehetetlenségünket, a velünk való törődés valós és látszólagos hiányát? S ha valakitől hallunk valamit, a leghalványabb reménysugárral kecsegtető "nem hivatalos" és drága "lehetőségről", mi hogyan fogunk dönteni? Hogyan éljük meg esetleges anyagi, szervezeti ellehetetlenülésünket?
A Studio Vitalis az "Éltető Erő Daganatos Klub" javára jótékonysági Bált szervez 2000. február 26-ára 18-04 óráig a Pannónia Med Hotelban. A bál nem titkolt célja, hogy az aukciók és a rendezvény hasznából a klub infrakabint vehessen, mely lehetővé tenné a kevésbé tehetősek ilyen módon való kezelését is. Az 1043000.- Ft értékű kabin megvásárlására és ingyenes használatára egyelőre más úton nincs lehetőség.
Fő támogató: Pannónia Med Hotel: Dr. Fodor Zsuzsanna
Fővédnökök: Dr. Payer Erzsébet alpolgármester és Dr. Béres József kutatóorvos
Díszvendégek: Dr. Juhász Zsuzsanna plasztikai sebész, Vitray Tamás újságíró, Göncz Árpádné, a Rákellenes Liga fő támogatója, Kövesi Natália természetgyógyász, Dr. Demeter Jolán, a Rákellenes Liga elnöke Műsorvezető: Köves Andrea-Panoráma Rádió és Lakloth Aladár színész
A szervezeti forma és a rászorultság a garancia arra, hogy az erre a célra adakozó pénze nem hiábavalóságra fordítódik, hanem valós és nagyfokú emberi szükség enyhítésére kerül felhasználásra.

- DI -