Ő magát énekmondónak tartja. Az énekmondás tanulásakor a legtisztább forrásból merített, hiszen - vallomása szerint - ő is annak a nemzedéknek a tagja, amely a 70-es években Erdélybe eljutva őszinte ámulattal fedezte fel az ott még érintetlen, eredeti formában élő népművészetet. Az akkori rendszer "biztosította" elszigeteltség és bezártság kedvezett a népművészeti értékek fennmaradásának.

Históriás énekeket több XVI. századi gyűjtemény is megőrzött, gondoljunk Tinódi 1554-ben Kolozsváron nyomtatott Cronica-jára, azonban Kobzos Kiss Tamás az igazi, autentikus énekmondást a moldvai csángók között tanulta. A hiteles írott forrásból eredő ének lejegyzésénél is vannak olyan élő, kifejezésbeli elemek, amelyeket az írásos lejegyzés során nem lehet rögzíteni, de amelyek fontossága az előadásmód szempontjából alapvető lehet. Ezért Kobzos Kiss Tamás szerint az egyetemes magyar néphagyomány kincsestárában a moldvai csángó énekben lelhető fel a leghitelesebben, mindaz, amit a hagyomány ezekről a régmúlt eseményekről megőrzött. Szerinte a hiteles írott formában fellelhető énekkel bizonyos szempontból a szájhagyomány útján megőrzött ének egyenértékű, hiszen ez utóbbinak a hitelességét a nemzedékről nemzedékre, hetedíziglen visszamenő hagyományozódás biztosítja. Így tartalmazza azokat az előadásbeli stíluselemeket, amelyeket lejegyezni alig, vagy egyáltalán nem lehet, csak "eltanulni", mint ahogy Kobzos Kiss Tamás is , többek között, attól a moldvai csángó írástudatlan asszonytól tanulta, aki napokon keresztül mondotta a magyarok és Erdély dicsőségéről szóló énekeket: - Mondok egy éneket, és mondok egy másot es… idézte végtelen tisztelettel és hálával az előadóművész tanítója szavait. A moldvai csángók a kobozt, mint énekmondó hangszert a mai napig megőrizték.

Erdély - Tündérkert. Ha valaki most azt gondolná, hogy lágy, lengén szálló dallamok mesésen szép álombéli tájakat varázsoltak a hallgatóság elé, bizony téved. A Tündérkert kifejezést az énekmondó más célból választotta: a XVI-XVII. századi Erdély történelmi eseményeinek állandóan változó voltára kívánt utalni, a sokszor biztosnak látszó és mégis tünékeny állapotára, a történelmi események, személyek váltakozásának forgó, kavargó jellegére. A dallamok a históriás éneklés, tudósító énekek műfajára jellemzőek, tartalmuk tekintetében Tinódi Lantos Sebestyénnél jobban aligha lehet megfogalmazni lényegüket: "… az hadakozó bajvívó, várak, városok - rontó és várban szorult magyar vitézöknek lenne tanúság, üdvösséges, tisztösséges megmaradásokra … készörittetém énmagamat ez szegin eszömmel ezöknek gondviselésére foglalnom, és ez egynéhány istoriát megirnom, öszveszednöm, és az községnek kiadnom, ki lenne az több krónikák között végemléközet, kinek munkájába sokat fáradtam, futostam, tudakoztam, sokat es költöttem. Igazmondó, jámbor vitézöktül, kik ez dologban jelön voltanak, érteköztem; sem adományért, sem barátságért, sem félelemért hamisat be nem irtam - az mi keveset irtam, igazat irtam…"

A nem hagyományos történelmi áttekintés során az énekmondó felelevenítette Szent István király alakját, Váradi Szent László hőstetteit. És következett a sorban az igazi hazafi jelképe: Hunyadi János és Mátyás. Lippának erős vívásáról írt jeles krónika Tinódi Lantos Sebestyén szerzésében a szemtanú pontosságával, az újságíró gyorsaságával, a költő felelősségtudatával beszéli el az ellenség elleni küzdelmek eseményeit. Báthory István vajda következett, majd a nép körében fennmaradt és Csíkban fellelt históriás ének Báthory András rövid fejedelemségéről és haláláról. Bocskai fejedelem két harci énekét, amelyek katonái számára használtak buzdításul a Kájoni Kódexből való dallamra írott katonák üdvözlése követte Debreczeni Szappanos János 1604-beli gyűjteményéből.

Az ábrázolt kor embere, legyen fejedelem vagy egyszerű jobbágy, Istennel szoros kapcsolatban élt. Ezért az e korból fennmaradt gyűjtemények, vagy közismert, gyűjteményekben fellelhető dallamokra keletkezett új szövegek Isten-ember eme szoros kapcsolatára utalnak: imádságok és Istent dicsőítő énekek, himnuszok. Hallhattuk Brandenburgi Katalin keservét: Bethlen Gábor fejedelem siratóénekét, a Bornemisza énekeket, Balassi bűnbocsánatért esedező imádságát. Szenci Molnár Albert zsoltárfordító gyöngyszemeit zsoltárparafrázisok követték. A korabeli táncdallamokból kapott ízelítő után a tündérkerti barangolást egy időbeli ugrással két 1848-as, eredeti dallamú, erdélyi katonadal zárta.

Valamely művészeti alkotás, például zenemű vagy dal értékét nem a szerző, nem az előadó, nem a hallgatóság, de még csak nem is a kritikusok határozzák meg alapvetően. Az idő dönti el azt, hogy valami igazi értéket képvisel-e vagy sem. Az est folyamán elhangzott művek mögött évszázadok sorakoznak. Az előadó pedig egy kobozzal a kezében, énekhangjával több mint egy órán keresztül úgy kötötte le közönségét, hogy közben tanított, magyarázott: zeneelméletet, történelmet, hazafiságot és európaiságot. Kobzos Kiss Tamás a korabeli zene bemutatásán túl ráirányította a figyelmet régmúlt időkben élt elődeinkre, akikre méltán lehetünk büszkék, ugyanakkor határozottan képviselte az általa mondott énekek azon üzenetét, hogy európaiságunkért nem könyörögnünk kell, hanem európaiságunkban a magyarságunkat kell vállalnunk: a XVI. században számos erdélyi ifjú végezte tanulmányait Európa különböző humanista központjaiban. Tanulmányaik befejeztével nem maradtak kint a meggazdagodás reményével, hanem hazatértek és itt meghonosították a nyugati humanista kultúrát, zenét, irodalmat. A magyar énekmondás is igyekezett alkalmazkodni a nyugati mintákhoz, mondta előadónk, miközben letette a kobozt és - mintegy jelképesen - kézbe vette a lantot. De az ének magyar maradt.

A Nürnbergben tanult Balassi Bálint legfőbb akarata az volt, hogy itt Magyarországon is minden meglegyen, amit Európában látott és tapasztalt, vagy az állandóan Európát járó Szenci Molnár Albert fő tartózkodási helye Bethlen Gábor udvara volt és nem egészen száz nap alatt fordította le a 150 Zsoltárt magyar nyelvre. Kájoni János orgonát épített, füveket gyűjtött és tanulmányozott és mellesleg korának legszebb dallamait is összegyűjtötte, Európában tudta és érezte magát és hazáját. Méltán: ha valaki mégis kételkedne, olvassa végig a Kájoni gyűjteményt, vagy hallgassa meg Kobzos Kiss Tamás énekmondót…