Modus vivendi
Modus vivendi
Fejér Zoltán és Bod György kiállítása a Plaza
Galériában
A SopronPlaza Galériában, az épület első emeletén Dr. Winkler
András egyetemi tanár nyitotta meg Fejér Zoltán és Bod György
tárlatát. Színes és az érdeklődést felkeltő együttest talál a látogató
a teremben. Valamiképpen a környezet is hat a művekre, és ez a hatás
olyan módon differenciálódik, mint ahogyan maga a környezet által
sugárzott "modus vivendi" nem hagyja érintetlenül az élőket és
életteleneket, feneketlen gyomrába került látogatókat.
Mindkét kiállító közös sajátja expresszivitásuk, a kifejezésnek
csak részben a művészettörténet által kisajátított jegyeivel
jellemezve alkotásaikat. Kifejező jellegük, magyarázó forma-, szín- és
címválasztásuk mind - mind azt az image-alakítást szolgálják, melyek
nélkül elvesznének ebben a térben, nem akadna meg a szem rajtuk, és
éppen a történeti háttér nélkül (Fejér Zoltánnál a népművészet és
paraszti-poncichter világ, Bod Györgynél a század közepén induló
afro-euro művészet ismerete) talán kevéssé érthető lenne.
Bod György fogalomrendeszerének magyarázatát lexikonszerűen,
mintegy címszavakban sorakoztatják a látogató elé gondosan
megmunkált, kifejező formákban bonyolult, fénylő fa szobrai.
Meglehetősen egyértelműen, mint útszéli mérföldkövek sorakoznak a
barna összetett formák. Amit vállaltak, azt teljesítik.
Fejér Zoltán egységesülő művészetének még mindig jól kettéváló
vonulatait láthatjuk a falakon: egyrészt az expresszív, népies,
kivonatoló és sűrítő, egész képet betöltő vegyes technikával készült
látomásokat, másrészről a segédeszközöket igénybevevő applikációs
műfaj montázsait, melyek hiteles egyszerűségben, de könnyen
félreérthető arányokban szolgálják a táj és művészet népi gyökerekből
táplálkozó, önközlő bőkezűségét.
Éppen ez az összetettség, a fogalmak ilyen sajátos keveredése
teremti meg a veszélyét az elvek és a valóság skizofrén szétválásának.
Ameddig a valódi értékek és a népi kultúrát meghatározó nemes
földhözkötöttség a tiszta vezérfonal, addig szárnyal az ég felé az
alkotó, amikor azonban az égieknek a föld torzításában visszaadott
formátlan paraszti valóságát jeleníti meg, immár nem a tiszta forrást,
hanem egy életmód (íme, egy "modus vivendi" ismét)
földhözragadtságának korlátait állítja a megfigyelő lendületes
gondolatainak útjába: a látogató megtorpan. Valóságosan és
szellemiekben egyaránt.
Érdekes és veszélyes ez a világ. Ugyanakkor vonzó, mint minden,
aminek megismerésére törekszünk az általánosan emberi szellemében.
Szívesen ajánljuk e szellemi kalandozást minden olvasónk
figyelmébe.
-DI -
1999. november 17., szerda 00:00
|