...mindig jókedvű és szeretetreméltó egyéniség volt

Ez év augusztus 11-én délben hazánkon is átvonul a Hold teljes árnyéka, azaz teljes napfogyatkozást élünk át másfél percen keresztül, itt, Sopronban is.

Amikor majd a Hold korongja teljesen eltakarja a Napét, akkor fel szabad nézni az eltűnt égitest felé, s láthatjuk a sötét korong körül fehéren fénylő Napkoronát, illetve, a fogyatkozás végén, vagyis, amikor a Hold már éppen újra látni engedi a Napot, annak szélén pirosas lángnyelv-szerű alakzatok tűnnek fel. Ezek az úgynevezett protuberanciák. Lényegük, hogy a nagy hőmérsékletű, előbb említett koronában a hozzá képest jóval hidegebb és sűrűbb hidrogén plazma tömegek a Nap felületéből kifelé áramlanak. Áramlási pályájuk a Nap mágneses erővonalaihoz idomul, ezért görbe, néha visszahajlik a Nap felületére.

Városunkban látta meg a napvilágot egy ember, aki egész életét ennek a napvilágnak, a Nap protuberanciáinak megfigyelésére áldozta.

1845. január 8-án, Sopronban született Fényi Gyula. Eredeti neve Finck volt. Idős szüleinek 10. gyermeke s hamarosan elveszítette mindkettőjüket. Mind elemi, mind középiskolai tanulmányait városunkban végezte. Emléktábláját a Szentlélek utcában láthatjuk. Éppen befejezte a középiskolát, amikor oly súlyos beteg lett, hogy mindenki lemondott életben maradásáról. Ám váratlanul meggyógyult. Hamarosan, 1864-ben belépett a jezsuita szerzetes-rendbe, amely alig egy évtizede alakult újjá hazánkban. Később az Innsbruck-i egyetemen tanult teológiát, továbbá matematikát és fizikát.

1871-ben nevelőtanárként kezdett működni Kalocsán, a jezsuiták főgimnáziumának kollégiumában. Csillagászati érdeklődését a városban működő Haynald Csillagászati Obszervatórium keltette fel és lett későbbi tudományos működésének otthona. 1880-tól két évig az obszervatórium igazgatójának asszisztense volt. Később, miután három évi pozsonyi matemetika-tanárkodás után visszatért Kalocsára, ő vette át az obszervatórium igazgatói tisztét. 1886-ban hozzákezdett életművéhez, a Nap felszíni jelenségeinek kutatásához.

Megfigyelései a protuberanciák alakváltozásaira, felszállási sebességére, illetve színképére vonatkoztak, de vizsgálta azt is, hogy milyen kapcsolat van a protuberabnciák és a földmágneses jelenségek között. 1896-ban az Astronomische Nachrichten nevű folyóiratban foglalta össze addigi észlelése alapján levont következtetéseit. Magyarázatot adott a kromoszféra szerkezetére, a protuberanciák színképvonalainak eltolódására. Minthogy élete során több, mint három évtizedig folyamatosan figyelte és kutatta a napfelszíni jelenségeket, száznál jóval több közleménye jelent meg tudományos folyóiratokban, illetve a kalocsi obszervatórium saját kiadványában, a Publicationen des Haynald Observatoriums-ban.

1916-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. Ezenkívül több külföldi akadémiának is tiszteletbeli tagja volt. Később, a Holdon az egyik krátert róla nevezték el.

Tudományos sikerei ellenére - rendtársai emléke szerint - szerény, mindig jókedvű és szeretetreméltó egyéniség volt. 1927. december 21-én halt meg.

Augusztus 11-én, amikor a napfogyatkozás érdekes perceit éljük át, mi, soproniak, gondoljunk majd rá is büszkeséggel és szeretettel!.