A hatalmas tudásanyaggal rendelkező előadó hallgatóságát végigvezette a1848-as forradalom és szabadságharc történésein, azzal a nem burkolt szándékkal, hogy túl a saját véleményén és meggyőződésén, levéltári kutatásaira hivatkozva eloszlassa azt a - szerinte -tévhitet, hogy Görgey áruló volt.

Túl az ismert történelmi tényeken és adatokon, számos kuriózumnak számító és ezáltal az évszámok és események száraz adathalmazát tarkító információ is elhangzott: hogy például Görgey a prágai egyetem vegytani tanszékén a kókuszdió illóanyagáról írta doktori értekezését. Említette Than Károly tanulmányát, melyet Görgeyről, a vegyészről írt, amelyben azt a véleményét fejti ki, hogy a vegyészi pályát folytatva Görgey az európai élvonalban lett volna. Érdekes és talán megválaszolhatatlan az a kérdés, hogy a magyar hazát tudós vegyészként vagy hadvezérként szolgálhatta volna jobban ?
Hogyan teremtett hadsereget a katonailag képzetlen embertömegből?
Utána gondolt- e valaki is, hogy a történelem folyását mennyire határozta meg az a tény, hogy Kossuth Lajos azt hitte , Görgey megtagadta az engedelmességet ? Holott Kossuth csak a Görgeytől jött két levél iktatószámára nem figyelt ...
Az osztrákok beépített embere volt, vagy mégsem ? Miért a cári csapatok előtt tette le a fegyvert ? Hogyan és miért szabadult meg a kivégzéstől ?
Tovább folytathatnám a sort.

László Fülöp festménye Görgey Arthúrról

Nyilván, Görgey kortársainak az események utólagos ismeretében könnyű volt okosnak lenni, amint azt számos memoár és visszaemlékezés is tanusítja. 150 év távlatából, a történelmi tapasztalatokat is egybevetve az előadó állítja, hogy Görgey bizonyítottan a legjobb tudása szerint, mindig a haza javát szolgálta a legmagasabb fokon. E cikk keretei nem engedik meg, hogy az előadáson elhangzott összes történelmi tény és adat felsorakoztatásával, minden szempontot figyelembe véve, végigvegyük a Görgey ártatlanságát bizonyító dokumentumokat és történéseket.
Az előadó mindezt megtette: pergő és szemléletes előadásával, lenyűgöző előadói stílusával elkápráztatta a hallgatókat.

Görgeyt a világosi fegyverletétel után többnyire a közvélemény felháborodása és utálata övezte. A mindenkori magyar politikai hatalom is igyekezett céljainak megfelelően alakítani és kihasználni a Görgey -képet. Sokszor a 19. századi eseményeket a 20. századra jellemző gyanusítgatással keltett bizalmatlanság szuggerálásával igyekeztek bemutatni, ugyanakkor egyes csoportoknak az áruló Görgey a koncepciós perek számára is remek előképet biztosított.
A szintén értékes és szakszerű hozzászólás szerint a Görgey-kép aktualizálása még nem teljesen lezárt folyamat. Szóba kerültek még más Görgeyről írt tanulmányok és vélemények. Az előadó végig megmaradt a tényszerűségnél. A történész felkészültségére és személyes emberi kvalitásaira mutat az a tény, hogy Görgeyről alkotott véleményét nem ráerőszakolni akarta a tisztelt hallgatóságra, csupán a maga véleményét, nyilván történészként, szakvéleményét fejtette ki. A hallottak ha nem is indítanak mindenkit az igaz, vagy igaznak vélt gondolataik újrafogalmazására, azért továbbgondolkodásra késztetnek.