|
KultúrVáros |
|
A válogatók szempontjai ismeretlenek
A válogatók szempontjai
ismeretlenek
Mi lesz a világ öröksége?
Graz valószínű. Már megpályázták, már biztatták őket, már
határidőt kaptak.
Amikor ma, életemben először, megláttam, valahogyan azok a
fémhengerbe zárt üzenetek jutottak eszembe, melyeket egy-egy épület
vagy akármi más talapzatába, űrbe küldött szonda rakterébe, Mári néni
esti mondanivalójába beleférnek. Egyszóval minden. Eddig abban a
tévhitben éltem, hogy a világörökség a szépség, az egy autónyi életen
túl produkált szépség dicsérete, a látható és láthatatlan érték
dokumentációja: felhívás hasonló értékű szépségek létrehozására.
Csalódtam. Mert Grazot sok mindennel lehet megvádolni, de azzal, hogy
szép, nem.
Egy félresikeredett ipari centrum, aminek kinézeti hátrányát még
mindig nem lehetett ledolgozni. Bár egy országrész fővárosa, mégis
inkább egy nyugatiasított megyecentrum, villamossal, korszerűtlen és
csak egyirányúsítva is alig működő úthálózattal, a provincializmus
típusos jeleivel, de már tartalmazza a nagyváros kallódási
lehetőségeit és mindazon embertípusokat, melyek szocializmus
ide-kapitalizmus oda, de ott lézengenek együtt a diszkók oszlopos
táncosnőivel - reggeli, takaró smink és esőben sötét szemüvegben -
egy
téren, más-más céllal, de egy "divatbemutató" részeseiként.
Egy téli csalamádé ez a város: még Bécs egységességének unalma
sincs meg benne, a változatosság azonban nem gyönyörködtet, a latin
megállapítás tartalmát idézve, hanem idegessé tesz, fejkapkodóvá,
olyan "mindent bele"-szerűvé.
Pedig igyekszik is ez a város, rendezett két kiállítást is, mint
amikor a jó tanuló rádolgozik, amikor a stréber duplán teljesít.
Örököltük és örökölni fogjuk euro- majd világpolgárként ezt a
várost, de nem tudom, lesz-e benne örömünk?
- DI -
2000. szeptember 02., szombat 00:00
|
|
|
