Ne csak május utolsó vasárnapján

Május első vasárnapja az édesanyáké, az utolsó a gyermekeké.
Ezek már nem azok a gyerekek, akik mi voltunk annak idején. Ez így van rendjén. Minden változik, pont ők maradnának ki ebből? Mások a lehetőségek, és máshogy élnek ezzel. A mai gyermekek nem a TVmacira várnak esténként, talán nem is ismerik, hanem már délután odaszegezi őket a képenyők elé az égi csatornák játékdzsungele, vagy a család számítógépét használva képzelik magukat autóversenyzőnek, az igazság bajnokának, vagy éppen csillagharcosnak, vagy naphosszat állnak az utcasarkon alamizsnát kéregetve.
Mások ők, nem mindig értjük őket, nem mindig akarjuk megérteni őket. A család figyelme róluk sajnos lassan átterelődik a megélhetésre, a napi egyéb gondokra. Néha - ahogy látom sokukat - az az érzésem, mintha magától nőne fel ez a korosztály. Igaz, hol vannak már a játszóterek, grundok, ahol mi annak idején fociztunk? Sopron a kosárlabda városa, ahol vannak a streetball pályák, de hol van egy szabad tér, ahol a gyerekek - ha lenne rá igény - eltölthetnék az idejüket? Hol vannak a szülők, akik elviszik őket focizni, hintázni, kirándulni? Mind azért hajt, hogy jobban éljen a család, és közben éppen a legfontosabbat veszítik el, a kapcsolatot a gyerekekkel. Nem vezet ez semmi jóra, ahogy 10 évvel ezelőtt Chris Rhea énekelte 'these is the road to hell'.
Van, akinek a napi három étkezés is gond, és van, aki a méregdrága kerékpárja helyett elektromos autót akar, amit maga vezethet. Nagyok a különbségek, mint ahogy egyébként is nyílik az olló, és sajnos egyre többen rekednek kívül a minimális szükségletek határain. Van, aki már a születésekor az utcára kerül, van, akinek erre várnia kell. Ironikusan hangzik, de sajnos igaz.
A következő hét vége valamennyiükről szól. Most a középpontba kerülnek, biztos, hogy szinte mindenki kimegy a majálisra, kap valami kis ajándékot - vagy nagyot. Lehet, hogy előkerül a rég leeresztett focilabda is, és egy fél órára az apa is gyerekké válik, együtt kergetik a labdát. Lesz valaki, aki segít kibontani a baba összegubancolt haját. Nincs kizárva, ha jó idő lesz, még kirándulni is elmennek, és talán jut meleg ebéd most mindenkinek.
Gyermeknap.
Gyerekek, mások mint mi, kedvesek, aranyosak, sírnak, nevetnek, játszanak, tanulnak; ki korábban, ki később, de felnőtt lesz, és akkor majd ők folytatják, és minden évben egyszer ők is megünneplik a saját gyermeknapjukat. Ha mi felnőttek most jobban odafigyelünk, akkor jövőre talán nem csak egy gyermeknap lesz egy évben! Rajtunk múlik! Tegyünk meg mindent, de ne csak május utolsó vasárnapján... !

Szöveg Nagy András