Csak egy történet a múltból

Boldogult szigorló orvos koromban volt a kórházunknak egy aranyos, kedves, mosolygós, anekdotázó, a szakmát még klasszikus módon művelő főorvosa. A vizit a szokásos módon zajlott. Mi, akik a "slepp" hátulján voltunk, élveztük, mert jó történeteket hallottunk, egyetemen ilyet soha. Akik előbbre álltak, lehet, hogy már többször is hallották a sztorit vagy valóban sok dolguk volt (akkoriban a jelenleginél nagyobb osztályok 4-5 orvossal működtek!!): érthető módon kevésbé türelmesen, de hasonlóképpen végighallgatták a történeteket.
Egyszer történt, hogy valamilyen csoda folytán a főorvos úr útlevelet kapott. (Nem, kérem, nem csak úgy fogta magát és beállt a benzinkútnál a sorba és kiment, hanem kuncsorgott először itt, aztán ott, aztán leellenőrizték először itt, aztán ott... mindez sokszor egy-két évet is igénybe vett.) Külföldre, NYUGATRA készült, így, csupa nagybetűvel. Igen ám, de az utolsó utazás óta eltelt évek feleségénél és nála sem múltak el nyomtalanul. Igaz, hogy akkor még a gyógyszerészek és a TB nem ellenőrizte, ki, miből, mennyit eszik, "jár"-e neki egy hónapra 31 tabletta vagy a hónap csak 29 napos (Szökőév! Vigyázat!).
A szükségesnek ítélt és a valóban szedett gyógyszereket bepakolva rémülten tapasztalták, hogy az bizony egy kisméretű bőrönd. Nem emlékszem, milyen típusú szuper kocsija volt a főorvos úrnak, de arra máig emlékszem, mit mondott nekünk.
"Ott állunk a feleségemmel, nézzük a bőröndöt. Kinyitjuk, becsukjuk. Most van itt a lehetőség, utazhatunk. Igen ám, de akkor jön a határőr és int, hogy nyissam ki a bőröndöt. Én kinyitom, és akkor udvariasan megkérdezi, hogy talán kint óhajtanak meghalni, esetleg kint értékesíteni dollárért (ha-ha) a gyógyszereket? Nem, felelem én erre, ezt mi mind beszedjük a három hét alatt. És egyáltalán, akinek ennyi minden kell az életben tartáshoz, az mi a fenének utazik, kérdezi a határőr, és akkor én mit mondok neki?"
Miért mesélem mindezt el ma, amikor már mi vesszük dollárért a gyógyszert és legfeljebb a Maria Hilfer Strassén árulnak a legélelmesebbek kocsiból Béres-cseppet?
Mert ma már egyre többen, egyre több betegséggel élnek együtt, de ez egy cseppet sem készteti őket arra, hogy kicsit viszafogottabban éljék napjaikat. Hogy miért 3 betegséggel és 6 gyógyszerrel kell valakinek egy levegőtlen helyre, tömegbe menni, hogy ott rosszul legyen, mint bármely egészséges teszi "normálisan" is, hogy ezért az életét kockáztassa, (mentő, kivizsgálás), azt nem értem.
Akkor még csak értettem, főleg, mert a főorvos úr akkorát kacagott magán, hogy a folyosó másik végéig hangzott. De akkor ő Cyrano volt és nem beteg, és főleg, akkor még "egészségesen" (de üres bőrönddel) visszajött az "alkalmi túráról".
- DI -