Szürrealista tabló, harmónia vagy a másik "izé"? Mi is az?

A Könyvhét mindig rangsorolja is saját eseményeit. Ezek egyrészt a meglepetésszerű közönségsiker okozta sorrendek, másrészt a szakma is felállítja a maga "TOP valahányát". A kettő soha nem találkozik, legfeljebb egy-egy ponton metszik egymást.
Nem voltam még a közelében sem annak az anyagi lehetőségnek, hogy vagy negyed millió forintért összevásároljam az összes megjelent könyvet. Időben pedig még rosszabbul állok: nagyon határozottan érzem, hogy az ifjúkorom forintos könyvpiacán "bespájzolt" klasszikusoknak sem érek a végére, pedig azokat direkt a nyugodt, nyugdíjas évekre vásároltam. Még nem olvastam példaszerű recenziót egy éhségsztrájkkal felérő nyugdíjas menü (kenyér esetleg tejjel) kapcsán. Copyright bejelentve, senki meg se próbálkozzon az én éhhalálom előtt vele, mert pert nyerek és azonnal jóllakom!
Érdekes volt a "szakmához közeli körök" reagálása. Valaki kitalálta (nem lepődnék meg, ha maga a szerző lenne), és villámgyorsan elterjesztette a hírt: ez az első Esterházy könyv, amit végig is lehet olvasni. Ez már vonzerő, mert egy jó olvasószemüveggel is meglehetősen kedvező ft/óra/könyv érték jön ki. Csalók, filozófusok és új megváltók kíméljenek!
Végül, de nem utolsósorban ez egy szép könyv. Esztétikai élmény kézbe fogni, kinyitni, lapozni. Nem, nyugodjon meg kedves hölgyem/uram, ez nem szexuális perverzió.
Mi is kell még egy könyv sikeréhez? Talán az, hogy elolvassák, és az író használjon mindazzal, amivel telekörmölte a külsőben-hírben, olvasási egységárban oly önajánló paraméterekkel rendelkező könyvet.
Nem is mertem ennél a kérdésnél tovább lépni. Megakadtam a címnél. Hányszor jártam már úgy minden igyekezetem ellenére, hogy valami egészen mást kaptam, mint amire a címből következtettem? Igen, a cím lehet valami szükséges rossz, amit rá kell írni a borítóra és a gerincre. Nem tehetek róla, de annyi átverés után is ízlelgettem a könyv címét, különösen a két fül-belsőre írt szöveg elolvasása után. Kíváncsivá tett a dolog. (Most már állíthatom, csúsztatás az egyik fülszöveg!) Holnap úgyis ügyelek, megkérdezem a felnőtteket, mit is jelent a cím: Harmonia Caelestis?
Nem, addig ne tessék elővenni az idegen szavak szótárait - legalábbis a régebbi kiadásokat: semmi ilyesmit nem találnak benne. A dolog akkor nem létezett, szünetelt, "leltár miatt zárva" volt...
Senki sem tudta megfejteni a címet a megkérdezettek közül. Nem kevesen voltak és sokfelől érkeztek. Kirándulási időszak van.
Ha most, a könyv részleges elolvasása után azt állítom, ez nem is olyan nagy baj, nem biztos, hogy igazam van. Miért? Azért, mert egy olyan családregény, mely több variációban, a szerző (nem csekély) fantáziájával piszkít saját fészkébe, mely csak a változatosság kedvéért tesz magáévá, és ezáltal becstelenít meg egy tőle független legendavilágot (de "fordulatosabbá teszi"!), nehezen ajánlható végigolvasásra.
Mivel is jellemezhetnénk legjobban a könyvet? Talán a belőle vett idézettel:
"A történelmet a győztesek írják. A legendákat a nép őrzi. Az írástudók fantáziálnak. Bizonyos csak a halál." A könyv és annak szerzője nyilván az idézet harmadik és negyedik mondatához tartozik. Egyszer ő is apának(?) fog neveztetni és belekerül a családi kalendáriumba. (Csak a névsorba?) Hogy bármit felelősséggel írt-e, azt már nagyon kevesek mernék - minden irodalmi formai érték mellett - állítani!

Szöveg - DI -