maradt-e valami a következő hétre?
Maradt-e valami a következő
hétre?
Kannibálok Európában
Grafika: D. Hoffer E.
Nem háborús emlékeket idézek, nem egy szerencsétlen expedíció
vagy katasztrófa áldozatairól szól történetem. Még csak a házi mérleg
igazoló szelvényét sem mutathatom be a sajnálatos (örömteli?)
súlycsökkenésemről. Azt állítom mégis, minden ellenem szóló látszat
dacára: ezen a héten is kannibálok jártak Európában.
Már a hét első
napján elfogyasztották idegrendszerem vésztartalékait, amikor
munkaértekezleten fenyegetéssel és hangos szóval próbáltak rávenni:
dupla árat fizetve valamiért, alapvető érdekeimmel és egy új
jogszabály szellemével (van ilyen egyáltalán?) ellentétesen döntsek,
hogy más jól járhasson. Elfogyasztották egy délutánomat, idegsejtjeim
még másnap is ekörül kattogtak, körbe-körbe. Akarva-akaratlan ahelyett
is erre figyeltem, hogy munkámat végeztem volna.
Két nappal később telefon egy városi intézménytől, ahol a
legkommunistább módon közölték velem, hogy tesznek az általam nagyra
tartott ember véleményére. Miért? Azért, mert nem ő a főnök, aki ért
is hozzá. Hogy Ő az, aki csinálja negyven éve, amikor a főnök még
tojáshéjjal azon a bizonyos testrészen égi mezőkön ugrált, hogy Ő az,
aki tesz valamit azért az ÜGY-ért, hogy Ő van ott és mindig az
EMBER-rel? Nyicsevó! Két nappal később fél bocsánatkérő levél egy
magyarázat kíséretében: az intézményben sok a felsőfokú végzettségű.
A magyarázat értelmezése: minden ettől a sok papírtól van, mert a
végzettség sok mindennel nem egyenlő. Majdnem válaszoltam... Most már
nyikorogtak az egymásba kapcsolódó nyúlványok az agyamban.
Az utolsó munkanapon kedves ismerősöm figyelmeztet, hogy Róla
keveset írtam abban a cikkemben, amit másról írtam. Nem értettem,
belefáradtam és most sem értem. Lehet ezt egyáltalán érteni? Nem is
győztük meg egymást.
Most már csend van bennem, mondhatni elfogyott az élő anyag.
Kiették a kannibálok.
Közben - hallom, valahol Európában -, tárgyaltak és öltek,
mérgeztek, vádaskodtak és fenyegettek, kigúnyoltak és meg nem
nyugtattak, mint magyart . A hét még nem múlt el és arra gondolok: még
mi várható? Hol bújkálnak még európai ruhába bújt emberevők, hogy
maradványaimat felemésszék itt, az egyesült(?), keresztény(??) Európa
szegletén?
- DI -
2000. február 26., szombat 00:00
|