CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. december 29., vasárnap, Tamás, Tamara napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

KultúrVáros  

maradt-e valami a következő hétre?

Maradt-e valami a következő hétre?
Kannibálok Európában

Grafika: D. Hoffer E.

Nem háborús emlékeket idézek, nem egy szerencsétlen expedíció vagy katasztrófa áldozatairól szól történetem. Még csak a házi mérleg igazoló szelvényét sem mutathatom be a sajnálatos (örömteli?) súlycsökkenésemről. Azt állítom mégis, minden ellenem szóló látszat dacára: ezen a héten is kannibálok jártak Európában.
Már a hét első napján elfogyasztották idegrendszerem vésztartalékait, amikor munkaértekezleten fenyegetéssel és hangos szóval próbáltak rávenni: dupla árat fizetve valamiért, alapvető érdekeimmel és egy új jogszabály szellemével (van ilyen egyáltalán?) ellentétesen döntsek, hogy más jól járhasson. Elfogyasztották egy délutánomat, idegsejtjeim még másnap is ekörül kattogtak, körbe-körbe. Akarva-akaratlan ahelyett is erre figyeltem, hogy munkámat végeztem volna.
Két nappal később telefon egy városi intézménytől, ahol a legkommunistább módon közölték velem, hogy tesznek az általam nagyra tartott ember véleményére. Miért? Azért, mert nem ő a főnök, aki ért is hozzá. Hogy Ő az, aki csinálja negyven éve, amikor a főnök még tojáshéjjal azon a bizonyos testrészen égi mezőkön ugrált, hogy Ő az, aki tesz valamit azért az ÜGY-ért, hogy Ő van ott és mindig az EMBER-rel? Nyicsevó! Két nappal később fél bocsánatkérő levél egy magyarázat kíséretében: az intézményben sok a felsőfokú végzettségű.
A magyarázat értelmezése: minden ettől a sok papírtól van, mert a végzettség sok mindennel nem egyenlő. Majdnem válaszoltam... Most már nyikorogtak az egymásba kapcsolódó nyúlványok az agyamban.
Az utolsó munkanapon kedves ismerősöm figyelmeztet, hogy Róla keveset írtam abban a cikkemben, amit másról írtam. Nem értettem, belefáradtam és most sem értem. Lehet ezt egyáltalán érteni? Nem is győztük meg egymást.
Most már csend van bennem, mondhatni elfogyott az élő anyag. Kiették a kannibálok.
Közben - hallom, valahol Európában -, tárgyaltak és öltek, mérgeztek, vádaskodtak és fenyegettek, kigúnyoltak és meg nem nyugtattak, mint magyart . A hét még nem múlt el és arra gondolok: még mi várható? Hol bújkálnak még európai ruhába bújt emberevők, hogy maradványaimat felemésszék itt, az egyesült(?), keresztény(??) Európa szegletén?
- DI -



2000. február 26., szombat 00:00


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület