|
Ezekben az alkotásokban semmi nem egyértelmű
Ezekben az alkotásokban semmi nem
egyértelmű
Kerekes Gyöngyi és Újvárossy László
nagyváradi képzőművészek bemutatkozása az Erdélyi Házban
A cikk képi anyaga Újvárossy László munkáit mutatja be.
Kerekes Gyöngyi és Újvárossy László a nyolcvanas évek
azon nemzedékének képviselői, akiknek lázadó szellemisége a
szabad gondolkodást, alkotást tiltó rendszerrel szembehelyezkedve a
tradicionálisnak mondható képzőművészeti irányzatokkal
is szemben találta magát. A szabadon működő alkotói gesztusok olyan
öntörvényű világot teremtettek, ahol a mindenkori hatalom
kontrollja működésképtelenné vált.
Másrészről művészi útkeresésükben szintén közel álltak ahhoz, amit
a képzőművészetben lázas újításnak neveznek, kiforrott
művészként kezdeti elveikhez hűek maradtak később is. Ma már nemcsak
a képzőművészet klasszikus kifejezésformáinak
képviselői fogadták el az egyetemes modern képzőművészeti köztudatba
is nehezen beépülő - installáció, performance,
happening - műfaji megnyilvánulásaikat, hanem nemzeti és európai
szinten elismerik és értékelik munkásságukat.
Kerekes Gyöngyi munkáiban nagy szerepe van a véletlennek; az
elképzelt kompozíción a pillanatnyi érzelmi-indulati állapot
hagy nyomot. Geometrikus formái, képi elemei a kép síkján kívül is
folytatód(ná)nak. Az alkotói én múlékonyságba ágyazott
egyensúlykeresése jelenik meg a képekben.
Újvárossy László a múlandósággal való küzdelemben keresi az
örökkévalóság jelképeit, szimbólumvilágot alkot, saját
szimbólumokat definiál. Korunk eklekticizmusát klisékbe burkolja.
Kifejezési módszerei a neoavantgardból merített attitűd, a
posztmodern valóságot átértelmező figurativitás, a komplementaritás
adta egyensúlykeresés.
A fajsúlyos kortárs képzőművészetnek a hétköznapi tárlatlátogató -
értsd nem szakmabeli - számára nehezebben
értelmezhető és értékelhető művei az összehasonlítás, azonos mértékkel
való megmérettetés sanszának hiányában legtöbbször
az értetlenség, esetleg rácsodálkozás, rosszabb esetben a teljes
elutasítás reakcióját váltják ki. Kétségtelen, hogy a vizuálisan
megjelenő gondolatok az értelmezés számtalan lehetőségét kínálják a
befogadó számára.
Ezekben az alkotásokban semmi nem egyértelmű; minden más, mint
aminek látszik, sokszor érthetetlen - mint a kor, amelyben
élünk.
szöveg és fotó Tóth
Éva
2000. április 10., hétfő 00:00
|
