A zsinat két dokumentuma, a Lumen Gentium dogmatikai és a Gaudium et Spes lelkipásztori határozat foglalja össze az Egyház lényeges tulajdonságait. Az utóbbi kifejezetten követelményként említi, hogy az Egyház az emberi társadalom minden területén jelen legyen. Legfontosabb megállapításai a 40. és a 42. pontban vannak. Ezek lényege: az Egyház nincs egyetlen kultúrához, gazdasági vagy politikai rendszerhez sem kötve. "Éppen ezen egyetemessége miatt lehet a legszorosabb összekötő kapocs a különböző csoportok és nemzetek között" (GS 40). Itt van az alapja a Szentszék diplomáciai szolgálatának, mert ezáltal tud összekötni népeket és országokat. A diplomáciai szolgálat mellett a Szentszék nem hanyagolja el lelkipásztori és missziós feladatát sem. Az a veszély sem áll fenn, hogy e tevékenység elvilágiasul.

A Szentszék diplomáciai szolgálata végeredményben az emberi személy lelki értékeinek védelmére és kibontakoztatására irányul. A Szentszék legtöbbször olyan értékek megőrzése érdekében lép fel, amelyeket nem csupán a vallásos emberek ismernek el. Adott esetben a Szentszék a nemzetek közösségnek lelkiismerete is lehet. A diplomáciai szolgálat által a Szentszék a legkülönbözőbb területeken tud segítséget nyújtani a nemzeteknek: oktatás-nevelés, kultúra, egészségügy és emberbaráti szolgálat, s egyúttal szolidaritását is kifejezésre tudja juttatni. Idézzük a Gaudium et Spes bevezeto gondolatait: "Az az öröm és remény, az a szomorúság és gond, amelyet a mi korunkban az emberek, különösen a szegények és a szenvedok éreznek, öröme és reménye, szomorúsága és gondja Krisztus tanítványainak is". A problémák megoldásához ismerni kell az okokat, fel kell mérni a lehetőségeket és a következményeket, s mindezt előítéletek nélkül kell tenni. Az a kérdés, hogy a Szentszéknek rendelkezésére áll-e minden olyan ismeret, amely ezt a munkát lehetővé teszi?

A szöveg fordítója: Dr. Szabó Tamás

Felmerül a kérdés, hogy a Szentszék viszonylag csekély létszámú és a világi politikusoktól eltérő képzéssel rendelkező személyi állománya nem akadálya-e a diplomáciai tevékenységnek? Másfelől viszont nemzetközi téren a Szentszék olyan sajátos helyzetben van, amely lehetővé teszi, hogy sokoldalú kapcsolatokat ápoljon és értesülésekhez jusson. Mivel a Szentszék az emberi konfliktusok fölött áll, lehetősége van arra, hogy ezek gyökerét megragadja, és közvetítő szerepével hozzájáruljon azok megoldásához. Erre jó példa a régóta húzódó argentin-chilei határvitában játszott szerepe 1984-ben, amit a két fél kifejezetten kért, s a szerzodésben meg is köszönt. A nagy diszkrécióval végzett közvetítés azonban nem mindig sikeres. A közvetítésben a Szentszék egyetlen fegyvere a meggyőző erő, az érvek és az Egyház erkölcsi tekintélye. Az Egyház, lelkipásztori megbízatásával összhangban, minden néppel és nemzettel baráti kapcsolatok fenntartására törekszik.

Az egyházi diplomácia legfontosabb törekvései: a népek közötti béke és egyetértés fenntartása, az emberi jogok tiszteletben tartása, a szegénység és az írástudatlanság elleni harc, a haladás és a fejlődés elősegítése, a környezet és a kulturális örökség megőrzése, az erkölcsi és morális értékek megtartása. Itt érdemel említést, hogy a Szentszéknek az úgynevezett "keleti politikában" is egyetlen lelkipásztori célja volt: a vasfüggöny mögötti országokkal való párbeszéd és együttműködés fenntartása. Az Ostpolitik miatt a Szentszéknek, egyházi köröktől is, nem egyszer kritikus megjegyzéseket kellett elszenvednie. Az 1989/90-es fordulat azonban megmutatta, hogy a Szentszék nem kötött ideológiai kompromisszumokat, és jelentősen hozzájárult a kommunista rendszerek bukásához.

A szentszéki diplomáciai szolgálatot a nunciusok és munkatársaik látják el. A nuncius a megbízólevél átadásával kezdi el szolgálatát. Egyes országokban automatikusan a diplomáciai testület feje is lesz, másutt a senioritas elve alapján töltik be e funkciót. A nunciatura beosztott munkatársai szolgálati idő alapján lépnek előre a "ranglistán", e rangok: attasé, 2. és 1. titkár, 2. és 1. tanácsos. A nunciussá történő kinevezés egyúttal címzetes érseki kinevezést is jelent. A II. Vatikáni Zsinaton felmerült, hogy nem lehetne-e a korábbi gyakorlatnak megfelelően laikus személyeket is bevonni a szentszéki diplomáciába. Itt meg kell jegyezni, hogy amíg az Egyházi Állam fennállt, a pápák világi uralkodók is voltak, s a szentszéki diplomácia is inkább világi-politikai jellegu volt. Az Egyházi Állam megszűnésével viszont a Szentszék diplomáciája elsosorban lelki és lelkipásztori jelleget öltött.

Minden nunciusnak kettős funkciója van. Egyfelől az adott államban képviseli a pápát, másfelől feladata, hogy a helyi egyház irányában továbbítsa a pápa szándékait. Éppen ez utóbbi feladat kívánja meg, hogy a nuncius püspök, de legalább pap legyen. A Zsinaton az is felmerült, hogy esetleg az adott ország püspökkari konferenciájának elnöke is elláthatná a pápa képviseletét. Ennek több gyakorlati haszna lett volna (pl. a nyelv és a helyi körülmények ismerete). Ez azonban nem minden esetben biztosíthatná az e feladathoz szükséges pártatlanságot, ugyanakkor a helyi kormány számára is nehéz lenne azonos rangú félként elfogadni egy helybéli püspököt. E problémák csak egy, a Szentszéktol akkreditált diplomata által küszöbölhetők ki. Az sem utolsó szempont, hogy egy a helyi egyházat érintő belső vagy külső konfliktusban a nuncius mintegy kivülállóként, tehát objektíven tud közvetíteni és építő jellegű megoldáshoz segíteni.