A diplomataképző akadémiára csak olyan papokat vesznek fel, akik a saját egyházmegyéjükben egy bizonyos időt lelkipásztori munkával töltöttek. Erre azért van szükség, hogy kialakulhasson bennük az a lelkipásztori lelkület, amely küldetésük teljesítéséhez szükséges. A növendékeknek a képzés ideje alatt is legalább a hétvégeken lelkipásztori munkát kell végezniük. A képzésben is hangsúlyt helyeznek a lelkipásztori kérdések tárgyalására és megoldására. A képzés egyéb területei: egyházjog, diplomácia, a diplomácia története, nemzetközi jog, diplomáciai magatartástan, valamint több idegen nyelv, pl. az olasz és az angol kötelező, a német, spanyol, francia, portugál orosz, arab pedig fakultatív. Az Akadémia növendékeinek tisztában kell lenniük azzal, hogy minél szélesebb körű ismeretekre tesznek szert, annál alkalmasabbak lesznek arra, hogy gyümölcsöző legyen jövendő diplomáciai szolgálatuk.

Az apostoli nunciusoknak és munkatársaiknak protokolláris kötelezettségeik mellett az adott ország egyházi, vallási és szociális kérdéseivel is foglalkozniuk kell. A pápai nunciusok egyik legkiválóbb feladata az, hogy segítséget nyújtanak új püspökök kinevezéséhez. A kinevezési kritériumokat az általános és a helyi jogi szabályozás tartalmazza. A cél olyan jelöltek kiválasztása, akik mind az Egyház fejével, mind püspöktársaikkal gyümölcsöző együttműködésre képesek. Nagyon fontos szempont, hogy a jelölt az adott egyházmegyében elfogadott személy legyen. Enélkül nem tud eredményesen munkálkodni. A püspökkinevezések azt a cél is szolgálják, hogy az adott helyi egyházban esetleg szemléletváltozás következzen be, s a vezető személyek tekintete ne csak a múltba, hanem a jövőbe is irányuljon. Egyébiránt a megfelelő lelkipásztori megoldások megtalálása érdekében a nunciusoknak és munkatársaiknak állandóan tovább kell képezniük magukat.

A pápai képviselők életéhez szervesen hozzá tartozik az áldozatkészség és a kötelességek feltétel nélküli teljesítése is. Életük látszólag magasabb szférákban folyik: ünnepélyes istentiszteletek, utazások, fogadások és bankettek. A látszat azonban csalóka. A tetszetős felszín alatt sok lemondás, türelem és szenvedés van. Az egyházi diplomáciában is számolni kell kudarcokkal, kritikával, értetlenséggel és az együttműködés hiányával, sőt ellenállással és ellenségeskedéssel is. A nehézségeken csak mély hittel lehet felülemelkedni. A szolgálatra való feltétlen készség szép példáját adta XXIII. János pápa, akik hosszú évekig volt diplomáciai szolgálatban. Én magam tíz évig voltam Benelli helyettes államtitkár titkára, s megtanultam, hogy a diplomáciai szolgálatban nincs hivatali idő, a nunciust bármikor elhelyezhetik, alkalmazkodnia kell a sarkvidéki hideghez és a trópusi forrósághoz egyaránt, egy békés, jólétben élő országot el kell tudni hagyni, és elmenni egy forrongó, zurzavaros és szegény országba, fel kell tudni adni a szép, rendezett nunciaturai épületet és elfogadni egy felújításra szoruló nunciaturát. A fiatal diplomatáknak nem egyszer nehezükre esik elszakadni a családjuktól és a hazájuktól, hiszen lehet, hogy az adott országban uralkodó helyzet miatt csak két-három év múlva láthatják viszont szeretteiket. A nunciaturai együttlakás, vagyis hogy a nuncius és munkatársai egy fedél alatt laknak, szintén feszültségeket hozhat magával.

XXIII. János pápa, aki 1926-ban apostoli delegátus volt Bulgáriában feljegyezte naplójában, hogy bizony Róma részéről megaláztatásban van része. Nem csak az adott ország hatóságaival való együttműködés jelenthet nehézségeket, áldozatot, hanem az Egyház központi vezetésével való együttműködés is. Ennek oka lehet például a megértés és bizalom hiánya, egy eset egymástól eltérő megítélése, vagy egy szükséges döntés halogatása. E problémákon türelemmel, belső szabadsággal és az Egyház iránti szeretettel lehet felülemelkedni. Az ember így továbbra is lojalitással és kötelességtudattal lesz képes folytatni szolgálatát.

Benelli bíboros szerint a Szentszék diplomatái legyenek a szegények barátai és testvéreik szolgái. Ez különösen fontos a nagy társadalmi egyenlőtlenségekkel terhelt országokban. A nuncius magáénak kell érezze a nehéz sorsú emberek ügyét, és segítenie kell a helyi egyházat a felebaráti szeretet szolgálatában. Hirdetnie kell az Örömhírt, amely minden embernek szól. Az apostoli nunciustól azt várják, hogy megbízatását a minden ember felé irányuló szolgálatként értelmezze és végezze. Ne egyéni boldogulása lebegejen a szeme előtt, hanem kövesse az Urat, aki nem azért jött, hogy Neki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon. Nem zárkózhat be a nunciatura elefántcsont-tornyába, hanem késznek kell lennie arra, hogy a rászorulókat szolgálja. Tudnia kell odafigyelni, és nem szabad a saját elképzeléseit másokra ráerőltetni. Meggyőző erejének forrása szavai, életpéldája, hite és egyházhűsége legyen. A pápa képviselője számára elengedhetetlen a pápához való hűség. Az a diplomata, aki nem képviseli kormányának politikáját, és nem teljesíti rendelkezéseit, annak le kell vonnia a megfelelő következtetést és vissza kell lépnie.

A szentszéki diplomácia fontos feladata, hogy a helyi egyházak belső és Rómával való egységét szolgálja. Elfogadhatatlan, hogy miközben a világ mindinkább összezsugorodik, s az országok közötti kapcsolattartás felgyorsult, bizonyos helyi egyházakban egyes püspökök nemzeti, sőt nacionalisztikus hangokat hallatnak. Ezekben az országokban nem szívesen hallgatnak a pápára, s ez a megállapítás nem csak laikusokra, hanem egyes papokra is igaz. A Szentszék diplomatájának e helyzetekben az a feladata, hogy fenntartsa a párbeszédet és elősegítse a kölcsönös bizalom kialakulását. Az Egyház iránti szeretet megköveteli a pápa és az ő egység érdekében végzett szolgálatának elismerését is. A Szentszék diplomáciai tevékenysége nem öncélú hanem mindig az emberre irányul azáltal, hogy a pápának az igazságosság és a béke, az emberi jólét és haladás, a felszabadító Örömhír terjedése érdekében végzett munkájában vesz részt, és az ember evilági és örök boldogulásán munkálkodik.