Március 14-én a Liszt Ferenc Művelődési Ház első emeletén a bélyeggyűjtő kör tagjainak zajában, a felügyelő néni beléptével "csak úgy" megnyílt Keresztes Dóra grafikusművész, animációs filmkészítő kiállítása. Jelen sorok írója és felesége 10.20-kor volt az első belépő tárlatlátogató, akinek szeme-szája nyitva maradt a csodálkozástól. Egy valóságos kis csoda rejtőzik a paravánokkal elkerített emeleti társalgó szélén!

Nagy kár, hogy senki nem érezte magát arra hivatottnak, hogy apró külsőségekkel, meghívó nyomtatásával, reprezentatív megjelenéssel elismerje ezt a művészetet, mely egyébként is a múzsák csókolta hadtól megbecsülésben oly annyira lemaradt! Milyen hamar felejt az ember! Pedig nemrégiben is ez a rejtett művészet biztosította a megélhetést az "átkos" kivetettjeinek. Így kerültek a mi és gyermekeink kezeibe a világon sehol nem látott szépségű verses- és mesekönyvek. Miért hát a mostoha gyermeknek "kijáró" bánásmód?

A belépőt és távozót egy Nemes Nagy Ágnes vers fogadja és búcsúztatja:
Egy madár ül a vállamon,
ki együtt született velem.
Már oly nagy, már oly nehéz,
hogy minden léptem gyötrelem.

Súly, súly, súly rajtam, bénaság
ellökném, rámakaszkodik,
mint egy tölgyfa a gyökerét,
vállamba vájja karmait.

Hallom, fülemnél ott dobog
irtózatos madár-szíve.
Ha elröpülne egy napon,
mostmár eldőlnék nélküle.

Hozzá két, elementáris erejű plakát nagyságú illusztráció (a verssel együtt milyen hatásos plakát lehetett volna!)

A "Játékok" Chagall-szerű, súlytalan, akadálytalanul a mindenségben, egymás szomszédságában függő-keringő alakjai - külön-külön is megannyi remekmű. A népmesék világa következik,(Kurd népmesék, Paraszt Dekameron, majd ) a magyar népmese színgazdag és szimbólumokkal telített, kifogyhatatlan gazdagságú sorozata. Mindez mértéktartó, nagyon szigorúan míves, mégis a mese országába repítő lendülettel.

A másik oldalon a Patkány Palkó egyszerű, mégis mozgalmas, rendkívül kifejező alakjai, a Piktográfia kultikus, elemi erejű négyszögei, a Lúdvérc fantáziadús két-színben, több arcban komponált együttese, a Hímzett lapok egyszerű és gyermeki tisztaságú szándéka, majd a Madár és Madárasszony már versben idézett totemisztikus balladája.

Az első látogatók abban a reményben távoznak, hogy eljön még az ideje ennek a művészet ünneplésének, önző módon pedig unokáinknak kívánjuk az ezekkel a kis csodákkal illusztrált könyveket. Hogy elérhető áron? Hogy a mostanában kapható pancser-illusztrált mesekönyvek helyett? Mindent azért nem kívánhatunk! Vagy mégis?

A kiállítás 1999.márc.31-ig tekinthető meg naponta 10-18 óráig.