|
Október végén
Október végén
Lacrima rerum
Magam sem tudnám talán jelentését, ha a szavakkal csak külön
találkoztam volna. A lacrima (=könnyek, lacromoso, lacrimosa=könnyesen
vagy Mozarttal együtt sírva ) és rerum(=a "dolgok" szó ragozott
alakja, eredetileg res) összetétele a latin egyik utánozhatatlan és
talán mélységében teljesen megfejthetetlen szóösszetétele.
Teljes fordítása annyit jelent: könnyek a dolgok miatt.
Igen, a könnyeket női dolgoknak szoktuk nevezni, feminin
eszköznek. A férfiak egy bizonyos korban nem szeretnek - legalábbis
nyilvánosan - sírni. Aztán az ügyből ügyek lesznek, mint gyökér a
földbe, mind mélyebbre hatolnak, részben kitéphetetlenül. Hozzá jönnek
még az alkalmi dolgok, melyek kikerülhetetlen találkozást jelentenek
az elmúlással. Dolgok, melyek gyűlnek bennünk, feltolulnak a mélyből,
s bensőnk, mint Augiasz istállója telik, telik és újra telik.
Herkulesek nem lévén és érzésben gazdagodván, mintegy a megtelt szikla
könnyebbüléseként, forrásként a felszínre kerülnek a könnyek, és
átmenetileg megkönnyebbülünk.
Lacrima rerum. Amikor minden dologban magunkkal találkozunk,
amikor az őszi átszíneződésben, a rég nem látott ismerős ráncainak
gyarapodásában saját végességünkre asszociálunk. Mert a könnyek
végsősoron a saját dolgaink miatt vannak. Akaratlan és titkolhatóan,
de megszüntethetetlenül, illetve a szemek szárazsága már nem a kedves,
a vágyott állapot.
Nem tudom, hogy a közelgő temetőlátogatásokról tudok-e még újat
írni, hiszen már annyit írtam. A "lacrima rerum" egy kicsit beljebb,
"házközelbe" hozza a világító temetőket, és a mécseseket
elfújhatatlanná, örökké teszi. Mert dolgok mindig lesznek, könnyek -
reményeink szerint - nem. Egykor voltunk már, s reméljük - talán
éppen a könnyek segítségével - leszünk is elég bátrak a dolgok
természetes lefolyását elfogadni.
- DI -
2000. október 19., csütörtök 00:00
|
