A romantika jellemzője volt a mottó-keresés, persze az idealizált külső-belső tartalmi megjelenítéséhez segítséget nyújtandó. Ez neoklasszikus formában még századunk felezőjén is átnyúlt, először klasszikus hexameterben, majd kisebb igénnyel a lánykanaplók bevezető oldalain, nem is beszélve a sparherd-ek és asztalok felett lógó falvédők örökre felejthetetlen, dacosan, szemünkön át agyunkba mászó bölcsességeiről. A mottó azonban, mint vezérfonal mindenki által szabadon választva, maga kötelezi idézőjét a közölt gondolattal való azonosulásra. A gondolat igazsága az idéző igazságát, hazugsága pedig a feliratozó kétségbevonhatóságát, zavarosságát "szavatolja".

Hogy hány életforduló valódi tartalmát is meghamisítja így az alkalmazóra visszaható szövegrészlet, annak mindazok megmondhatói, akik az idő kegyetlen dinamizmusában hajlandók meg is állni egy pillanatra, hogy újra és újra összerakják azt a töredékes eseménysort, amit életnek szokás nevezni.

Amikor kézhez kaptam Markovics Ágota festőművész meghívóját a soproni Pannónia Med Hotel-beli kiállítására, a meghívót tervező szándéka szerint szúrt szemet a Karinthy idézet a Nihil Recitativ-ból. Három sor egy négysoros versszakból, egy töredék versszak a kilencből:
"Vagyis az a művészet, amit az ember gondol
És ha nem gondol semmit, az is művészet -
És ha csak érez valamit, az is művészet"
A különleges hangulatú szabadvers részlete meglehetősen önkényes választás: a vers hangulatát talán jobban jellemezte volna ugyanebből a versből a
"Ja igaz : a lépcsőházból lejövet
(Még ott, volt szeretőmnél) arra gondoltam,
Hogy most meg kellene dögölni
És kiölteni a nyelvemet."
részlet. Így sokkal érthetőbb az életérzés, amiben a mottó fogant a művészetről, annak nehéz megfoghatóságáról. Persze Európában nem is így volt szokás gondolkodni róla hosszú évszázadokon át, és a Kamarás István szerint a kultúrkereszténységben leledző Magyarországon talán még mindig sokan nem így gondolnak rá. (Érdekes gondolatmenet: ha valaki a subjektumra bízza annak megítélését, hogy valamit minősítsen, avval is az objektum létét ismeri el a másik oldalon, csakhogy avval kapcsolatot nem keres - nem is találhat.)

A versszak utolsó sora egyébként: "ha neked nem, hát nekem". A polgárpukkasztó utolsó döfése, a poén kedvéért, akár önmagát is kirekesztve, azt a hamisan általánost fogalmazza meg, amiből valójában nincs kivétel: minden jó valakinek és ezért jó. Gyilkos gondolat, mely viccesen játszott a tűzzel alig egy évvel - micsoda válasz! - az első világégés előtt, és ma is, amikor több oldalról kétségbevonható erkölcsiséggel játszik a harmadik szélén egyensúlyozva az emberiség törekvésével, hogy ha cammogva, ha éhező művészek bőrére játszva is, de legalább utólag mondjon valami általánost, valamit, amit az előzőekhez kapcsol, valami objektívet...

Ki lehet-e zárni a teljes tartalmat a részleges idézettel? Lehet-e teljeset alkotni a többiek - értsd, akik művészetükből gyökerekként táplálnak minden újra felnövekvő nemzedéket - immár többezer éves tapasztalatát tudatosan félretéve? A kiállítás színvonala maga ad választ a kérdésre. Ezek az akvarellek - néhány részmegoldástól eltekintve - nem alkalmasak arra, formalizmusukkal együtt sem, hogy megtekintésük kapcsán bárki Karinty után művészetről általában beszéljen. Tulajdonképpen nem illeszkedik a kiállítás - színvonalát tekintve - a Pannónia Med Hotel eddigi gyakorlatába sem. Kicsit értetlenül jártam körbe a számozott, iskolás jellegű képek sorát. Azt úgyis hiába állítanám, hogy egy bizonyos szinten megfestett kép attól nem lesz jobb, hogy ablakkereten át bámulják...

Nem tudom elképzelni, hogy Markovics Ágota végiggondolta volna a leírtakat, most pedig kiegészítem: végiggondolta volna a kiállítottakat. Ennél csak akkor lennék szomorúbb, ha reklámfogás lenne a töredékes, önmagában, kiszakítottságában hamis idézet a képek előtt, megemészthetetlen csali, mint ahogyan reklámmá válhat ez a pár sor is. Pedig immár jó ideje a reklám világában élünk. Ez az írás pedig - sajnos - nem annak készült !

A kiállítás május 9-től május 31-ig tekinthető meg a Pannónia Med Hotel első emeleti galériájában.