a mi örömünkre és Isten dicsőségére...

A Magyar Millenniumi Kormánybiztos Hivatala, az Oktatási Minisztérium, a Nemzeti Oktatási Alapprogram Iparművészeti Szakkollégiuma és Törökszentmiklós Város Önkormányzata, dr. Lévai Anikó fővédnöklete mellett írta ki azt a felsőoktatási intézmények hallgatói részére szóló országos művészeti pályázatot, amelyen a zeneművészeti kategóriában a soproni Maróti Gábor második helyezett lett.
A nyertes pályamű címe: Jubileumi mise, műfaját tekintve oratórium két kórusra, orgonára, gyermekkarra és női karra. A Szent István királyról szóló himnusz szövegét is maga a szerző állította össze: a már meglévő magyar részt középkori latin nyelvű zsolozsmafordítással egészítette ki.
Gábor naponta foglalkozik a zeneszerzéssel. A kisgyerekkorban megélt kodályi zeneélmények, a magyar népdal kitörölhetetlen nyomot hagyott benne. A soproni diákévekben megalapozott zenei tudását később a Győri Püspöki Hittudományi Főiskolán gyarapította zeneelmélettel, összhangzattannal, formatannal, stíluselmélettel, esztétikával. Mert Maróti Gábor negyedéves szeminaristaként leendő zeneszerzőkkel versenyezve nyert országos második díjat.
S míg a díjról és a számolatlanul bemutatott műveiről szóló beszélgetés akadozik, addig a zenéről beszélve, Gábor a huszadik századi kiüresedett - a hangnem, a ritmus tagadásáig jutott - zenét párhuzamba állítja a magyar zenei kultúrával, s eljutunk a lényegig.
- Mert honnan van a zene, mi a zene? - adódik a kérdés. - A semmiből van a zene - próbálja Gábor azt szavakba önteni, amit zenében már megkomponált. - Egy üres papíron születik a zene. Creatio: erre az ember képtelen, ez Istennek az attribútuma, hogy a semmiből teremt, a Szentírás ezzel kezdődik. Szerintem a zene az Isten ajándéka. Hogyan jutna másképp minekünk eszünkbe a zene?
Kaptuk valahonnan, hiszen a semmiből való teremtésre az ember képtelen. A szép is Istennek a tulajdonsága, talán ez magyarázza a zene által nyújtott esztétikai élményt. A szépből nem hiányzik az, ami az Ő létének teljességéhez szükséges. Ez a teljesség: Isten maga. A zene mint esztétikai objektum akkor szép, ha a létéhez képest tökéletességet hordoz magában, és ez a tökéletesség csak Istentől származhat.
A zene maga nem üres, de ahogyan az ember hozzányúl - kiüresedhet. Ha maga a zene megvan, akkor miért ne tölthetné meg az ember szent tartalommal?

Maróti Gábor papi hivatásának mindent alárendel. Ezért a zenét, amelyre rátalált, szent tartalommal tölti meg. A mi örömünkre és Isten dicsőségére.

té