Variációk egy örök témára

A Fazekasvilág Kisgalériában, Sopronban, a Fő tér szomszédságában látható Schéffer Anna keramikus iparművész kiállítása. Példaszerű a kiállítás abból a szempontból is, hogy nem hagyja "szellemi mankó" nélkül a kiállított tárgyak között őgyelgő látogatót: egy izléses kis füzet kalauzolja a nézőt, összekötve a kiállítást és a galéria egyéb látnivalóit, a magyar fazekasvilág kis csodáit. Órákig el lehet merülni a szép és praktikus tárgyak csodálatában.

A kiállítás maga is elég érthetően beszél a maszkok, vagyis álarcok világáról, a művész pedig szó szerint definiálja, hogy a jelenleg látható tárgyak ugyanazon egyén különböző hatásokra felvett megannyi ál-arcát ábrázolják, közvetítik. Optimista a végszó kicsengése is, miszerint előbb-utóbb, bölcsességünk következményeként lehántjuk magunkról a ránk rakódott rétegeket. A másik mellékelt írásmű- Szemadám György Jelképtár című könyvéből kimásolt részlet- tudományos igényű felsorolás a maszkok fajtáiról, a hozzájuk fűződő hiedelmekről és gondolatokról.

A kiállítás látogatói között bizonyosan a leggyakrabban elhangzó mondatok így kezdődnek:"Nézd, ez olyan, mint amikor.." és ezt követi egy-egy konkrét esemény, szituáció felevenítése a beszélgetők között. És a kiállítás már el is érte a célját; tükröt tartott a világnak, felismertette azokat a jól formált takaró és mégis exhibicionista fedő elemeket, amelyekkel a mindennapi életben "operálunk". A kiállítóval ellentétben én nem látom a korral konzekvensen csökkenő számúnak az álarcokat magam körül, sőt inkább úgy tapasztalom, mintha a világ fordulása egyre inkább arra kényszerítené a benne élőket, hogy eseményről eseményre, személytől személyhez vándorolva, mind sűrűbben cserélgetnék az álcákat valódi énjük előtt.

A jó alapötletű kiállítás tárgyai ízlésesek, a hatáskeltés eszközei visszafogottak és mégis többségükben jól fejezik ki a gondolatokat. Ezek egyenként is megbeszélhetők, elemezhetők. Néhány, a sorozatba kapcsolt mű még nem kiforrott, hiányzik belőlük az a magabiztos egyszerűség, ami több, főleg a sík alapú tagolt háttérre helyezett maszknál nagyon szembeötlő.

Minden kiállítás ma már anyagi érdekeltséget is jelent. Ezt nem tagadva mégiscsak az lehet egy ilyen tárlat igazi célja, hogy embert formáljon a szép és a rút közvetítésével, miközben a társművészetekből kölcsönzött makacssággal (lsd. basso ostinato) tér vissza az alap, ami mi vagyunk és amit talán enélkül a makacs motívum nélkül örökre el is felejtenénk.