Üres csizmák és telt pénztárcák

December hatodika minden gyermeket szerető ember számára fontos nap. Előtte, 5-én este a legnéptelenebb utcák is megtelnek a csengő hangjával, árnyak suhannak ablaktól ablakig és ajtóktól ajtókig, hogy a gyermeki hitet megerősítsék - ameddig lehet - a tárgyiasult gondolattal: vannak jó és jólelkű, másokról gondoskodó emberek, akik cselekedeteikkel az egyistenhívők közös Istenének "jobbkezei", szeretetének képviselői. Akik a Mikulás valódi alakjára kíváncsiak, azoknak ajánljuk a róla szóló ismertetőt.

Mindig is keringtek tréfák és viccek (finomabbak és durvák) Miklósról, benépesítettük környezetét az aznapra láncra fogott ördöggel is, aki ijesztgeti a kicsiket, de igazán ártani nem tud ezen a napon. A jó jutalma és a gonosz népmesei büntetése a meglódult népi fantázián át sok alakban és eszközzel emlékeztette a feledékenyeket. A szent, a megkülönböztetett, az elkülönült nap fontos mindenki számára: a törvény eredete és az emberi szándék sokban egybeesik.
Mindenfajta nosztalgia nélkül jegyzem meg a Sopront ismerőknek, hogy a Kurucdomb és annak északkeleti része alatt az Oncsa-telep nem a széplelkek gyűjtőhelye volt ezelőtt 40-50 évvel, a békés mikulások bizony jól tették, ha az utca másik végéből lánccsörgést hallva félrehúzódtak. Az álarcok mögött verekedni vágyó, a gonoszság erejét tudatosan fitogtató álarcosok vonultak az utcára. Nem maszkot viseltek és nem robbantottak, nem volt mögöttük az olajszőkítések és milliárdos csalások anyagi ereje, de a gonoszság mindig is többet tudott ártani saját materiális erejénél.
Ma eszünkbe kell, hogy jusson a sok valós és képzelt üres csizma és kiscipő, melyeket senki nem tölt meg, vagy nem azzal tölt, amivel kellene. Mikulások, hogy ne mondjam, szentek kerestetnek. Lehet másképpen nevezni őket, de a tartalom a fontos, amiben olyan szűkén vagyunk ebben a városban, országban és világban.