Kultusz, kultúra, ember a világban
Kultusz, kultúra, ember a
világban
Előszó a Magyar Kultúra
Napjához
Január 22-én ünnepljük a Magyar Kultúra Napját. Kihívás ez
több értelemben is. Már a meghatározásnál alapvető dilemmával találjuk
magunkat szemben: hogyan definiáljuk a kultúrát, mennyire széles
értelemben beszéljünk róla vagy mennyire szűkítsük le csak az ismert
(ha tetszik elismert művészeti) vonatkozásokra? Sokan egyetértenek
avval, hogy a kultúra szuverén emberi dolog, kár mögötte mást keresni,
és ahogyan változik az ember, úgy változik a kultúrája is. Ez a
"demokratikusnak" mondható változat, noha elismeri az előző korok
alkotásait, a mai kultúrát egyfajta népszavazás segítségével
definiálja: ha tetszik a kultúra fogalmába, mint élő kultúra csak a
megszavazott, tehát ismert termékek kerülhetnek.
Nem okozhat semmiféle nehézséget annak belátása, hogy ez az
"objektívnek" mondott metódus számos buktatót rejt magában. Az
ismeretterjesztés és motíváltság meglehetősen személyfüggő körülményei
között, csupán matematikai statisztikai módszerekkel, az "ismerem"
(talán a "bírom" nyelvi izmusa közelebb áll a valóság kifejezéséhez),
közismert, tanított és megtanított fogalmi anyaga képezi azt a szűkre
szabott valóságot, ami "eredményként" kihirdethető.
Tudás és viselkedésanyag keskeny keresztmetszetű és állandó háttér
nélküli mennyiségei csatáznak egymással és éppen az erősebbnek látszó
vagy hangosabb üti ki a másikat a nyeregből. Ingatag kultúrájú,
törékeny emberek vívnak csatát és könnyen veszítenek ütközetet egy ma
már csak közepesnek is mondható számítógépes adatbázissal szemben,
mely a napi szituációk ügyes megfogalmazásával jobb válaszokat kínál
az ismeretanyag choice-listájából, mint a legtöbb "nagy koponya".
Így hát csatát látszik veszteni az ember a maga tudásával és
kultúrájával a gépek által tárolt és használt ismeretanyaggal
szemben.Ha valóban csak ezt jelenti az intelligencia, ha csak ezt
jelenti a kultúra, meg is érdemli. Ha csak a változó és mindig
egyénenként definiált valami az érték, akkor könnyen lehet minden az
és egyben az ellenkezője is. Az archimédeszi óhajtott stabilitás, a
rendszeren kívüli stabil vonatkoztatási alap csak vágy vagy maga is a
változásnak kitett, egyszer istenített másszor elvetett ingatag
mozgás.
 Leonardo:Az ember arányai
Nem is lehet kétséges, hogy akik nem kívánnak az állandóság
mérlegére állni, azoknak kedvez a helyzet.( Hasonlít a dolog ahhoz a
kövér emberhez, aki egy hét alatt minden nehézség nélkül 40kg-ot
fogyott, csupán a mérleg origóját állította egy "kicsit" odébb.)
A veszély nem egyszerűen az, hogy a kultúrának a "kultusz" - vallás
szóból eredő gyökerével együtt kivágják a nedveket és támaszt adó
részét, hanem magának az embernek válik ingataggá a helyzete a
világban. Ha nincs szükség a semmit és a létet egyedül felfogó
élőlényre a földön, mert ilyen nem létezik, akkor megfelelő programok,
automatizmusok segítségével valóban gyorsabban lehet eljutni bizonyos
ismeretekre, korrigálni folyamatokat, amint azt már sok helyen meg is
teszik a gépek. Aki a kultúra és intelligencia fogalmát ebben keresi,
az meg is állhat: számára legalábbis egyenértékű a halál
kultúrája.
A Magyar Kultúra napjának és a kereszténység felvételének ezer éves
évfordulója közeledtével gondoljunk kultúránk gyökereire és mindarra,
ami e kultúra bővülését és kiteljesedését segítette.Nem biztos, hogy
csak politikai kérdést kellene csinálni ebből is, mint ahogyan
csináltak már sok mindenből.
1999-et írunk. Nem csak az egy éves határidő nógat mindannyiunkat,
de mindazok, akik bár nap mint nap ufókat keresnek, de a valóság
meglévő darabjait sem bírják összeállítani. Embert szolgáló, stabil
alappal rendelkező kultúrát, annak hiteles és hosszútávon tanuskodó,
szerény megjelenési formáit kívánom mindannyiunknak az új
esztendőben!
-DI -
1999. január 01., péntek 00:00
|