|
Ellenállás a kísértésnek
Ellenállás a
kísértésnek
Orosz László kiállítása a Pannónia
Galériában
Maconka szülöttje már akkor elavulhatatlan érdemeket szerzett
bennem, amikor az egyik utolsó Új Emberben olvastam róla, hogy
felfedezve a falu templomának vakolata alatt meglevő Aquila János
mester freskóinak javára döntött.
Szakítva korábbi elhatározásával nem festette ki a templomot,
hanem éppen, hogy a vakolatot levakarva a XV. sz. falfestményeire
hívta
fel a figyelmet, s azok ma már restaurálva láthatók. Nehéz ezt
megérteni, biztosan hiába is magyaráznám egyeseknek, hogy az
elhalasztott, a lemondott lehetőség több tud lenni, mint a
létrehozott
valóság.
Aki élt már ínséges világban (a művészek abban élnek, noha
tizenketten, színészek éppen most "ítéltettek" évi bruttó-nettó
hatmillióra, a Nemzeti jogán), és kapott egy lehetőséget, esetleg
megbízatást: nos, nem biztos, hogy mindenkiben meglett volna az erő
lemondani a lehetőségről. Amikor például nekem volt módom Budapesten
néhány előadást megnézni, akkor éppen a Madách Színház volt a No. 1.,
és a Nemzeti sok minden volt, de nem az, ami a nevében, és főleg nem
az, ami a szellemében kellett volna, hogy legyen. Ilyen ítéletek és
körülmények okán kitől várható el bármiféle erkölcsös magatartás?
Kibírni persze valahol muszáj, most egy hellyel több, amihez olyan
protekció kell, ahol többe kerülhet a leves, mint a hús...
Sokak szerint ugyan az ember különválasztható művészetétől és
külön-külön ítélendő meg, magam ennek a szétválasztásával nagyon
szelektáltan és csak bizonyos szempontok szerint élnék. A l'art pour
l'art éppen ennek a megcsúfolása: élő bizonyítéka mindannak, amit
öncélú művészetnek hívunk. Vajon tudja-e ma minden művészünk, hogy a
cél nem maga a mű, hanem a mondanivaló hiteles tolmácsolása, hogy
jobb
legyen az ember? Becsületes képtárat tár elénk a ma, szeptember 3-án
a
Pannónia Med Hotel galériájában Nádor Mara által megnyitott
kiállítás.
Becsületesen megfestett képek egyfajta hagyományban, a realizmus és
egységesség jegyében. Úgy illik, hogy a kritikus is ezt a fő és
manapság ritka szempontot hangsúlyozza, amikor tollat fog a kezébe. A
szabad ég jegyében festett képek nem minden ember ízlésvilágába
illenek bele.
Kérem, hogy azok is, mielőtt bármit mondanának, vessék egybe a
képeket a kis eszmefuttatás első felével.
- DI -
2000. szeptember 03., vasárnap 00:00
|
