|
Pluzsik Tamás írása
Pluzsik Tamás
írása
Fiókok mélyén kotorászva...:
A
MADONNA
A közelmúltban a családban egy évek óta nem használt bőröndre
volt szükség, melyet így ki kellett ürítenem. A koffer régi fotókkal
volt tele, melyek közül jó néhány már nem is tudom mi célból és
egyáltalán miért készült. Emlékek, gondolatok, elmúlt
pillanatokról...
A MADONNA
Louise Veronica Ciccone. Gondolom ez a három szó így leírva
meglehetősen keveset mond, hisz a név viselőjét Madonnaként ismerte
meg a világ. Az amerikai pop- és filmsztárról immáron kisebb
könyvtárnyi a fellelhető irodalom, melynek gyarapítását nem tűztem ki
célomul.
A húsvéti ünnepek közeledtével annál inkább egy másik, illetve
bocsánatot kérek a profán fogalmazásért, nem másik, hanem A MADONNA
eszembe juttat egy régi emléket. Közel húsz éve történt, megkeresett
az akkori nagycenki esperes, Kovács Ferenc, hogy ugyan
lefényképezném-e néki az egyik mellékoltár fölötti festményt, mely
történetesen Szűz Máriát ábrázolja. Jézus Krisztus édesanyját, Máriát,
a képzőművészetben igen gyakran Madonnának is nevezik, melynek
jelentése: asszony.
Az a híres Perugino
Madonna
Az esperes úr elmondása szerint a festmény rendkívül becses
darabja a templomnak, hisz az egyébként jelöletlen kép alkotója minden
valószínűség szerint a quattrocento egyik kiemelkedő festőjének,
Pietro Peruginonak umbriai iskolájából kerülhetett ki. A művészről
tudni kell, hogy élete utolsó szakaszában, szinte tömegével vállalt
megbízásokat, melyeknek szellemisége továbbra is az ő művészetét
tükrözte, de a kivitelezést már tanítványokra bízta. Az egyébként
gyönyörű, meggyőződésem szerint eredetileg portrénak készült alkotás
Nagycenkre kerülésének története előttem ismeretlen, ha valaki, akkor
ebben is nyilván gróf Széchenyi István játszhatta a főszerepet.
Az én feladatom a fotó elkészítése volt, mely annak rendje és módja
szerint elkészült, majd a kidolgozó laboratóriumba került, ahonnan
aztán napokkal később átvehettem az immáron kész nagyításokat -
melyeken azonban valami nem stimmelt. Némi töprengés után vettem észre
a hibát: Mária az eredeti vásznon jobbra nézett, a kezemben tartott
nagyításokon pedig balra. A labortechnikában járatlanok számára
kénytelen vagyok elmagyarázni e hiba okát: a film fordítva került a
nagyítógépbe. Ez a melléfogás, ha nem is gyakori, de került már így
utcára soproni képeslap is, melyet természetesen csak az vesz észre,
aki az eredeti helyzetet nap mint nap látja.
- Gyerekek, ne haragudjatok, de ezt így nem tudom átvenni,
csináljátok meg újra!- kértem a laboros kollégákat.
- Nem mindegy neked, ki a csuda veszi ezt észre! - volt a válasz,
hisz csakugyan, technikailag minden kifogástalanul a helyén volt.
Ugye itt valami nem
stimmel! - pedig ez az egyébként
szép képeslap így jelent meg!
- Semmiképpen és értsétek meg! Nem csak azért, mert éppen Mária év
van, -ugyanis akkor éppen az volt- hanem azért is, mert e kép előtt
generációk térdeltek imájuk meghallgatásáért, hogy úgy mondjam kép már
genetikailag rögzült, és ha közel ötszáz év után Madonna "megfordul",
az adott esetben és bizonyos személyeknél már nem fototechnikai hiba,
hanem esetleg valóságos csoda! A Mária jelenések és megnyilvánulások
számát pedig ilyen csúnya baklövéssel, ha lehet ne szaporítsuk.
A fotók aztán természetesen elkészültek, még pedig úgy, tehát
oldalhelyesen, ahogy maga a festmény is kikerül Perugino mester
iskolájából, valamikor a XVI. század elején.
Pluzsik Tamás
1999. március 25., csütörtök 00:00
|
